„Az Úr adja a halált és az életet…” (1Sám 2,6)
Hanna nagy ajándéka
Szerző: Katona Marianna
Fotó: Léphaft Pál
Peninnának, gazdám másik feleségének több gyereke is van. Folyton csak rohangásznak és kiabálnak! Peninna meg olyan büszke rájuk, mintha valami nagy dolgot tudnának! Pedig még az egeret sem képesek megfogni! Hannát meg ki nem állják! Főleg Peninna! Folyton sértegeti, gúnyolja, azt veti a szemére, hogy nem képes még arra sem, hogy férjének utódot ajándékozzon. Pedig szegény Hanna még a légynek sem ártana. Ezért nem értem, miért olyan rosszindulatú vele mégis az a másik asszony. Én csak tudom, nekem mindent elmesél. Miközben a bundámat simogatta, a minap is sírva panaszolta, hogy Pennina mindenki előtt megalázta. De ma valahogy nagyon vidám. Megyek, utánajárok, miért! Már hallom is, hogy engem hív!
– Cicuskám! Gyere csak ide hozzám! Te megértesz engem! Olyan boldog vagyok. Ma elmentem a templomba, és végre odaálltam a Seregek Ura elé. Tudod, annyit imádkoztam már hozzá, de most úgy érzem, végre meghallgatott. Igaz, nem ment minden olyan egyszerűen, mert Éli főpap meglátott, ahogyan az Úrhoz fohászkodtam. Képzeld, azt gondolta, hogy részeg vagyok, s leszidott. Pedig egész életemben kerültem a részegítő italt, s meg is mondtam neki, hogy most sem ittam. Csak az Úr elé tártam lelkem bánatát, s szívem mélyéről kértem, ajándékozzon meg egy kisgyermekkel – az asszony szeme megtelt könnyel, s kezét doromboló macskája hátán nyugtatta. – Éli azt mondta, az Úr meghallgatta kívánságomat és teljesíti kérésemet. Igen! Végre én is anya leszek! – suttogta, s az öröm könnyei végiggördültek az arcán.