A taizéi közösség genfi találkozójáról

Asztal köré ült az egész világ

Szerző: Körössy László

Genf volt a harmincadik állomás a „Bizalom zarándokútja” év végi nagy találkozóinak sorában. A taizéi közösség alapítója, Roger testvér által kezdeményezett „zarándoklat” legutóbbi, jubileumi alkalmán mintegy negyvenezer fiatal (köztük ezerkétszáz magyar) vett részt. A közös gondolkodás vezértémáját Alois testvérnek, a közösség jelenlegi vezetőjének levele adta, amelyet még a bolíviai Cochabambában írt. A kiengesztelődésről és a barátságról szóló levél gondolatait kiscsoportokban beszélték meg a találkozó résztvevői. „A kiengesztelődés tüzét nem zárhatjuk magunkba. Ez a tűz megvilágítja számunkra azt az utat, amelyen haladva a béke munkálói lehetünk közvetlen környezetünkben és tágabb körben egyaránt” – írta levelében Alois testvér. A béke eszközének is tekinthető baráti kapcsolatok kialakultak már a találkozó ideje alatt, például a házigazdák és a zarándokok közt. Ezt erősíti meg egy magyar zarándok és egy svájci házigazda alábbi élménybeszámolója is.

– A genfi Szalézi Szent Ferenc Plébánián, ahova a találkozó ideje alatt tartoztunk, egy újabb alapítású szerzetesközösség, a St. Jean közösség él – kezdi Anna, aki Budapestről érkezett a svájci városba. – A testvérek mély imaéletük mellett jelentős pasztorációs munkát is végeznek a náluk kilenc hónapot töltő, teológiát-filozófiát tanuló fiatalokkal együtt. Az egyik fiatal elmondta, hogy tizenöt fős plébániai hittancsoportjában egyetlen genfi gyermek sincs, viszont minden földrész „képviselteti magát”. A hihetetlen jólét Svájcba vonzza az embereket, de biztos megélhetést találni ott sem könnyű, az emberi kapcsolatok (házasságok) sokszor rendezetlenek, a családok szétesnek, és ennek leginkább a gyerekek látják kárát. A szerzetesek ezeknek a gyerekeknek szerveznek rendszeres hitoktatást, kirándulásokat, táborokat.

A St. Jean közösség szerzetesei és a segítő fiatalok egyébként nagyszerűen megoldották a találkozó feladatait – teszi hozzá a magyar zarándok. – Délelőttönként minden kiscsoportba jutott egy fiatal szerzetes, így a beszélgetések a nyelvi nehézségek ellenére is igazán tartalmasak voltak. Az év végi hálaadó szentmisét követő „népek ünnepe” pedig számunkra sok-sok taizéi találkozón töltött szilveszter este után a legrendezettebb, legjobb hangulatú volt, amelyen a legalább tíz országból érkezett fiatalok, a helybeli szerzetesek és idősebb vendéglátók is ugyanolyan lelkesen vettek részt. A Szalézi Szent Ferenc Plébániára egyébként a svájci Isabelle Gilliéron segítségével kerültünk, aki az egyik leglelkesebb, legaktívabb szervezője volt a találkozónak.

Megkérdeztük Isabelle-t is a találkozóval kapcsolatos élményeiről.

– A plébánián a testvérek nagyon örültek a „zenéhez értő magyaroknak”, akik aztán muzsikájukkal segítették is a reggeli imát és a szentmiséket. Ez rögtön meg is törte a kezdeti természetes idegenség jegét – emlékezik honfitársainkra a svájci hölgy. – Olyanná vált a kapcsolatunk, mintha már korábban is ismertük volna egymást! A szívek egysége volt ez az imádságban. Szent Család vasárnapját is velük ünnepeltük, valamint az autun-i püspökkel, Msgr Benoît Rivière-rel. További két család csatlakozott az ebédhez. Az asztal körül ott volt az „egész világ”: Magyarország, Svájc, Franciaország, Olaszország, Uruguay, Spanyolország és Kolumbia képviseletében.

Nem csodálatos? Ez az asztaltársaság nagyszerűen megjelenítette azt, amire minden egyes genfi plébánia készült a világbékéért tartott imavirrasztás után, szilveszter estére, „a népek ünnepére”.

Csodás volt az is, hogy a Nap – az első nap bátortalan próbálkozása után – egész héten ragyogott: micsoda öröm volt a zarándokfiataloknak Genf szépségét fölfedezni a napsütésben, a híres szökőkúttal, a hegyekkel és a távoli Mont Blanc-nal!

Amikor pedig a búcsúzásról esik szó, Isabelle már a viszontlátásra gondol.

– Hiszem, hogy az Easyjet hamarosan rengeteg svájcit talál majd a Genf-Budapest járaton! – mondja Annáék svájci házigazdája.

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>