Szent István királyra emlékezünk
Történeti István-eseményünk új olvasata
Szerző: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát
Fotó: Varga Mátyás
Zsolozsmánk himnuszának örömtől ujjongó soraival köszöntöm Kedves Olvasóimat, akik most augusztusban első Szent Királyunk ünnepére készülnek. Teszem ezt Pannónia Szent Hegyéről, Szent Márton monostorából, melynek alapjait ő rakatta le.
A keresztény hit felvételével István biztos jövőt és még inkább egy gyors európai beilleszkedést kívánt elérni. Nehéz lenne Jézus hasonlatánál jobbat találni, mint a sziklára építkező bölcs ember tettét szemben az ostoba emberével, aki homokra építette házát. Az ószövetségi királyszövegekből megrajzoljuk a 11. századi magyar eseményeket, illetve azok eszményi értelmezését adjuk. Istvánról beszélünk, aki maga is hisz Jézus Krisztusban, követi is őt és népét is erre vezeti. Állama és az Egyház Krisztus ügyét képviseli. Sőt az állam az Egyházat – anyagi tekintetben is – támogatja. Krisztus Evangéliuma mintegy felső segítséggel, de nem az égből, hanem a királyi hatalom magasságából és támogatásával árad a magyar nép szívébe. Minden erő abba az irányba hat, hogy a nép katolikus keresztény hitre jusson és üdvözüljön. Ezek a gondolatok meghatározzák a mai keresztények, azaz a mi gondolkodásunkat.
A gond és a baj már régóta ott van, hogy az a történeti háttér, amit mi a liturgia révén évenként elmondunk, nem létezik, nincs meg, mert a történelemben már nem a 11. században járunk, hanem a 21.-ben. Európa nem mondható kereszténynek, kereszténynek mondható uralkodónk sincsen, államunk sem keresztény, hanem sokszínű és legfeljebb keresztény vonásokat őriz. A magyar társadalom egy része elmegy mellettünk, sőt sok esetben kiáll mögülünk, és mi gondolkodásmódunkkal légüres térben lebegünk. A régi szép időkről beszélünk, visszavágyjuk azokat, és ez sebezhetővé is tesz bennünket. A történelem nem tér vissza, legalábbis így nem.
Mit tegyünk? Hogyan közelítsünk történelmünk István-eseményéhez? Nem igaz, amiben eddig hittünk? Igaz volt, ma azonban már nem úgy igaz. Az Evangélium változatlan, de a szövegösszefüggés megváltozott. Szent István királyunk minden királyi akarata, cselekedete a történelmet akkoron meghatározó feudális hatalmi szerkezeten belül valósult meg. Ez ma nincs, de megvan az ország, adott a magyarság, a nemzet, amely manapság sokféle módon gondolkodik. A hatalmi szerkezet gyökeresen más. Ma az Egyházat az evilági, külső hatalom nem nagyon kívánja támogatni, legfeljebb felhasználni akarja saját céljaira. Erre hagyatkozni nem lehet és nem is szabad.
Szent István ünnepe ma feladat mindannyiunknak. Történeti „István-eseményünk”-nek új olvasatot kell keresnünk. Az Egyháznak csak egy, evangéliumi-gyökerű olvasata lehetséges, ez teszi Istenre hagyatkozva élővé a Lélekben. Jézus Krisztus Egyházának külső erő sem fenntartója, sem megtartója nem lehet. A keresztény élet nem külsődleges tagság, hanem életstílus, életforma, amely itt a földön is már a teljesebb életre vezet és az örök életre is távlatot nyit. Lehet, hogy kevesebben leszünk, de csak akkor leszünk, ha a hívő, keresztény életstílust, az evangéliumi normákat tudatosan vállaló keresztényekből áll az Egyház és annak közösségei, akik az Egyház önállóságára és függetlenségére törekszenek. Az elmúlt ezer esztendőben egy felülről építkező Egyház tagjai voltunk, és mi ezt örököltük meg, de az új olvasat szerint és a valóságban is egy alulról épülő Egyházat kell szemünk előtt tartanunk. Szent István királyunk tettében ez a lehetőség és az új olvasat is benne van. Ha Pál apostol szavait adjuk István ajkára, akkor mára szóló útmutatása teljesen egyértelmű: „újuljatok meg gondolkodásmódotokban, újuljatok meg lélekben és érzéseitekben!” Olyan keresztényekre van szükség, akik az Egyházat Jézus gondolata szerint építik. Olyanokra, akik a felebaráti szeretetet radikálisan valósítják meg előbb az Egyház közösségén belül, majd minden jóakaratú ember irányában. Az Egyház nem önmagáért, hanem Jézus Krisztusban az emberekért van. Nem kíván berendezkedni ebben a világban, mert tudja, hogy Isten népe „vándorló nép” a történelemben, amelynek a feltámadt Jézus Krisztus erején kívül nincs más támasza, és ezért nem is külső erőkbe veti bizalmát.
Hogyan kell István-eseményünket újraolvasni? A 21. század körülményei között kell a saját megélt hittapasztalatunk révén a jó magot, az Evangéliumot eljuttatni a földbe, az emberek szívébe. Jézus Örömhírét a ma keretei között akarjuk megélni és megvalósítani, hogy nekünk is és másoknak is erő és öröm fakadjon belőle.
