Böjte Csaba atya levele
A Szent Család példája válság idején
A gondok, bajok, válságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete, és virágesőben járhat, majd az angyalok által elénk terített bársonyszőnyegen. Nem: ő azt mondta, hogy „ki utánam akar jönni, vegye vállára a keresztet, és úgy kövessen engem!”
Felmerül a kérdés, és sokan nekem is szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendője válság idején.
Arra gondoltam, hogy a Szent Család példáján keresztül fogalmazzunk meg a magunk számára egy stratégiát. Nézzük meg, ők hogyan viselkedtek a válság idején, és kövessük őket alázattal.
Ismerős a történet: a 12 éves kis Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén elindulnak hazafelé, és egy idő után észreveszik, hogy nincs velük a gyermek. Szörnyű percek lehettek ezek.
Három fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket:
1. A Szent Család nem esik pánikba. Abban az időben a közbiztonság nem a mai volt. Az, hogy egy erős, egészséges fiút elraboljanak rabszolgának, nagyon is elképzelhető. Bármi megtörténhetett, látták ők már a gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is. A Szent Család uralkodik magán, szépen, szisztematikusan elkezdik keresni az Isten által rájuk bízott Gyermeket. Három nap hosszú idő, és mégis, amikor megtalálják, Mária csak ennyit mond: „nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?” Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj, nincsenek idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt az önuralmat, melyet kemény, kereső három nap után siker koronáz.
2. Nem dobják be a törülközőt fásult rezignáltsággal. Nem ülnek le, és fatalista módon nem mondják azt, hogy ha akarja, majd az Úr visszahozza a Gyermeket. Nem mondják azt, hogy Isten adta és Isten elvette, hanem minden erejüket megfeszítve próbálják megoldani ezt a váratlan, komoly feladatot, mellyel szembe kerültek. Isten rájuk bízta Szent Fiát, és ők a maguk kis emberi eszközeikkel sikeresen próbálják megoldani a feladatot. 1-2 nap után sem adják fel a keresést, tudják, hogy Isten lehetetlen dolgokat nem biz az emberre. Csak kell, hogy legyen megoldás! Végérvényesen nem mehet zsákutcába az élet! És nekik lesz igazuk, megtalálják és átölelhetik drága kincsüket, a földre szállt, élő szeretetet.
3. Összetartanak. Nem esnek egymás nyakának, és nem kezdik firtatni, hogy ki mennyire felelős a kialakult helyzetért. Persze hogy mondhatta volna Mária, hogy te vagy a férfi, miért nem ügyelsz ránk? És József is kitörhetett volna: Hát nem rád bízta a Jóisten a gyermeket? Te beszéltél az angyallal, te vagy az anya! Mind a kettőjüknek igaza lehetett volna, de most nem az igazságot kell keresni, hanem a földre szállt szeretetet, az Istenembert.
„Atyád és én aggódva kerestünk” – mondja Mária. Együtt, felelősen próbálják elhárítani az életük ellen irányuló csapást. Ők tudják, hogy nem egymásban kell keresniük a problémát, a gond ott van és egyformán sújtja mindkettőjüket, ezért minden erejüket latba vetve összefognak, és együtt oldják meg a feladatot.
*
Kedves Testvérek, a létért küzdeni kell. Az erdőben a kis őzike létével fizet, ha a rejtőzködés, menekülés, életben maradás feladatait nem tudja megoldani a farkasok között. Számára nem kérdés, hogy van-e kedve szaladni, csendben, figyelmesen táplálkozni. Neki ott nincsenek jogai, csak lehetőségei, melyeket, ha kihasznál, életben marad. Természetesen a feladat megoldása okosabbá, ügyesebbé, erősebbé teszi. Mindennapi küzdelmei által nő fel, hogy nagy és szép legyen.
Az emberek világa is hasonló! Mi is dzsungelben élünk! Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, és azt keresi, hogy kit nyelhet el. A létünkért küzdünk. Ha megtanulunk két lábon járni, szépen beszélni, önmagunkon uralkodni, nehéz helyzetekben kitartani, éles szemmel meglátni a veszélyt, a lehetőségeket, és arra villámgyorsan és pontosan reagálni, akkor életünk itt a földön kiteljesedik. Ahogy Mária felvállalta a feladatot, és annak becsületes elvégzése által felnőtt a Mennynek Királyné Asszonya címhez, úgy kitartó, kemény munkával mi is megtalálhatjuk a holnapba vezető utat, és felnőhetünk oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljünk.
Szeretettel: Csaba testvér
