60 éves az Egyházak Világtanácsa
Egyházak testvéri társulása
Szerző: Kránitz Mihály
A kereszténység különböző szakaszait és történelmét meghatározó törésvonalak kulturális, politikai és teológiai okok miatt jöttek létre.
Ha az első évezred a keleti és a nyugati egyház fokozatos távolodását jellemezte, és a második a nyugati egyházon belül osztotta meg Krisztus követőit, akkor a harmadik évezred természetes módon adódó feladata – okulva a szembenállás eredményezte feszültségekből és kudarcokból – a Krisztus által akart egység látható megvalósítása: „Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17,21).
Az ökumenikus tevékenység 1920-ban Genfben kezdődött meg, amikor anglikán és ortodox részvétellel a hit tanítását, az istentisztelet és a papi szolgálat rendjét igyekeztek újra megfogalmazni. Ebből a törekvésből jött létre a Faith and Order (Hit és egyházszervezet) mozgalom, mely első világkonferenciáját 1927-ben Lausanne-ban tartotta mintegy 400 résztvevővel.
A gyakorlati kereszténység szintjén Nathan Söderblom (1866–1931) uppsalai evangélikus érsek indította el az ökumenikus törekvéseket. Már 1917-ben, a háború alatt nemzetközi konferenciára hívta össze Uppsalába Észak-Európa, Hollandia és Svájc „semleges” egyházait (Neutral Church Conference). Ekkor alapította meg Söderblom a Life and Work (Élet és cselekvés) néven ismert másik ökumenikus mozgalmat, mely Stockholmban (1925) és Oxfordban (1937) tartotta kongresszusait. A stockholmi találkozón használta először Adolf Deissmann (1866–1937) biblikus tudós az „ökumenikus mozgalom” kifejezést, mely ezentúl a keresztény egységtörekvések egészére vonatkozott. Az új mozgalom szerint a „tanítás szétválaszt, de a szolgálat egyesít”, ezért a szolgáló szeretet útján kell keresni a keresztények közötti egységet.
1937 júliusában Londonban a Faith and Order és a Life and Work, vagyis az elméleti és a gyakorlati kereszténység ökumenikus törekvéseit megjelenítő mozgalmak önállóságukat megőrizve egyesültek, s ennek következtében 1938 májusában Utrechtben ideiglenes jelleggel létrehozták az Egyházak Ökumenikus Tanácsát, melynek első elnöke a canterburyi anglikán érsek, William Temple (1881–1944), főtitkára pedig a holland W. A. Visser’t Hooft (1900–1985) lett.
Az Ökumenikus Tanács munkáját a világháború megakadályozta, ennek ellenére folytatták a párbeszédet. 1946-ban megalapították az Ökumenikus Intézetet Bossey-ban (Genf mellett), s az első egyházközi kongresszust 1948 augusztusában Amszterdamban tartották (351 képviselő 147 egyházból, főképp Európa és Észak-Amerika országaiból). Formálisan itt jött létre 1948. augusztus 30-án az Egyházak Világtanácsa (EVT).
