Tardy László, a Mátyás-templom kántor-karnagya
Amit értékesnek tartok, azt a Jóistentől kaptam
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila,
– Sok minden: a család közös ünnepei, a jól végzett munka, egy meghitt beszélgetés, séta egy árnyas erdőben, egy jó könyv olvasása, egy ismeretlen zenemű szépségeinek magtalálása, rég nem látott baráttal-ismerőssel való találkozás.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Amit az evangéliumbeli szamaritánus tesz: többet ad, mint amit a helyzet megkíván. Így lehetőséget teremt arra is, hogy a rászoruló korábbi létállapota megváltozzon, elesettségéből felemelkedjen.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?
– Egyszer édesanyámtól ezt hallottam: „Én többet beszéltem Istennek gyermekeimről, mint gyermekeimnek Istenről”. Pedagógus édesanyánk nem csak nevelte hat gyermekét, elvárásaival „növelt” is minket. Azt hiszem, a nők képesek arra, hogy bennünket arra sarkalljanak: akarjunk többek lenni eddigi magunknál. A feleségemben is ezt az igényességet becsülöm: tükröt tart elém, melyben megmutatja értékeimet és hibáimat egyaránt.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– A türelem erényét. Ahhoz, hogy a tőlünk eltérő módon gondolkodó, cselekvő embereket megértsük, türelem kell. Kivárni, hogy mások is meglássák, elfogadják azt a célt, ami bennünket irányít, türelem kell.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Hadd használjam inkább az adottság szót, mert amit értékesnek, fontosnak tartok, azt a Jóistentől kaptam, mint adományt: szeretek harmóniában élni párommal, családommal, azokkal, akikkel együtt dolgozom. A tisztaságot: az emberi kapcsolatokban, az eszmékben, a természetben.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Gyakran félbe maradnak dolgaim, sokszor kételyek lesznek úrrá rajtam, így a hangulatom is gyakran hullámzik, kevés bennem a „hétköznapi derű”.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– A hitem a Jóistenben, feleségem-családom féltő szeretete, az emberek belém vetett bizalma.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Életet még egyszer elkezdeni nem lehet. Az életem sem azért lett olyan, mert azzá tettem, aminek most látszik, hanem – az Úristen kegyelméből, segítségével, gyakran taszigálásával – azzá lett, ami. Azt hiszem, ha én „tettem” volna a dolgokat, sokkal gyengébbre sikeredett volna. De azért lehetett volna még jobban bízni Őbenne.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Van jó néhány nem katolikus barátom, olyan is, aki nem keresztény. Sosem gondoltam, éreztem azt, hogy katolikus létemre náluk több vagy különb vagyok. Inkább azt, hogy katolikusságomból, az eucharisztia erejéből táplálkozva sok és igen különböző ember számára tudok értékeket közvetíteni.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– Változó. Azt hiszem, mindannyian életünk változó eseményei tükrében találunk éppen aktuális, kedvenc részeket. Vannak visszatérők is, két ilyet idéznék: az első Lukács 12,22 versétől a 31-ig, mely az isteni gondviselésbe vetett bizalomra tanít: „Ne aggódjatok megélhetéstek miatt… Nézzétek a liliomokat…Keressétek inkább az ő országát és annak igazságát, a többit mind megkapjátok.” A másik Nikodémus és Jézus jelenete János evangéliumában (3,2-21. versek), „…Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözítse.”
Kedvenc imám a Glória, melyet feleségemmel együtt ébredés után minden reggel elimádkozunk.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje, és miért?
– Több is van, kettőt említenék: a nők között Szent Cecília, az egyházi zene védőszentje, aki a trágár, pogány lakodalmi mulatság közepette is azt kérte: „maradjon az én szívem tiszta”. Assisi Szent Ferenc, aki mindenről le tudott mondani, hogy lelkét és Egyházát megmentse.
– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?
– Szent László király. Prohászka írja róla: „Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység: benne forrt össze a keresztény szentség a magyar szellemmel…” Sok van ebből II. Rákóczy Ferenc életében, lelkiségében is.
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Inkább zenét vinnék, gregoriánt, Palestrinát, Lisztet, Kodályt. Hogy konkrétan melyik darabot, most erre nem tudnék válaszolni. Talán egy énekeskönyvet, a Hozsannát vagy az Éneklő Egyházat, egy népdalfüzetet. Olvasás nélkül még csak el-el vagyok, de zene, ének nélkül nem.
– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?
– Azt hiszem, azokat a barátaimat, ismerőseimet, akiknek régóta adósa vagyok egy kiadós beszélgetéssel, eszmecserével.
– Ki a kedvenc regényalakja, és miért szereti?
– Ez is időről időre változik. Az ember nemcsak szórakozásból olvas, hanem azért, hogy választ találjon kérdéseire.
Gimnazista korom egyik nagy olvasmányélménye volt Romain Rolland: Az elvarázsolt lélek című könyve. Véletlenül választottam, zenei írásait már ismertem, amikor kiváló irodalomtanárunk, dr. Holló Lajosné keresett valakit, aki elolvasná, és az osztály számára ismertetné a művet.
Idén tavasszal, 50 évvel később újra elolvastam. A kérdés számomra most az volt: nyújtja-e a könyv azt az élményt, amit egy 17 éves diáknak adott? A főhős, Anette Riviére küzdelmes élete ma is mélyen megragadott, és azt hiszem, most többet értettem meg Romain Rolland világából, mint akkor: az emberi élet értelmébe és a jövőbe vetett hit legyőzhetetlen ereje sugárzik a mű lapjairól.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– Amelyik éppen nyílik. Nem fontos a színe: gyermekkorom falusi udvara tele volt árvácskával, muskátlival, ez utóbbiból most a plébánia második emeletén, ahol lakunk, több „ládával” van. Fővárosi lakosként már virágboltban vásárolok: feleségemnek fehér nárciszt, gerberát, cikláment…
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– A tokaji aszú, de azt hiszem, ez családi örökség: édesanyám a Zempléni-hegység egy varázslatos falucskájában, Erdőbényén született, amely a Mád, Tállya, Tolcsva háromszög közepén fekszik, diákként gyakran jártam oda szüretelni. Meg az általa csipkebogyóból készített gyümölcsbor, melyről egy olasz szakértő azt mondta, a legjobb szicíliai borokkal vetekszik. A készítés titkát sajnos magával vitte a sírba.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Bővíteném a kérdést: mivel és kivel?
Próbálok a dolgaim – dolgaink között rendet rakni. Harminckilenc éves házasságunk alatt sok könyv, kotta, lemez, CD gyűlt össze. És egy halom írás, jegyzetek.
Hét unokánk van, a legnagyobb 13 éves, a legkisebb másfél. Feleségemmel együtt próbálunk erőnkhöz mérten gyermekeink, unokáink segítségére lenni: visszük őket zeneórára, balettre, sétálni, kirándulni, orvoshoz. Vagy éppen csak őrizzük őket otthon, hogy a szüleik egy kis levegőhöz jussanak.
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– A festők közül a spanyolok: Greco, Velázquez, Picasso, Dali világa érdekel, a zenészek között éppen az, akinek a művével foglalkozom. Most éppen Liszt, az Esztergomi mise transzcendens látásmódja. Meg Vavrinecz Mór, aki 150 éve született, és templomunk karnagya volt a 19–20. század fordulóján. A zenei közélet által méltatlanul elfeledett szerző, pedig a maga korában művei Európa szerte felhangzottak.
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– Víz mellett nőttem fel, előbb egy tavacska partján, majd a Kis-Duna mellett, Mosonmagyaróváron, így úszni elég jól megtanultam. Az úszás, az evezés világversenyeit a tévében mindig megnézem. Egerszegi Krisztina győzelmei nekem is igazi örömet jelentettek.
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– A sárgásbarna. Nagyon szeretem Van Gogh napraforgó témájú képeit.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Jó, hogy nem kaptam. Nagy zavarban lennék, hogy a sok bajbajutott ember közül melyiket segítsem. De elsőnek három és fél éves Ferkó unokámon próbálnék segíteni, aki 11 hónapos korában egy vírusbetegség következtében bal oldalára lebénult. Ma már fut, és valamelyest a bal karját is használni tudja, hála a szülők, az orvosok és gyógytornászok áldozatos fáradozásának, munkájának.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Pihennék, erőért, bátorságért imádkoznék az elválás és átmenet fájdalmainak elviseléséhez. Hálát adnék a kapott ajándékokért, kegyelmekért. Beszélgetnék a feleségemmel, akivel naponta imádkozunk azért, hogy a Jóisten engedje meg, hogy együtt távozzunk ebből a földi életből.
