Keresztény munkásfiatalok nemzetközi kapcsolatai
Szolgálni, nevelni és képviselni
Szerző: Gyuris Csaba
– Torinóban lettem tagja az egyik csoportnak. Kezdetben nemigen vállaltam felelősséget még a csoportban sem, de később egyre több feladatot láttam el előbb a saját közösségemben, majd a város koordinációs csoportjában is. Két éve megpályázhattam az ICYCW európai koordinációs tisztségét, ahol engem választottak meg.
– Mi a feladata?
– Hogy összefogjam azokat a kezdeményezéseket, amelyek az egyes európai tagországokból jönnek. Természetesen igencsak különböző az országok tapasztalata és igénye, ezért néha nagyon összetett a munka.
– Milyen programokat szerveztek mostanában?
– Egy kérdőívet dolgoztunk ki a munkásfiatalok helyzetéről, társadalmi problémáiról és társadalmi részvételéről. Ezt a kérdőívet minden tagországban több száz fiatal töltötte ki, és most ennek a kiértékelése zajlik. Ez a kérdőív az egyes tagországok számára is nagyon hasznos, mert kijelöl olyan területeket, amelyeken saját akciókampányokat indíthatnak. A másik nagy programunk a nyáron lesz. Egy hétvégére Franciaországba várunk mintegy 500 munkásfiatalt tíz európai országból, hogy megmutassuk magunkat, hogy megismerjük egymást és új kapcsolatokat építsünk ki.
– Mi a helyzet Kelet-Európában?
– Nagyon fontos számunkra, hogy itt, Kelet-Európában is új mozgalmak, csoportok jöttek létre. Magyarországi látogatásunk után a nagyváradi püspökhöz megyünk, és keressük a lehetőséget, hogyan lehetne Erdélyben a már meglévő csoport mellett még több közösséget elindítani. A magyar mozgalom szabadkai fiatalokkal is kapcsolatban áll. Magyarországon többéves szívós munka után kezd talpra állni a mozgalom, az önkéntesek már akciókampányokat szerveznek, és önállóan indítottak el a fiatalok számára egy képzést.
– John atya, Ön hogy ismerkedett meg a mozgalommal?
– Manchesterből egyházmegyés papként kerültem Rómába, ahol több évig tanultam. Amikor visszakerültem Angliába, más frissen szentelt papokkal együtt rendszeresen szerveztünk továbbképzéseket. Ezekre általában nagy tudású teológus előadókat hívtunk meg, akik területük elismert szaktekintélyei voltak. Egyik alkalommal viszont két fiatal laikus tartott előadást arról, milyen módszerekkel szerveznek csoportokat a keresztény munkásfiataloknak. Nagyon fellelkesített az előadásuk. Mindjárt meg is szólítottam őket, kérdeztem a munkájukról. Ők pedig visszakérdeztek, mit akarok én tenni? Először a saját plébániámon kezdtem dolgozó fiataloknak csoportot szervezni, aztán az egyházmegye és az ország munkáspasztorációjában vállaltam szerepet. 2000-től pedig engem neveztek ki a világszervezet lelkészévé. Azóta járom a világot, találkozom a fiatalokkal, bátorítom és képzem őket.
– Hogyan lehet ehhez a fiatalokat megszólítani?
– Rengeteg lehetőség van a fiatalok megszólítására: szabadidős, iskolai programok, akciók, tréningek. A mozgalom lehetőséget biztosít rá, hogy a fiatalok kapcsolatba kerüljenek egymással, közösen szervezzenek programokat, tegyenek valamit a társadalomért, miközben hitükben is mélyülnek. Ez azt jelenti, hogy aktív szerepet töltsenek be ott, ahol élnek, a családban, a munkahelyen vagy a társadalom bármely területén. A másik fontos feladat, hogy ők is új csoportokat hozzanak létre, és ha arra van hivatásuk, akkor a mozgalomban dolgozzanak tovább felnőttkísérőként, azaz „emberek halászaiként”.
