Cikkek listázása

75 éve volt a gödöllői világdzsembori

Lobogjon a Magyar Szolidaritás Emléktüze!

Szerző: Arató László

1933. augusztus 8-án felejthetetlen órákat éltek át hazánk és földgolyónk cserkészei. A Világ Cserkészszövetsége ez év nyarán Magyarországon, Gödöllőn rendezte meg a IV. Világdzsemborit. A fenti napon ünnepélyesen búcsúztatták a velük együtt táborozó főcserkészt, Robert Baden-Powellt. Erre az alkalomra az 5363 sátorból álló, hatalmas tábor melletti Aréna tér látogatóktól zsúfolt óriási lelátója előtt 25 000 cserkész gyűlt össze, hogy búcsúztassa alapítóját, közkedvelt nevén Bi-Pit, aki megtisztelte jelenlétével Magyarországot.

Az ünnepséget különböző nemzetiségű cserkészbemutatók előzték meg. Nagy sikert aratott a magyar cserkészek bumerángjátéka, krinolinozása, a körbe forgatott lasszóval való zenés felvonulása. A külföldi cserkészek is kitettek magukért látványos bemutatóikkal. Így például az osztrák cserkészek bécsi szakácsnak öltözve lejtették táncukat. Ekkor érkezett meg az arénába Baden-Powell autója. Megállásakor hatalmas zivatar zúdult az ünneplő közönségre és a sok ezer cserkészre. A zápor azonban nem hűtötte le a kedélyeket, és óriási lelkesedéssel fogadták az érkező főcserkészt.

A továbbiak egyik kedves pillanata volt, amikor a magyar kiscserkész farkaskölykök óriási kört formálva, hatalmas farkasüvöltéssel köszöntötték Bi-Pit. Ennek már ő sem tudott ellenállni, és lement a kiscserkészek közé. Ez határtalan lelkesedést váltott ki a közönségből. Majd a bemutató utolsó száma után kitört a „cserkészvulkán”. Az eddig példás rendben, számos zászlóval elhelyezkedő 53 nemzet 25 000 cserkésze vad csatakiáltásokkal, egyre jobban összekeveredve rohamozta meg a főtribünt. A lelkesedés olyan hatalmas volt, hogy a közönség is állva tapsolt, és tombolva éltette a 75 évesen is fiatalos főcserkészt. Közben léggömbök ezrei emelkedtek magasba, mindegyiken levelezőlap, amelyen egy-egy cserkész írt üzenetet megtalálójának.

Végül a lelkesedésükön úrrá lévő cserkészfiatalok közvetlenül Bi-Pi páholya előtt megtorpantak, és valamennyien figyelmesen hallgatták szólni kívánó főcserkészüket. Első szavai után ismét óriási lelkesedés tört ki, amely szinte minden mondata után megismétlődött. Eleinte minden nemzet a maga csatakiáltásával adott hangot kitörő érzelmeinek, majd egyre erősebb lett a magyaroktól megtanult Húj, húj, hajrá! Bi-Pi beszéde végén már valamennyi nemzet, köztük a lengyel, francia, angol, hindu stb. ezzel az ősi magyar csatakiáltással fejezte ki együvé tartozását.

Megrázó volt, amikor Baden-Powell szavainak vége felé megrendült mozdulattal emelte le fejéről cserkészkalapját, és így szólt: „Álljunk meg egy pillanatra és adjunk hálát az Istennek, hogy összehozhattuk ezt a boldog családot itt, Gödöllőn.”

Szavai nyomán pár percig mélységes csend támadt. A zsúfolt tribünök és a 25 000 cserkész befelé fordulva köszönte meg Istennek az együtt töltött, felejthetetlen napokat.

Még egy történelmi jelentőségű pontja volt a búcsúzásnak. Baden-Powell szavai végén megkérdezte a jelenlévő több tízezer cserkészt: „Megtesztek-e mindent azért, hogy barátságot kössetek és a békét elősegítsétek?” A kérdésre az egyik cserkésztiszt magasba emelte a tábor szimbólumát, a hatalmas fehér csodaszarvast. Erre a cserkészek tömege egyszerre kiáltotta – ki-ki a maga nyelvén – igen, ja, yes, oui, és még közel száz más nyelven. A nagyszámú közönség ezt hallva, tombolva ünnepelte a világ békeszerető fiait, a cserkészeket. A kitörő taps és éljenzés csillapodásával Bi-Pi kinyújtotta karját, és a békét fogadó cserkészek tízezreihez így szólt: „Akkor az Isten áldjon meg benneteket!”

