Cikkek listázása

A csíkdelnei Szent János-kápolna

600 év művészettörténete – egy helyen

Szerző: Körössy László

Fotó: Körössy László

Magányos istenháza a szántóföldek közepén, Budapesttől több mint hétszáz kilométerre, túlnyomórészt magyarok lakta, ősi falvak közelében. Íme a legfrissebb adat a templomhoz legközelebb fekvő településről: egy a millennium idején (2000-ben) készült polgármesteri beszámolóban olvashatjuk, hogy Csíkdelnén kétszázhat család él, és a falu lakossága többségben magyar nemzetiségű.

Delne neve már az 1333-as években megjelenik a pápai tizedjegyzékben, ami azt jelenti, hogy már ekkor – sőt ez előtt is – templom állt ott: a mai Szent János-kápolna őse az Árpád-korból. Csíkszeredától néhány kilométerre, Csíktapolcáról Csíkszépvíz felé utazva, az országútról (12A jelű) letérve a Székelyföld egyik legérdekesebb egyházi műemlékét közelítjük meg. Évszázadok művészettörténete – egy helyen. Az itt látható kör alakú (tizenkét kőtámpillérrel megtámasztott) kőfallal övezett mai kápolna gótikus stílusban épült. A székelyföldi „kerített” templomok (például a felsőboldogfalvai, a farcádi, a csíkkozmási, a lisznyói, a gelencei) egyike: ahol tehát kőből épült – a vártemplomokénál alacsonyabb – fal övezi az Isten házát és a templomkertet, amelyet temetőként (cinterem) használnak vagy használtak. (Szent László és Kálmán király rendelete alapján már a 12. század végétől a templom köré temetkeztek.)

Kövek s nevek ôsi üzenete

A kápolna egykor Csíkcsicsó, Delne és Tordafalva közös temploma lehetett. Felcsíkban Torda völgyének nevezik napjainkban is azt a helyet, amelytől keletre a Szent János-kápolnát találjuk. A gótikus templomépület 1450 és 1500 között épült. A szájhagyomány szerint a 15. század végén „tatár” csapat dúlta fel a templom körüli falut, amely azután elnéptelenedett – ekkor alapították a közelben Pálfalvát (a falu neve a történeti forrásokban 1566-ban jelentkezik). A „tatárdúlás” utáni időszakról így szól a fáma, azaz egy monda: amikor a nép egy része leköltözött oda, ahol a Szépvíz patak az Oltba szakad, a csicsóiak új falujukba akarták költöztetni öreg templomukat. El is kezdték a falakat bontani, el is kezdték az építkezést a régi kövekkel, de amit nappal építettek, az éjjel mindig visszament Szent Jánoshoz.

E mitikus magyarázat közkedvelt mesemotívum. Székelyföld ismerői jól tudják, tanúsítják, hogy e tájon minden hegyoromhoz, sziklához egy-egy rege fűződik, itt minden egyes táji formához egy-egy hősi esemény emléke kapcsolódik. Orbán Balázs A Székelyföld leírása című, máig alapvető és a Erdély iránt érdeklődő ember számára nélkülözhetetlen munkájában alig beszél olyan székely faluról, amelynek leírásához ne tartoznék egy-egy monda.

A kőkerítés kapuján át a templomkertbe lépve teljes szépségében tárul elénk a harminc méter hosszú templom harminc méter magas tornyával, a kápolna körül pedig gyönyörű síremlékekkel az ősi temető. Művészi értékű kőből faragott síremlékeket láthatunk itt, köztük egy Erdély-szerte sok helyen látható, jellegzetes, koporsó formájú sírt is. A házsongárdi temető megalapítása óta számon tartják az ilyen formájú sírokat – mondja Sarudi Sebestyén József építész, aki a legfrissebb összefoglaló tanulmányt írta és jelentette meg néhány évvel ezelőtt a delnei kápolnáról. – Számos jelentős történelmi személyiségnek emeltek ilyen síremléket, de a történelem során szélesebb körben is elterjedt ez a forma.

A templomba a déli, reneszánsz díszítésű kapun át lépünk be. A kapu felett 15. századból származó freskókat láthatunk, amelyeket sajnos alaposan kikezdett az idő. A három osztatú freskó középső képe Krisztus keresztre feszítését, a két oldalsó közül az egyik Szent Péter és Mihály arkangyalt ábrázolja – a másik oldali képmező alakjai nem azonosíthatóak.

