Genf volt a harmincadik állomás a „Bizalom zarándokútja” év végi nagy találkozóinak sorában. A taizéi közösség alapítója, Roger testvér által kezdeményezett „zarándoklat” legutóbbi, jubileumi alkalmán mintegy negyvenezer fiatal (köztük ezerkétszáz magyar) vett részt. A közös gondolkodás vezértémáját Alois testvérnek, a közösség jelenlegi vezetőjének levele adta, amelyet még a bolíviai Cochabambában írt. A kiengesztelődésről és a barátságról szóló levél gondolatait kiscsoportokban beszélték meg a találkozó résztvevői. „A kiengesztelődés tüzét nem zárhatjuk magunkba. Ez a tűz megvilágítja számunkra azt az utat, amelyen haladva a béke munkálói lehetünk közvetlen környezetünkben és tágabb körben egyaránt” – írta levelében Alois testvér. A béke eszközének is tekinthető baráti kapcsolatok kialakultak már a találkozó ideje alatt, például a házigazdák és a zarándokok közt. Ezt erősíti meg egy magyar zarándok és egy svájci házigazda alábbi élménybeszámolója is.
– A genfi Szalézi Szent Ferenc Plébánián, ahova a találkozó ideje alatt tartoztunk, egy újabb alapítású szerzetesközösség, a St. Jean közösség él – kezdi Anna, aki Budapestről érkezett a svájci városba. – A testvérek mély imaéletük mellett jelentős pasztorációs munkát is végeznek a náluk kilenc hónapot töltő, teológiát-filozófiát tanuló fiatalokkal együtt. Az egyik fiatal elmondta, hogy tizenöt fős plébániai hittancsoportjában egyetlen genfi gyermek sincs, viszont minden földrész „képviselteti magát”. A hihetetlen jólét Svájcba vonzza az embereket, de biztos megélhetést találni ott sem könnyű, az emberi kapcsolatok (házasságok) sokszor rendezetlenek, a családok szétesnek, és ennek leginkább a gyerekek látják kárát. A szerzetesek ezeknek a gyerekeknek szerveznek rendszeres hitoktatást, kirándulásokat, táborokat.
A St. Jean közösség szerzetesei és a segítő fiatalok egyébként nagyszerűen megoldották a találkozó feladatait – teszi hozzá a magyar zarándok. – Délelőttönként minden kiscsoportba jutott egy fiatal szerzetes, így a beszélgetések a nyelvi nehézségek ellenére is igazán tartalmasak voltak. Az év végi hálaadó szentmisét követő „népek ünnepe” pedig számunkra sok-sok taizéi találkozón töltött szilveszter este után a legrendezettebb, legjobb hangulatú volt, amelyen a legalább tíz országból érkezett fiatalok, a helybeli szerzetesek és idősebb vendéglátók is ugyanolyan lelkesen vettek részt. A Szalézi Szent Ferenc Plébániára egyébként a svájci Isabelle Gilliéron segítségével kerültünk, aki az egyik leglelkesebb, legaktívabb szervezője volt a találkozónak.
Megkérdeztük Isabelle-t is a találkozóval kapcsolatos élményeiről.
A teljes cikk >>>
