Népünkben mélyen gyökerezik a Mária-tisztelet. Őseink az augusztus hónapot Nagyasszony havának nevezték. Ennek a hónapnak a közepén üljük a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepét, amely egyúttal Magyarország védőszentjének, patrónájának a napja is. Ezen a napon hívek tömegei özönlik el a szent helyeket, hogy ott örömeiket, bajaikat, csalódásaikat, gondjaikat, fájdalmaikat kiöntsék és rábízzák az Égi Édesanyára, hogy mindennapi küzdelmeikhez hitet, reményt, erőt merítsenek, és újra meg újra megtapasztalják szerető közbenjárását. Szent István, első apostoli királyunk is hozzá fordult, neki ajánlotta föl nehéz helyzetben az országot és lakóit. A Boldogasszony erőt, vigaszt, reménységet adott a hozzá fordulóknak minden korban, így napjainkban is.
A Biblia Évében lapozzuk fel az Újszövetséget Máriával kapcsolatban!
Egy alkalommal Jézusnak jelentik, anyja és rokonai keresik. Ő azt válaszolja: „Azok az anyám és a rokonaim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát” (Lk 8,21). Más alkalommal egy asszony Jézus beszéde közben mindenki hallatára odakiáltott neki: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!” De ő ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hűségesek is maradnak hozzá!” (Lk 11,27) Márián beteljesült ez a boldogmondás, hiszen ő hordozta méhében a Megváltót, emlőjével ő táplálta és nevelte fel. Ő volt Szent Fia első hallgatója, tanításának befogadója, és hűséges maradt hozzá mindvégig. Földi élete után ezért vette őt magához Szent Fia testestül-lelkestül a mennybe.
Lukács evangélistánál Mária teljes fényben jelenik meg: ő az, aki az evangélium hirdetésének és az Egyház születésének kezdeteinél ott van, a Szentlélek eljövetelére várva együtt imádkozik a tanítványokkal (ApCsel 1,14).
János evangélista Jézus nyilvános működését két máriás jelenet közé helyezi: Kánában (Jn 2,1-12) és a Kálvárián (Jn 19,25-27) Jézus tekintélyével meghatározza Mária szerepét: előbb mint hívő, azután pedig mint tanítványainak anyja. A világ végéről szóló jelenésekben bátorítóan szól a gonosz végérvényes letiprásáról: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Az égi asszony jelképezi Isten választott népét, majd az Egyházat, melynek legkiválóbb tagja Szűz Mária, a Megváltó édesanyja.
A teljes cikk >>>
