A Bécsi Magyar Katolikus egyházközség életéről
Egy élő és sokoldalú közösség
Szerző: Reviczky Katalin
Hogy ez a fatemplom volt-e a Steffl elődje, nem igazán dokumentálható, tény azonban, hogy 1000-1100 körül, 400 évvel a római kori Vindobona letűnése után már létezett egy település a Steffl-közeli Ruprechtskirche környékén. Bécs nevének első írásos említése pedig magyar összefüggést mutat, mint azt a 881-ből származó „Salzburgi Annale”-k dokumentálják: primum bellum cum ungaris ad weniam, vagyis már annak idején is gondoskodtunk harcias hírünk megalapozásáról a nagyvilágban. Az is tény, hogy a magyarok tiszteletére készült alkotáson, Johann Achammer bécsi harangöntő török ágyúgolyókból öntött mesterművén, a Steffl Pummerin nevezetű nagyharangján – amely 1712-ben szólalt meg először – Szent Józsefet ábrázoló domborműdíszítés látható, rajta a magyar és cseh címerrel. Konkrét adat továbbá, hogy egy Bécsben élő magyar lelkész 1522-ben egy Szombathely közeli egyházi birtok javadalmából támogatást kapott megélhetéséhez.
A bécsi katolikus magyar egyházközösséget Kolonits Zsigmond érsek alapította meg, a hivatalos megerősítését pedig Mária Terézia foglalta írásba 1722-ben. A bécsi magyar kapucinus barátoknak kötelező volt magyarul mondani a vasárnapi misét, prédikálni, magyar énekeket énekelni és Szent István-napi ünnepet rendezni. A magyar egyházközség anyagi támogatásáról kezdettől fogva a bécsi érsekség gondoskodott. Eleinte a kapucinusok, majd a Kärntnerstrassen álló Máltai templom fogadta be a magyarokat, 100 év óta pedig a Német Lovagrend temploma. Vajon miért éppen ez? Talán, mert Árpád-házi Szent Erzsébetnek lett szentelve, akit az osztrákok Türingia-i Szent Erzsébetnek hívnak?! A Nagy Lajos-féle aranyozott Szent István-karereklye, a Szent Erzsébet-vonatkozás, a Steffl és az érsekség közelsége mindenesetre élő összefüggés és elég ok e kapcsolathoz.
A Szent István-napi magyar mise – melynek megünneplése augusztus utolsó szombatján a magyar egyházközség feladata – 1991 óta hagyomány. Ilyenkor látható a Szent István-ereklye, amely az idén még egy rövid körmenetre is megy a főoltár és a máriapócsi oltár között. Ilyenkor megtelik a 3000 főt befogadó Steffl, de a körülötte lévő tér és az érsekség udvara is az ausztriai magyar zarándokcsoportokkal. Jönnek a felvidéki és erdélyi magyar közösségek, is és sokan érkeznek Magyarországról is. A misét mindig magyar püspök celebrálja. Járt már itt Tempfli József nagyváradi püspök, a kalocsai érsek, de Erdő Péter bíboros-prímás is –, hogy csak néhány kiemelkedő személyiséget említsünk.
A Katolikus Egyházközösség vezetője és az ausztriai magyarok főlelkésze Simon Ferenc esperes. Nagyváradon született, tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, hivatását egyetemi lelkészként kezdte. Nyolc éve plébános, hét éve esperes, három éve főlelkész. Nemcsak az egyházmegye életében kimagasló Szent István-rendezvény irányítója ő, hanem a hagyományok legjobb ismerője is. Vallja, hogy a legfontosabb a magyar egyházi közösségek közötti szoros kapcsolat és a hídépítés az állam és az Egyház között. Meglátásait ésszerűség és diplomáciai érzék vezérli. A Szent István-ünnepségre a hagyományőrző produkciókat különféle csoportok hozzák „ajándékként” magukkal, hogy kifejezzék tiszteletüket és bemutatkozzanak. Nem annyira a magyar kultúra képviseletéről, egyfajta reprezentációról van itt szó, hanem sokkal inkább a népi hagyományok továbbviteléről. Ez a koncepció fogalmazódik meg abban is, hogy az állami ünnepeket a magyar nagykövetséggel és a kulturális intézettel együttműködve ünneplik meg.
