Böjte Csaba atya levele
A Szent Család példája válság idején
A gondok, bajok, válságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete, és virágesőben járhat, majd az angyalok által elénk terített bársonyszőnyegen. Nem: ő azt mondta, hogy „ki utánam akar jönni, vegye vállára a keresztet, és úgy kövessen engem!”
Felmerül a kérdés, és sokan nekem is szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendője válság idején.
Arra gondoltam, hogy a Szent Család példáján keresztül fogalmazzunk meg a magunk számára egy stratégiát. Nézzük meg, ők hogyan viselkedtek a válság idején, és kövessük őket alázattal.
Ismerős a történet: a 12 éves kis Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén elindulnak hazafelé, és egy idő után észreveszik, hogy nincs velük a gyermek. Szörnyű percek lehettek ezek.
Három fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket:
1. A Szent Család nem esik pánikba. Abban az időben a közbiztonság nem a mai volt. Az, hogy egy erős, egészséges fiút elraboljanak rabszolgának, nagyon is elképzelhető. Bármi megtörténhetett, látták ők már a gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is. A Szent Család uralkodik magán, szépen, szisztematikusan elkezdik keresni az Isten által rájuk bízott Gyermeket. Három nap hosszú idő, és mégis, amikor megtalálják, Mária csak ennyit mond: „nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?” Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj, nincsenek idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt az önuralmat, melyet kemény, kereső három nap után siker koronáz.
