KözösPont-misszió
A fesztiváli forgatag csendjében
Szerző: Plichta Adrien
Fotó: Plichta Adrien
Érzelem – a nap témája, erről lehet rajzolni, tesztet írni. A szeretet öt nyelve (érintés, szívességek, ajándék, minőségi idő, dicséret) közül melyik jellemző rád?
A KözösPont-missziók – melyek sátra már hagyományosan több nyári ifjúsági fesztiválon (VOLT, EFOTT, Sziget) is megtalálható – szervezője az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI). Buday Gergely irodavezetőt kérdezem tevékenységükről.
– Az ÖKI-t a három történelmi felekezet (katolikus, evangélikus, református) alapította a közös ifjúsági feladatok ellátására. Ilyenek például a keresztény fiatalok érdek- és értékvédelme; egyházaink közös ifjúságpolitikai állásfoglalásainak képviselete; pályázati tanácsadás, lobbitevékenység; adatbázisok fönntartása, frissítése (például szálláshely-katalógus); országos keresztény ifjúsági találkozók létrehozása (eddig 2000-ben és 2003-ban volt ilyen); különböző akciók szervezése, támogatása – ilyen a 72 óra kompromisszum nélkül: reméljük, hogy október 24. és 26. között majd idén is több ezer fiatal résztvevővel rendezhetjük meg országosan, az összes megyében.
A KözösPont gondolata a három felekezet részéről szinte egy időben vetődött föl – alighogy megalakultunk 2000-ben, nyár elején, mindjárt meg is kaptuk az első feladatot: egy hónap múlva már a Szigeten szolgáltunk. Azon a Szigeten, ahol tobzódik a világiasság, ahol a fiatalok hatalmas tömege szórakozik a mai kor hirdette eszközökkel.
– Nekem nehéz elviselnem ezeket – vallom meg Gergelynek. – Fülsiketítő hangorkán, amit zenének titulálnak; az alkohol, amit nyakló nélkül döntenek magukba; a cigi, amit az arcodba fújnak; s a drog, amihez talán itt is hozzájutnak. Mi keresni valója van a keresztényeknek ilyen helyen?
– Ez a világ, itt kell jelen lennünk, ha szeretnénk a hitünkről alkotott előítéleteket, a téves elképzeléseket lebontani, és közelíteni az embereket Istenhez, Jézus Krisztushoz. A „közös pontokat” keressük a beszélgetésekben, de az ökumenében is: egymás gazdagságait felfedezni, megerősíteni.
Sokak számára nagy jel, hogy a sátrat a három nagy keresztény felekezet együtt viszi.
– Milyen sajátosságai vannak a szervezésnek? – kérdezem tovább.
– Van egy hat tagú irányító csoport (három világi és három lelkész, katolikus részről Nagy Krisztián esztergomi káplán) azonos felekezeti arányban. Az arányokat elég szigorúan tartjuk a szolgálók teljes létszámában is. A misszióba jelentkezők felvételije januárban szokott lenni. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a jelölt mennyire érzi magáénak ezt a nagyon áttételes evangelizálást. Aztán a közel nyolcvan fő önkéntes – köztük több teológushallgató, szerzetes is – tavasszal képzéseken vesz részt, hogy közösséggé érjen, és hogy tanulja a fölmerülő lényeges kérdésekre a lehetséges hitbéli válaszokat. A különböző fesztiválokra külön készülnek, mert nagyon sajátos mindegyik, és magán viseli az adott országrész jellegzetességeit is. A Hegyalja fesztivál nagyon közvetlen hangulatú, ide sok gimnazista is jön. Az Egyetemek, Főiskolák Országos Találkozója (EFOTT) persze intellektuálisabb és vadabb; a Szigetre pedig már több külföldi jár, mint magyar, emiatt személytelenebb. Figyelünk ezekre a körülményekre is a sátor programjainak kigondolásakor.
„Alkoss sarkot” mindenhol működtetünk, a rajz, a kézi munka segít a kommunikáció elindításában. A Teaház, a Láthatatlan színház, a vetélkedők, a Nevető Klub barátságokat építhet az emberek között és Isten felé is. Sokféle az érdeklődő: előfordult, hogy óvatos, ismerkedő kérdéseimet félresöpörve, rögtön a lényegre – lelki problémájára – tért valaki. Provokációs céllal is érkeznek, velük is egyből a témánál vagyunk – és legtöbbször álljuk a sarat. Van, akit a szerzetesi habitus vagy az esti áhítatunk, a „Lélekzés” irritál, s aztán egy szeretettel teli beszélgetés talán mégis elveti a hit magját.
„Jó volt itt. Megint jövünk jövőre!” – sokszor mondják vagy írják a www.oki-iroda.hu blogra.