Akinek Bi-Pi elismerésül az Ezüstfarkas rendet adta át

A magyarországi világdzsembori előkészítése, megszervezése és lebonyolítása óriási feladatot jelentett. Súlyosbította a helyzetet a háttérben uralkodó világgazdasági válság.

A táborparancsnokság nagy körültekintést igénylő feladatát felkérésre Teleki Pál már 1931-ben elvállalta. Rendkívüli egyéniségével, kemény akarattal, találékonysággal és sok szeretettel küzdött le minden nehézséget. Sík Sándor országos cserkészvezető, piarista tanár, számos korábbi eredményes cserkészrendezvény szervezője vállalta a parancsnokhelyettesi szolgálatot. Az új országos elnök, Papp Antal – volt pénzügyi államtitkár – szakavatott irányításával a legnehezebbnek tűnő anyagi gondokat is sikerült megoldani. Kisbarnoki Farkas Ferenc országos társelnök az ún. „vezérkari főnök tisztségét” vállalta.

Hely szempontjából Gödöllő környékét tartották a legalkalmasabbnak. A 30 000 emberre tervezett tábor részére az utak, a vízellátás, az árnyék, a jó élelmezési lehetőség és a tömegrendezvények helyszínei itt álltak leginkább rendelkezésre. 800 holdnyi területen 281 holdat foglalt le a tábor. Naponta 80 tonna élelmiszerről és több mint 900 000 liter vízről kellett gondoskodni. Végül 54 országból mintegy 15 000 cserkész és 3 000 öregcserkész mellett 8 000 vendég táborozott. A tíz altábor mellett működött segédtábor a látogatóknak, kiscserkész tábor a cserkészapródoknak és farkaskölyköknek, röpülőtábor a sikló és vitorlázó cserkészeknek, vízitábor a vízicserkészet minden ágának és egy siket-néma tábor.

A Magyar Cserkész lap naponta öt nyelven, 24 oldalon, 20 000 példányban jelent meg. A dzsembori postáján több mint 300 000 küldeményt adtak fel, a rádió 80 alkalommal közvetített a helyszínről.

Mintegy 850 különvonat futott be Gödöllőre. A tábori kiállításokat, bemutatókat napi 40-50 000 ember látogatta. Mindezek eredményes megvalósításának elismeréséül Bi-Pi, nyakáról leemelve, ünnepélyesen átadta Teleki Pálnak a legmagasabb cserkészkitüntetést.

A IV. Világdzsembori magyar jelentősége

A Bi-Pi által 1907-ben alapított cserkészmozgalom I. Világtalálkozóját 1920-ban Londonban rendezték meg 27 ország részvételével. A II. Dzsemborit 1924-ben Koppenhágában tartották, amelyen már a magyarokkal együtt 34 nemzet cserkészei jelentek meg. Az ott rendezett versenyeken USA és Anglia után a magyar cserkészek harmadik helyezést értek el. 1929-ben az angliai Birkenhead adott otthont a III. Dzsemborinak. Az 52 nemzet cserkészei közt 800 magyar cserkész és 52 tisztjük volt jelen.

1931-ben a Badeni Cserkészkonferencia döntött a IV. Világdzsembori helyéről. Előzőleg – többek közt – értékelték a Magyar Cserkészszövetség addigi munkáját és cserkészlelkületű magatartását. Ennek eredményeként az ugyancsak pályázó USA-t, Csehszlovákiát, Hollandiát és Ausztriát megelőzve Magyarország kapta az 1933 évi világtalálkozó megrendezésének jogát.

A trianoni békediktátum után Magyarország teljesen elszigetelődött. Ezért a döntésnek hazánk részére rendkívüli jelentősége volt. A Gödöllőn megjelent számtalan – köztük sok magasabb rangú – külföldi látogató nemzetünk jó hírét vitte szerte a világba.

