Cikkek listázása

Egyházmegyei képzőművészek, restaurátorok szeretetszolgálata

„A szépség menti meg a világot”

Szerző: Budai Éva

Fotó: Budai Éva

„A szépség menti meg a világot” – mondta Dosztojevszkij, a nyomor, a szenvedés misztériumának krónikása a bűn és bűnhődés erkölcsi bugyraiban küszködő emberiségnek, tisztító erőt hirdetve a szépséggel, amely elválaszthatatlan a sacrumtól, a szenttől.
„A szépséget nevezhetjük Isten kegyelmének, szeretete áradó forrásának. A remekművek is attól remekművek, hogy a bennük lévő szépség mélyről sugárzik elő, és valahol a teremtés titkával, a kegyelemmel van rokonságban” – írta dr. Cs. Varga István irodalomtörténész Szent művészet című könyvében. A Nagy Gáspár-i „Valaki ír a kezeddel” kegyelmi állapota érvényes az alkotás perceiben a festőművészre, a restaurátorra éppúgy, mint a szobrászra, iparművészre, csak az igét kell a mondatban értelemszerűen felcserélni.
 Illusztráció

A Veszprémi Főegyházmegyében kezdettől fogva dolgoztak olyan kiváló mesteremberek és művészek is, akiknek munkáit, festményeit, szobrait, fafaragványait, textíliáit őrizték templomaink. Olyanokra gondolhatunk, mint például Tihanyban Stulhoff Sebestyén, akinek templomi oltárai és fa berendezési tárgyai kiemelkedő helyet foglalnak el a 18. századi magyarországi faszobrászatában. De ilyennek tekinthetjük Johann Ignaz Czimbalt (magyarosan Czimbal Jánost), a bécsi származású, Veszprémben élő festőt (1722–1795), akinek festményei a Veszprémi Érseki Palotában, a Szent Ferenc-templomban és az egyházmegye számos templomában díszítik a szakrális tereket. Vagy korának élvonalbeli festőművészét említhetnénk itt, a svájci származású, szintén Veszprémben letelepedett Bucher Xavér Ferencet (1748–1811), aki Czimbal tanítványa volt. Ő a Veszprémi Egyházmegye területén lévő templomokba készített oltár- és falképeket – s egyaránt jártas volt az olaj-, a freskó- és a portréfestészetben is. S persze azután olyan művészi nagyságokat is említhetünk itt, mint Franz Anton Maulbertsch, aki korai alkotókorszakában Magyarországon és a Veszprémi Egyházmegyében is sok templomban dolgozott, így például ő készítette a sümegi plébániatemplom fal- és mennyezetkép-sorozatát, valamint a zirci bazilika oltárképét (Mária mennybemenetele).

A Fény munkása, a barokk szerelmese

De most inkább tekintsünk szét, hogy ma az egyházmegyében kiket említhetünk meg a mesterek és alkotóművészek közül, akik rendszeres vagy akár csak alkalmi jelleggel gazdagítják a régió katolikus templomait szakrális műveikkel – természetesen ezúttal is a teljesség igénye nélkül. 

Mindenekelőtt Udvardi Erzsébetet, a Badacsonytomajon élő Kossuth-díjas festőművészt kell kiemelnünk, aki varázslatos fénytechnikával dolgozik, spirituális csillogást ad témáinak az arany és az ezüst alkalmazásával képein.

– Tulajdonképpen a természetet festve fedeztem fel, hogy a fény, a jég, a lemenő nap sugarainak a vízre vetődése olyan jelenség, amit nem lehet elhanyagolni – vallja. – A fény emberen túli jelenség. Isten, aki fényben vagy az égő csipkebokor képében jelenik meg, nem anyagból való, hanem a szellem és lélek metafizikai együtteséből.

A művésznő oltárképei, templomi pannói, akvarelljei szerte az országban megtalálhatók, de legnagyobb számban a Veszprémi Egyházmegyében találtak otthonra. Lakóhelyén, Badacsonytomajon Az utolsó vacsora oltárképe, Badacsonyörsön a Szent Antal a halaknak prédikál, Lesencefaluban Szent Donátról festett oltárképe, s emlékezetes a Kis Szent Teréz-ereklyék Magyarországra érkezésének tiszteletére festett portréja is a missziók szentjéről.

