Visszatért régi helyére a történelmi műemlék: a debreceni piarista zászló
Istenért, hazáért, tudományért
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
A kommunista diktatúra az 1948–50-es államosítás során egyetlen tollvonással számolta fel az országban az egyházi intézményeket, így a híres debreceni Piarista Gimnáziumot is.
„1948 júniusában, az utolsó tanítási napon szokatlan folyamatos csengetéssel hívtak bennünket az udvarra, ahol igazgatónk bejelentette: iskolánkat államosították, így az oktatási tevékenység megszűnik. Bizonyítványunkat pár nap múlva a rendházban átvehetjük. Az 1943-as elsősökből tizenketten maradtunk az 1951-es júniusi érettségire, mint a Csokonai Gimnázium diákjai. Ebből nyolcan még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy emlékezhetünk régi tanárainkra, eltávozott osztálytársainkra és felidézhetjük a viharos nyolc évet.” (Bence Tamás „Piari” Szent József Gimnázium évkönyve, 2007.)
Az emléktáblát, a szobrot és az értékben ki nem fejezhető történelmi műemléket, a 100 éves piarista zászlót sikerült elrejteniük az iskola tanárainak, amely veszéllyel járt, hiszen a zongoramentésért Mándoki Ernő piarista énektanárt három hónap börtönbüntetésre ítélték. Az 1907-ben felszentelt piarista zászló a Szent Anna-templomban várta a megfelelő pillanatot, hogy visszakerüljön eredeti, „jogos” helyére.
A rendszerváltás után a volt piarista diákok szorgalmazták, hogy Debrecenben is legyen folytatása évszázados munkájuknak. A piarista rend azonban nem volt olyan helyzetben, hogy minden korábbi iskoláját újra beindítsa, Debrecenre sem maradt energiájuk. Így Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a Piarista Gimnázium jogutódjaként 1996-ban megalapította a Szent József Gimnáziumot, folytatva ezt az évszázados hagyományt. A „Szent József” névválasztással két szentre utalt: az alapító püspök atyára és Szent Józsefre, aki gondoskodott a felnövekvő Jézusról. Hozzájuk hasonlóan a katolikus iskoláknak is az a feladatuk, hogy vigyázzanak a fiatalokra, neveljék, teljes emberré formálják őket. Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója a piarista nevelési eszményt két latin szóban fejezte ki, amikor megszervezte iskoláit a szegény gyerekek számára: pietas et litterae, azaz erkölcs és tudomány. Az alapító főpásztor az iskola számára ennek a nevelési eszménynek a követését tűzte ki célul.
…fájdalmában nem szűnt meg, hanem növekedett…
Ez év szeptemberében, a híres piarista zászló 100 éves korában jött el a szent pillanat, amikor az épület újra egyházi tulajdonba került. Újraszentelésekor az öregdiákok nevében Várkövy Károly, a Piarista Diákkör Debreceni Tagozatának elnöke átadta a Szent József Gimnázium diákjainak az „Istenért, hazáért, tudományért!” jelmondattal ékesített zászlót a katolikus oktatás folytatásának jeleként.
A kommunista diktatúra államosítását, egyházüldözését sokan megszenvedték, de a lelket, a hitet nem lehet bezárni, lelakatolni, elkergetni… A kereszténység kétezer éve él, megannyiszor túlélve az üldöztetést, vértanúik vére által hitben megerősödve, fájdalmában nem szűnt meg, hanem növekedett.
A megújulásnak, a töretlenségnek is szimbóluma immár a 100 éves piarista zászló, amely a Svetits Intézetben szolgáló Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek tűfestéssel készült remekműve. Anyaga dupla fehér selyem, külső szélein gazdag rojtokkal és bojtokkal övezve. A festményre emlékeztető hímzés egyik oldalán Szűz Mária, Magyarország védelmezője látható a karján ülő és áldást osztó kis Jézussal, a másik oldalon Kalazanci Szent József tanítványai körében.
A képeket és a zászló széleit gazdag arany girlandok övezik magyar jellegű tulipános mintával. Maga a tűfestés és a pazar aranyhímzés különleges művészetről tanúskodik, ritkán, csak nagyobb munkáknál alkalmazták. Templomi kelmék, koronázási palástok, úri öltözetek és kellékek rámán kifeszítve készültek e technikával. Megfigyelhető az olasz-bizánci-germán hatás. A tűfestésre jellemző árnyékolásokat, színhatásokat sok fonallal, sok árnyalattal, az öltések nagyságának változtatásával, valamint egymásba öltéssel érték el.
A debreceni ifjúság ünnepe
A zászló különlegessége, hogy azt nemcsak a főgimnázium, hanem egész Debrecen ifjúsága magáénak érezte. 1907 májusában, a kétnapos zászlószentelési ceremónia után így ír erről az akkor már működő Debrecen Hetilap: „Az ünnepségeknek ragyogó külszíne bár sokáig emlékezetes marad, de bensőséget, valódi értéket mégis az a lelkesedés és érdeklődés kölcsönzött neki, amely a zászlószentelés felemelő ünnepélyének minden egyes mozzanata iránt megnyilvánult. Most az ünnepélyek lezajlásával konstatálhatjuk, hogy ez a zászlószentelés városunk ifjúságának nem egy széttagolt részéé, hanem az egész osztatlan, azokban a felséges jelszavakban, amelyeket a zászló selyme tartalmaz, egyesült ifjúság ünnepe.”
Az ünnepség során a zászlóanyai tisztségre a honleányi erényekben, jótékonyságban az ifjúság iránt megnyilatkozó szeretetben kimagasló gróf. Hardegg Jánosné gróf Erdődy Ilona úrnőt kérték fel. A helyi társadalom zászlószentelés iránti áldozatkészségét és rokonszenvét az a mesébe illő, gyönyörű menet mutatta, amely a megyeházától a templomig kísérte a zászlót. Negyvennyolcas honvédek csoportja és honvédzenekar vezette fel a zászlót, Debrecen testületeinek képviselői, 60 szebbnél szebb virágokkal díszített fogat a 25 védnöknővel és 35 védnökkel, majd 45 koszorúsleány és 45 vőfély kísérte, díszes keretet adva a zászlónak. A kétnapos nagyszabású ünnepély során tízezernél is nagyobb tömeg kísérte végig a zászlót a város fellobogózott főutcáin át. A templomban képviseltették magukat a különböző keresztény és zsidó felekezetek, a város elöljárói is. A zászlót Gróh Ferenc prépost-plébános szentelte fel. Az ünnepély napját a színházban díszelőadás, majd a Bika szálloda nagy termében fényes táncvigalom zárta be.
Istenért, hazáért, tudományért!
Immár a régi Piarista Gimnázium az új Szent József Gimnáziumként – építészeti szempontból az ország egyik legszebb középiskolája – várja diákjait nap mint nap. 30 pedagógus 250 tanulóval követi elsősorban a piarista hagyományt azzal a céllal, hogy keresztény szellemben nevelt férfiakat bocsásson útjukra, akik a társadalom bármely területén mind magán, mind közemberként magas erkölcsiségű, Krisztus tanításáért áldozatot hozni képes életet élnek.
Dr. Pogány Béláné, az iskola igazgatója, aki már diák-, majd igazgatói éveit is az iskola falai között töltötte, most mint a katolikus iskola vezetője alapozza munkatársaival karöltve az alapvető keresztény erkölcsiségre munkáját, etikai alapelveiket, amelyek nem csupán üres szólamok formájában léteznek, hanem terveik szerint naponta megelevenednek majd.