Cikkek listázása

Imre herceg a 21. században

„Tudós és szent”

Szerző: Szalontai Anikó

Fotó: Szalontai Anikó

Idén ezer év távlatából emlékeztünk meg Szent Imréről – Spányi Antal püspök november 17-én, a herceg születésének feltételezett helyszínén, a székesfehérvári Szent Imre-templomban zárja be a jubileumi évet. Szent István király fiát nemcsak az évszázadok választják el a mai embertől, hanem a hiteles történelmi adatok hiánya és a kegyes hagyomány sokszor torzító hatása is. A millenniumi év lehetőséget adott arra, hogy megvizsgáljuk, ki az a Szent Imre, akit Isten példaképül állított elénk.
 Illusztráció

Gizellának és Istvánnak több gyermeke volt, a lányokról semmit nem jegyzett le a történelem, a fiúk közül is csak kettő nevét ismerjük: Ottóét és Imréét. Valójában még a herceg pontos születési idejét sem tudjuk. Pray György jezsuita szerzetes 1774-ben írt először a szentről tudományos szempontok alapján összeállított életrajzot, azóta fogadjuk el 1007-et Imre születési idejének. Ám a legújabb történeti kutatások néhány évvel előbbre teszik e dátumot.

Mivel nem ő volt a legidősebb fiú, valószínűleg egyházi pályára szánták. Ennek szellemében folyt nevelése, amelyet 1015-től Gellért püspök irányított. Elvégezte az akkori kor iskolai fokozatait, több nyelven beszélt. Minden feljegyzés megemlékezik nagy műveltségéről, egy velencei krónika szerint ,,tudós és szent” volt.

Illusztráció 

Ehhez az időszakhoz köthető a szüzességi fogadalomtétel hagyománya. Bár a legendák részletesen leírják ezt az eseményt, a fogadalom történelmi hitelessége kétséges. Imre tudatosan készült hivatására, s ha ez valóban az egyházi pálya volt, különösen érthető a tisztaságra való törekvése, még akkor is, ha tudjuk, abban az időben még nem volt kötelező a papi cölibátus. Emellett ott állt a herceg előtt nagybátyja és névadója, Szent Henrik példája, sőt a lengyel trónon is szüzességben élő uralkodó pár ült. Mindenesetre az Egyház a kezdetektől önmagát Istennek szentelt szűzként tisztelte Imre herceget, s a vallásos hagyomány mindig mély meggyőződésben gyökeredzik.

Tizenöt éves korától István maga mellé vette Imrét, ettől kezdve nevelkedett trónörökösként. Arról, hogy hogyan tanította a király a herceget, ékesen beszámol az Intelmek, amely egyszerre rajzolja elénk Szent István és fia alakját. István nemes uralkodót és kitűnő hadvezért kívánt utódjául, ugyanakkor elvárták a trónörököstől, hogy megfelelő házasságot kössön. A hagyomány három családot említ, amelyből Imre feleséget vehetett: a lengyel, a horvát és a görög uralkodóházat. A lysagorai Szent Kereszt-monostor évkönyvének feljegyzése szerint Imre egyszer Lengyelországban járt mint vőlegény, más kutatások viszont a görög uralkodóházzal való rokonságot helyezik előtérbe.

Imre herceg hadvezérként is kiemelkedett. II. Konrád német császár Magyarország ellen indult 1030-ban. A történetírók valószínűnek tarják, hogy a győri csatát Imre vezette, megvédve István országának határait; arról pedig, hogy a herceg részt vett a békekötésben, a hildesheimi évkönyvek tanúskodnak.

István király ezek után arra készült, hogy megkoronáztatja fiát Székesfehérváron, így biztosítva a trónviszály nélküli utódlást, ha ő meghal. Valószínűleg erre az alkalomra készítették Gizella királyné irányítása alatt azt a miseruhát, amelyet mi koronázási palástként ismerünk, s amelyen Imre herceg egyetlen „hiteles” ábrázolása látható. Ám az örömteli készülődést keserű gyász követte: Imre herceg 1031. szeptember 2-án belehalt egy vadászaton szerzett sérüléseibe.

Illusztráció 

Szent László király Imrét apjával, Istvánnal és nevelőjével, Gellért püspökkel együtt oltárra emeltette 1083-ban az ország egyházi és világi méltóságai jelenlétében. Azóta példaképe ő a magyarságnak, de tisztelete a szerzetesrendeknek köszönhetően az egész világon elterjedt. A róla szóló első legenda, amelyet a 12. században jegyeztek le, három erényét emeli ki: imádságos lelkületét, erényes életét és azt az Istentől kapott képességét, hogy mások lelkébe lát.

Szüzességét kezdetektől a férfias önfegyelem és az önnevelés jelképének tekintették. A képzőművészetben legtöbbször a környezetében élőkkel együtt ábrázolták, a fogadalomtétel eseményét önállóan csak a 14. századtól jelenítették meg. A hagyomány, miszerint Imre Veszprémben, a Mária-oltár előtt ajánlotta föl tisztaságát, a barokk korból származik, s ebben az időben állította az Egyház a fiatalság elé példaképül.

Imrét azonban nemcsak mint szűz szentet, hanem mint Magyarország égi pártfogóját is tisztelték. Bár soha nem koronázták meg, mégis ő az egyik a három szent uralkodó (Sancti reges Hungariae) közül. A török időkben Mária mellett a szétszakadt ország legfontosabb patrónusának tekintették, hiszen az ő élete jelképezte azt a reményt, hogy ami a földön nem, az Isten országában mégis lehetséges. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban a jubileumi év tiszteletére rendezett Szent Imre 1000 éve című kiállításon négy modern installáció mutatja fel a ma emberének azokat a tulajdonságokat, amiért egy évezred távlatából is eszményként tekinthetünk az Árpád-házi hercegre. Szent Imre nem az a kissé nőies fiú, akinek évszázadokon át ábrázolták. Korának egyik legnagyobb műveltségű hercege volt, akit születése folytán uralkodónak és katonának neveltek, ám aki mégsem volt sorsa áldozata. Élete tanúságtétel volt, amelynek útját és eszközét maga választotta.

„Ő a legnagyobbat akarta, ami tőle telt – írta róla Sík Sándor, aki már évtizedekkel ezelőtt meglátta Imrében azt a szentet, aki valódi példaképe lehet a fiataloknak. – Egészen bizonyos, hogy nem akarhatta a magyarságnak azt mondani, hogy mindenkinek a szüzességi fogadalom az Istenhez vezető útja. (…) Még úgy sem érthetjük Imre szándékát, mint szimbólumot, amellyel az erkölcsi élet tisztaságát akarta volna hangsúlyozni és ideálként elénk állítani. (…) A szüzesség pozitív lényege: odaadás és szolgálat. Erre világít rá Imre nagy példája. Arra ihlet bennünket, hogy tanuljunk lemondani: kiemelkedni minden kicsinyesből, és tudjuk odaadni magunkat szent szolgálatra. Hogy mi ez a szolgálat? Ez mindenki számára más és más.”

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>