Mennyországot építeni kihívás
„Nem a halálé az utolsó szó…”
Szerző: Jakubecz Márta
Fotó: Kovács Ágnes
„Nem a halálé az utolsó szó” – valljuk hitünk erejével, mert ha a feltámadásban nem hinnénk, hitünknek sem lenne értelme, mivel az örök élet lehetősége Jézus örömhírének a lényege. E mondat gyakran visszatér a homíliákban, lelki könyvekben, még ilyen című alkotás is van (Lohfink Gerharg: Jézus utolsó napja – Nem a halálé az utolsó szó).
A halál témája foglalkoztat bennünket leginkább mindenszentek ünnepén és másnap, halottak napján is. Ám minél többet elmélkedünk felette, annál sűrűbb köd fedi el előlünk a nagy titkot. Az egyik lelki író ezt így érzékelteti: „A hit homálya és a halál homálya rokonságban vannak egymással. A hit nagy valóságai akkor tűnnek igazán föl lelkünk látóhatárán, ha ez a világ sötétségbe borul körülöttünk” (Belon). Életünk végén a halál mélysége teljes egészében feltárul majd előttünk, amikor kiszabadulhatunk földi létünk szűk kereteiből, s már nem fogjuk sajnálni a mulandó értékeinket, elért sikereinket, „életművünket”, mivel megértjük, hogy ettől jóval értékesebb dolgok várnak ránk a Fényben, amint Szent Pál mondja: „Mert ha oly dicsőséges, ami mulandó, sokkal dicsőségesebb, ami maradandó” (2Kor 3,11).
Olyan halált szeretnénk egykor, amely Életté változik! Sokan talán éppen azért nem merik Krisztust követni, és átadni önmagukat a szolgálatra Istennek, mert félnek Krisztusban meghalni. Félnek attól, hogy elinduljanak az úton – a hit ösvényén –, amely Alfától Ómegáig tart. A názáreti Jézustól a Feltámadott Krisztus dicsőségéig – az örök életig.
Az „új világ”, a mennyország azonban már itt elkezdődik, mert tetteinkért egykor felelni fogunk, ahogy a nagy jezsuita író, P. Henri Boulad állítja A szív okossága című könyvében: „A mennyországot ezzel a mi két kezünkkel építjük. A mennyországot nem várnunk kell, hanem magunknak kell építenünk, ez a kihívás.” Hasonló felszólítással küld bennünket a jeles szerzetes-író a „cselekvő hit” útjára, mint maga Jézus küldte mennybemenetelekor újrateremtő munkára az elcsüggedt és szomorú apostolokat: „Mit álltok itt és néztek föl az égre?” (ApCsel 1,11).
November első napjaiban mi is az égre tekintünk. Kissé tán melankolikusan, esetleg fáradtan „ácsorogva” nézünk Krisztusra, mint egykor a galileai férfiak, majd némi tanácstalanság után rájövünk arra, hogy elsősorban a hitet kell kérnünk. Azért fohászkodunk, hogy tudjunk hinni jó cselekedeteinkben, lelki értékeink múlhatatlanságában, abban, hogy mindezekkel saját magunknak alkotjuk meg a mennyországot, és a földi életünk így egyfajta „előszobává”, az Élet előcsarnokává válik.
„Ami odafönn van, arra irányuljon figyelmetek, ne a földiekre”(Kol 3,2-3), buzdít bennünket lankadatlan kitartásra a népek apostola. Az égre tekintünk azért is, mert – halottainkra gondolva – hitünk révén próbáljuk megérteni a halál misztériumát. Imára kulcsolt kézzel akarjuk „megfejteni” a megfejthetetlent, és őszintén imádkozunk elhunyt szeretteink lelki üdvéért.
Életünk tele van kihívásokkal. Meg kell felelnünk a társadalomban, a családunkban, a hivatásunk terén, minden apró-cseprő napi feladatban. Emberhez méltóan, hitünk fényében ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha elhagyjuk az önzést, ha levetkőzzük gyarlóságainkat. Sajnos, környezetünkben naponta szembesülünk az önzés valóságával, és ez sokszor kedvünket szegi, mert úgy érezzük, mintha kihunynának a fények, vagy mintha árnyék vetődne ránk. Ezzel a negatív tapasztalattal dacolva mégis ki kell lépnünk a fényre, és saját árnyékunkon is túllépve, a keresztény jótettek mezejére kell sietnünk.
„Nem a halálé az utolsó szó…” – bíztatnak bennünket a lelki írók, az igehirdetők. Ha elfogadtuk a Megváltó születését, majd magunkévá tettük tanítását s próbáljuk tettekre is váltani a szeretet parancsát, nem kell többé szoronganunk. Ha elindultunk az Alfa startvonalától, eljutunk majd egykor a célba is, az Ómegához. Mindenszentek ünnepén a megdicsőültek közössége üzeni nekünk, hogy érdemes! S míg eltűnődünk a gyertyák fénye mellett – melyek Krisztus világosságát hirdetik a sírokon –, egyértelművé válnak számunkra a november eleji igazságok mélységei.