A sorban talán a legaktívabb művész és mesterember Felhősi István festőművész és restaurátor, akinek legkedvesebb korszaka a barokk. Felhősi mester életének legnagyobb részét beállványozott templomokban tölti a magasban, amikor is a termékeny csöndben élete párjával és örök munkatársával, Král Éva képzőművész-restaurátorral vallatják a múltat, s új életre álmodják a régi korok falfestményeit. A restaurátor házaspár legnagyobb munkái az eltelt évtizedben az egyházmegyében a tihanyi apátsági templom, a monostorapáti Nepomuki Szent János-templom és a zirci bazilika tíz évig tartó, rendkívül felelősségteljes belső restaurálása volt.

Szakrális térbe szakrális alkotások

Veszeli Lajos, a Balatonalmádiban élő festőművész a természet szerelmese, de a tájképfestészet mellett bibliai témákat is feldolgoz sajátos stílusban. Kimondottam egyházi vonatkozású munkája a balatonfűzfői Jézus Szíve-templomba készített két nagyméretű mellékoltár-képe – egyik Krisztus megkeresztelkedését, másik a fatimai jelenések helyszínén a három gyermeket ábrázolja.

Pagony Rita veszprémi szobrászművész rendkívül szuggesztív keresztúti stációképei a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templomba készültek a 90-es évek végén, s az egykori tihanyi kálvária ott őrzött bronzplakettjeit váltották ki vele.

Farkas Tibor festő- és szobrászművész, Ajka bódéi településrészén él. Nemrég Steindl Imre-díjjal ismerték el több évtizedes városszépítő, építő tevékenységét. Városlődön a kálváriastációk domborműveit készítette el, valamint egy Mindszenty József-mellszobor őrzi a vértanú bíboros emlékét városában. Ajka-Tósokberénden egy monumentális Szent István-szobrot készített a templomkertbe.

Csonka Ibolya Veszprémben élő festőművész és ikonfestő. A városban az érseki palota Gizella-termében találjuk meg Boldog Gizella táblaképét, a Gizella Királyné Múzeumban pedig 5-6 magyar szentekről szóló alkotása látható. Legutóbb a veszprémi Károly-templomban működő görög katolikus közösségnek adományozott egy ikont, a máriapócsi Istenszülő anya táblaképét, melyet súlyos betegségből lábadozva gyógyító terápiaként festett meg.

Kovács Imre Ősiben élő festőművész, aki pár éve egy agyvérzés következtében fél kezére megbénult, s most bal kézzel rajzol, fest, rendkívüli szeretetszolgálatot végez településén és plébániai körzetükben. Oltárképeket, táblaképeket fest szentekről, bibliai témákról. Ősiben, Peremartonban, Berhidán, Csajágon és a környező falvakban is megtalálhatók munkái.

A Podmaniczky-díjas üvegfestőművész és restaurátor Perlaki József az ősi mesterség és a művészeti hagyomány egyik élesztője, Róth Miksa nyomdokain igyekszik haladni, nemegyszer új technikákkal is gazdagítva az elődök munkamódszerét. Mögötte olyan szép és fontos munkák állnak már, mint a budapesti Mátyás-templom, a váci préposti palota, a Parlament, a zirci ciszterci apátság ólombetétes üvegeinek restaurálása, de új, saját tervezésű és kivitelezésű színes üvegablakokat is készít, most például a veszprémi Szent Mihály-székesegyház szentélyébe. Tavaly tervezett egy kisebb ablakot a Gizella-kápolnába is. A ferences templom méhsejtmintás ólmozott üvegei is az ő keze munkáját dicsérik. A bakonyszentkirályi plébániatemplomba pedig egy Szent István-ablakot készített, s az idei búcsúra folytatta Boldog Gizella ablakával.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>