1673-tól felújították a gótikus templomot, ahogy arról a templom „történelemkönyve”, a Historia Domusa tanúskodik. Ebből az időből való az erdélyi reneszánsz egyik nemes alkotása: a kápolna szárnyas oltára is. A szárnyas oltárok az imádságos könyveket helyettesítették egykor, s az írni-olvasni nem tudók bibliai ismeretét bővítették, a hívek áhítatát fokozták, akár a falképek.

Az oltáron – nyitott állapotában – középen a templom védőszentjét, Keresztelő Szent János alakját láthatjuk, a két baloldali szárny a karácsonyi, a két jobboldali pedig a pünkösdi ünnepkört jeleníti meg Jézus életéből vett jelenetekkel. Zárt állapotban, a középső fülkét eltakarva az oltáron a húsvéti ünnepkör nyolc jelenetét láthatjuk.

A templom másik értékes dísze az 1673-ból való festett fakazettás mennyezet. Készítője ismeretlen. Egyébként a gelencei (1628), a farcádi (1629), és a felsőboldogfalvi (1670) famennyezetekhez hasonlítható. Középen, a mennyezet alatt egy fából faragott napsugaras képkeret függ. A képmezőben Szűz Mária alakja látható a Kisdeddel és a keresztre feszítés kínzóeszközeivel.

A kazettákon, a fehér mezőkbe festett díszítő minták között a magyaros elemek dominálnak. A helyreállítás végeztével majd bizonyára kiteljesedik a mennyezet szegfű-, rózsa-, tulipán-, búzavirágmintákkal ékes teljes szépsége.

A magyarországi festett kazettás mennyezetek különleges, Európa-szerte példa nélküli mennyiségű és minőségű műkincsegyüttest képeznek. Ennek a kazettaanyagnak az egyik markáns része a Székelyföldön található, többek közt Székelydályán, Bögözön, Felsőboldogfalván, Homoródkarácsonyfalván, Farcádon, Szacsván, Gelencén – és Csíkdelnén.

A Szent János-kápolnában még számos régi, sok esetben nem meghatározható korú részlet látható. Érdemes hosszan elidőzni a templomban, amelynek az orgonája is történelmi: 1834-ben készült. Imádságos hely ez – nemcsak a templomon belül, hanem még a templom körüli kőkerítésen kívül is: ahol a kerítőfal kapuján kilépve tipikus csíki fogadalmi kőkeresztet láthatunk. Négy oldalán növényi ornamentika ősi Mária-ábrázolásokkal. „Anno: 1780” – olvasható a kereszten.

Múlt és jelen

Sarudi Sebestyén József építésztől megtudtuk, hogy 1934-ben a csíki közösség támogatásával az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Osztálya és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetősége mentette meg a kápolnát a pusztulástól. Egy későbbi, 1970-ben történt helyreállítás folyamán azonban sajnos sok művészettörténetileg fontos részlet elveszett például az átgondolatlan vakolás miatt, amit nem előzött meg szakértők által vezetett falkutatás. Többek közt emiatt sem ismerünk részleteket a mai templom román kori elődjéről (csupán feltételes módban fogalmazhatunk egyes darabok kormeghatározásánál).

– Feltételezhető többek közt, hogy a templomhajó őriz román kori részleteket, de ezt a közeljövőben biztosan nem kutatják majd – teszi hozzá Sarudi Sebestyén József. – Most annak örülünk, ha mihamarabb befejeződnek az állagmegóvási munkálatok.

(E sorok írója idén augusztus végén még nem láthatta a templom restaurált fakazettás mennyezetét).

Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke 1992 óta tartja nyílván műemléképületként a Szent János-kápolnát. Az elmúlt évtizedben több egyéni vagy közösségi kezdeményezés révén indult gyűjtés, hogy Székelyföld kevéssé ismert kincsét megóvják. A ma is élő hit és a hagyománytisztelet összefüggésének jeleként pedig a templombúcsú napján – június 24-én, Keresztelő Szent János születésnapján – virágdíszbe öltözik a templom, s a hívek keresztaljával zarándokolnak a Szent János-kápolnához.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>