A vallás és a nemzeti kultúra jelentõsége a dzsemborin

Shvoly Lajos püspök elsők között látogatta meg a Gödöllőn táborozó cserkészeket. A nyitó szentmise előtt megszentelte a nemzetek zászlóit, és az oltárnál megáldotta a tábor hatalmas keresztjét. Ezt követően négy nyelven mondott szentbeszédet: „Isten kegyelmével elérkeztünk a magyar cserkészek világra szóló ünnepéhez… Kell, hogy ez a dzsembori úgy sikerüljön, amilyennek tervezték: az igazságosabb, szociálisabb, békésebb, derekabb és boldogabb, tehát a krisztusi gondolkozású emberek találkozójának…”

Shvoly püspök atya cserkészliliomokkal díszített miseruhát viselt. A katolikusok ünnepi tábornyitó istentisztelete végén a pápai himnuszt énekelték. Távozásakor Witz Béla prelátushoz, a Cserkészszövetség volt elnökéhez fordulva így szólt: „Cserkész vagyok magam is, és az is maradok!”

A dzsembori vasárnapi szentmiséjét Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás mutatta be. Az oltárt 15 000 cserkészfiú vette körül, akik több száz zászlóval zeneszóra vonultak a hatalmas arénába. Az érkező esztergomi érseket Teleki Pál fogadta kíséretével, köztük Shvoly Lajos püspökkel. Az evangélium után Tóth Tihamér, a központi szeminárium kormányzója több nyelven szólt a jelenlévőkhöz. Másnap délután Serédy Jusztinián bíboros a cserkésztáborokat látogatta meg kíséretével.

A katolikus szentmisékkel egy időben magas rangú vallási vezetők mohamedán, zsidó és protestáns istentiszteleteket tartottak.

A dzsembori számos eseményéről és érdekességéről lehetne még beszámolni. Például amikor Magyarország kormányzója, Horthy Miklós részt vett egy esti tábortűzön. A világtalálkozóra minden nemzet hozta népviseletét, kultúrájának sajátosságát, humorát, és minden felé zajlott a barátkozás és a cserebere. Közben a külföldi cserkészek csoportosan látogatták a számukra ismeretlen Magyarország városait, műemlékeit, természeti szépségeit. Mindenfelé magyaros vendégszeretettel fogadták őket.

Törekedj fölfelé!

A gödöllői dzsembori végén a reformátusok részére Ravasz László püspök tartott istentiszteletet, amelyen Horthy Miklós kormányzó is részt vett kíséretével.

Az utolsó előtti nap estéjén, a tábortüzek befejezése után a tábor oltáránál, sok ezer gyertyafény tűzénél szentségimádást végeztek a katolikusok, amely – gyónási lehetőséggel együtt – egész éjszaka tartott. Másnap, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Hanauer Árpád váci püspök mutatott be szentmisét, amelyen a cserkészek közös szentáldozáshoz járultak. A szentbeszédet Sík Sándor piarista, a táborparancsnok helyettese mondta több nyelven. Mise végén elénekelték a dzsemborit bezáró Te Deumot, és a világtáborozáson résztvevő cserkészek pápai áldásban részesültek.

*

Jelenleg a Föld majd minden országában közel 30 millió cserkész törekszik a jóra és a világ békéjére. A gödöllői dzsembori után – lehetőség szerint – négyévenként összejőve a világ minden tájáról, a megváltozott körülmények ellenére is vallják alapítójuk, Baden-Powell mondását: Törekedj fölfelé!

2003-ban a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kezdeményezte, hogy a IV. Dzsembori Kárpát-medencei tábortüzeinek emlékére a magyar cserkészek minden év augusztus 20-án, a helyi időszámítás szerint 21 órakor gyújtsák meg a Magyar Szolidaritás Tábortüzét. Ez évben, a 75. évforduló alkalmával is, az egész világon szétszórva élő magyarok szolidaritását jelző láng körbe világítja a földgolyót, kifejezve ezzel a világot átölelő cserkésztestvéri összetartozást. 

*

(Irodalom: Páva Péter: Bi-Pi élete és kora (Márton Áron Kiadó, 1995); Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története (Püski Kiadó, 1989); Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története (Gönczöl Kiadó, 1989); Bakay Kornél: Ragyogj cserkészliliom (METRUM, 1989); Nemzeti Újság, 1933. júliusi és augusztusi számai; Új Ember, 2006. augusztus 13.; Jamboree Album 1933. htpp://www.csabakiralycserkesz.hu; Jamboree htpp://www.bibl.u_szeged.hu)

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>