A bécsi katolikus magyarok fontos szervezete az 1918-ban alapított Szent István Egylet és a nagykövetségi magyar bál is. A bevételéből alapított ösztöndíj olyan fiatalokat támogat, akik vállalják, hogy tudásukat szülőföldjükön maradva kamatoztatják.
Simon Ferenc atyától halljuk az adatot, mely szerint 1982-ben mintegy 43 ezer volt a katolikus magyarok létszáma. A magyar tagság ma 70-80 ezer körül lehet. A regisztrált címtár nem túl bő, a rendezvények látogatottsága azonban tekintélyes. A vasárnapi misékre 200-250 fő jár. Mivel nagy az asszimiláció, nehéz a regisztráció, és sokfélék (1956, 80-as évek, napjaink) a kivándorlók, illetve a kint munkát kereső magyarok gyökerei. Összefogásukban nem a létszám áttekintése a legfontosabb, hanem inkább életük, mindennapi tevékenységük. Ez pedig élő és sokoldalú. A Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség olyan, mintha plébánia lenne, mégsem plébániaként tevékenykedik. Különböző csoportjai önállóan dolgoznak, lelki, nevelő és kulturális értelemben. Van idősek klubja, mely elsősorban az 1945-ös, 56-os bevándorlókat istápolja. Klubjaik verses, zenés, szórakoztató összejövetelekről gondoskodnak meghívott művészek részvételével. Külön feladat az egyetemisták, ifjú emberek pártolása, akik hetente jönnek össze, együtt zenélnek, közös kulturális fórumot alakítanak. Foglalkoznak az egyházi zenével, a párkapcsolatokkal, a gyermeknevelés feladataival, hiszen a már itt családot alapított és született nemzedékeket is össze kell fogni. A lelkigyakorlat természetesen mindig előtérben áll, ugyanakkor az egyházközség már a 21. század problémáival is megpróbál megbirkózni: sok fiatal fordul a főlelkészhez munka és új életkörülmények megteremtésével kapcsolatban is.
Minden nagy osztrák városban van magyar nyelvű mise. Linzben, Grazban hetente, Klagenfurt-Salzburg, Innsbruck- és Wiener Neustadtban havonta. A misék kiszolgálása nem mindig az adott város saját erejéből történik és nem mindig ausztriai magyar lelkésszel. Simon atya szerint a magyar papképzés a jövőben gondolhatna a külföldi szolgálat ellátásának körülményeire, a fiatal papok felkészítésére is. Amikor örömeiről, gondjairól kérdezzük, elsőként említi azt a segítséget, amit a magyar diplomáciai képviselet részéről, illetve a Bécsi Főegyházmegyétől kap. Szinte egyedülálló a világon, hogy ez utóbbi több mint 35 nyelven celebrál szentmisét. Ez a papság sokszínűségének köszönhető: megtalálható a Fülöp-szigeti pátertől a kínaiig mindenféle náció. A Stefflben a nap folyamán 30 nyelven lehet gyónni. Az idegen nyelvű egyházmegyék munkájának elismeréseképpen Schönborn bíboros 2006-ban végiglátogatta valamennyit.
Hogy látja Simon atya a papi létszám csökkenésével, egyházközösségek bezárásával kapcsolatos gondokat? Német- és Franciaországban a jelenség főképp anyagi okok miatt van napirenden. Ausztriában az esperesek konferenciája és egyéb testületek is foglalkoznak a kérdéssel, sőt felállítanak kísérleti plébániákat is. Az uniformizálásnak és a sémáknak azonban nem híve Simon atya. Abból kiindulva, hogy sehol máshol nem celebrálnak oly sok misét oly kevés pappal és oly kevés hívőnek, mint Bécsben, reméli, 2015-re 25 százalékkal több katolikus pap lesz a Bécsi Egyházmegyében – igaz, a fele külföldi anyanyelvű lesz. A legfőbb szempont azonban a kvalitás, a jövő kétségkívül jó papokat kíván. A hívők között pedig egyre több a „felnőtt keresztény”, a képzett, vallásában felvilágosult, szemben a korábbi évtizedekkel, és nem ritka a felnőttkeresztség sem. Ez optimizmussal tölti el, akárcsak az olyan emlékezetes kulturális események, mint a Stephansdomban tartott 1956-os emlékkoncert a Pécsi Filharmonikusokkal.
