XXIII. János pápa és a II. Vatikáni Zsinat meghirdetése
„A gondolat a Mindenhatótól jött”
Szerző: Kránitz Mihály
1944 decemberében párizsi nunciussá nevezték ki, majd 1952-ben bíborossá kreálták. Ekkor alázattal mondta: „Ez nem szentség, és nincs is szentségi jellege.” 1953-ban Velence pátriárkája lett. Naplójába kinevezésekor ezt írta: „Engedelmesség és béke!” Ebben is védőszentje, Szent József példáját követte, s úgy érezte, hogy egy hatalmas munkaterület plébánosa lett. Majdnem harminc év után örömmel tért vissza szülőhazájába, s új életet hozott a velencei főegyházmegyébe. Párbeszédet folytatott munkásokkal, szegényekkel, másként gondolkodókkal. De nem csak barátságos akart lenni, hanem azt szerette volna elérni, hogy Krisztus élete jelen legyen minden emberben. Látogatta a plébániákat és Borromeo Szent Károly példája nyomán egyházmegyei szinódust hívott össze. Itt használta először a II. Vatikáni Zsinatra jellemző kifejezést, az aggiornamentót, a naprakészséget. Az Egyház mindig is fiatalos, életerős volt, most pedig a megváltozott életkörülmények között kell megnyilvánulnia. Ez együtt jár azzal is, hogy az örök igazságokat úgy kell előadni, hogy az emberek általánosságban könnyen tudjanak ezekre válaszolni.
1958. október 9-én elhunyt XII. Piusz pápa, és Roncalli bíboros vonaton Rómába utazott. Elődjéről ezt mondta: „Ő a Paradicsomban van.” A bíborosok a konklávéban egy idős pápa megválasztásában gondolkodtak. Roncalli bíboros naplója szerint ekkor kedves szentjeitől kért „nyugodtságot és bátorságot”. Amikor pápává választották, a zsoltáros szavaival mondta: „Uram, nagy irgalmad szerint könyörülj rajtam!” Édesapja és a templom, ahol megkeresztelték, Szent János nevét viselte, így ő is János apostol nevét választotta, mert az Úr Jézushoz ő volt a legközelebb. Majd hozzátette: „A legtöbb János nevű pápa rövid ideig uralkodott.”
1959. január 25-én sokak meglepetésére az új pápa a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában meghirdette a II. Vatikáni Zsinatot. Ezzel együtt a római szinódust is, és az Egyházi törvénykönyv felülvizsgálatát. Döntését, melyet a Szentlélek sugallatának nevezett, az Egyház megújulására, szentségének és egységének növelésére szánta. A világot már bejárt pápa lelkipásztori tapasztalatával és személyes adottságaival hozzájárult az Egyház megújulásához.
A zsinat meghirdetését azonnal tett követte. 1959 pünkösdjén jött létre az előkészítő bizottság, mely a rendelkezésre álló három év alatt előkészítette a nagy világegyházat képviselő püspökök számára az Egyház megújulása érdekében tartandó zsinati tanácskozást. A pápa naplójában megemlíti, hogy ő is meglepődött saját elhatározásán, mert „senki nem adott ösztönzést arra, hogy egyetemes zsinatot hívjak össze”, és egy évvel később, amikor hivatalosan is lezárta a zsinatot, így vallott: „A gondolat a Mindenhatótól jött.” XXIII. János pápa ötven évvel ezelőtti történelmi cselekedete, amellyel meghirdette a sorban 21. ökumenikus zsinatot, a II. Vatikáni Zsinat néven vonult be az Egyház és a világ történetébe.
