Egyházmegyei képzőművészek, restaurátorok szeretetszolgálata
„A szépség menti meg a világot”
Szerző: Budai Éva
Fotó: Budai Éva
„A szépséget nevezhetjük Isten kegyelmének, szeretete áradó forrásának. A remekművek is attól remekművek, hogy a bennük lévő szépség mélyről sugárzik elő, és valahol a teremtés titkával, a kegyelemmel van rokonságban” – írta dr. Cs. Varga István irodalomtörténész Szent művészet című könyvében. A Nagy Gáspár-i „Valaki ír a kezeddel” kegyelmi állapota érvényes az alkotás perceiben a festőművészre, a restaurátorra éppúgy, mint a szobrászra, iparművészre, csak az igét kell a mondatban értelemszerűen felcserélni.
A Veszprémi Főegyházmegyében kezdettől fogva dolgoztak olyan kiváló mesteremberek és művészek is, akiknek munkáit, festményeit, szobrait, fafaragványait, textíliáit őrizték templomaink. Olyanokra gondolhatunk, mint például Tihanyban Stulhoff Sebestyén, akinek templomi oltárai és fa berendezési tárgyai kiemelkedő helyet foglalnak el a 18. századi magyarországi faszobrászatában. De ilyennek tekinthetjük Johann Ignaz Czimbalt (magyarosan Czimbal Jánost), a bécsi származású, Veszprémben élő festőt (1722–1795), akinek festményei a Veszprémi Érseki Palotában, a Szent Ferenc-templomban és az egyházmegye számos templomában díszítik a szakrális tereket. Vagy korának élvonalbeli festőművészét említhetnénk itt, a svájci származású, szintén Veszprémben letelepedett Bucher Xavér Ferencet (1748–1811), aki Czimbal tanítványa volt. Ő a Veszprémi Egyházmegye területén lévő templomokba készített oltár- és falképeket – s egyaránt jártas volt az olaj-, a freskó- és a portréfestészetben is. S persze azután olyan művészi nagyságokat is említhetünk itt, mint Franz Anton Maulbertsch, aki korai alkotókorszakában Magyarországon és a Veszprémi Egyházmegyében is sok templomban dolgozott, így például ő készítette a sümegi plébániatemplom fal- és mennyezetkép-sorozatát, valamint a zirci bazilika oltárképét (Mária mennybemenetele).
A Fény munkása, a barokk szerelmese
De most inkább tekintsünk szét, hogy ma az egyházmegyében kiket említhetünk meg a mesterek és alkotóművészek közül, akik rendszeres vagy akár csak alkalmi jelleggel gazdagítják a régió katolikus templomait szakrális műveikkel – természetesen ezúttal is a teljesség igénye nélkül.
Mindenekelőtt Udvardi Erzsébetet, a Badacsonytomajon élő Kossuth-díjas festőművészt kell kiemelnünk, aki varázslatos fénytechnikával dolgozik, spirituális csillogást ad témáinak az arany és az ezüst alkalmazásával képein.
– Tulajdonképpen a természetet festve fedeztem fel, hogy a fény, a jég, a lemenő nap sugarainak a vízre vetődése olyan jelenség, amit nem lehet elhanyagolni – vallja. – A fény emberen túli jelenség. Isten, aki fényben vagy az égő csipkebokor képében jelenik meg, nem anyagból való, hanem a szellem és lélek metafizikai együtteséből.
A művésznő oltárképei, templomi pannói, akvarelljei szerte az országban megtalálhatók, de legnagyobb számban a Veszprémi Egyházmegyében találtak otthonra. Lakóhelyén, Badacsonytomajon Az utolsó vacsora oltárképe, Badacsonyörsön a Szent Antal a halaknak prédikál, Lesencefaluban Szent Donátról festett oltárképe, s emlékezetes a Kis Szent Teréz-ereklyék Magyarországra érkezésének tiszteletére festett portréja is a missziók szentjéről.
A sorban talán a legaktívabb művész és mesterember Felhősi István festőművész és restaurátor, akinek legkedvesebb korszaka a barokk. Felhősi mester életének legnagyobb részét beállványozott templomokban tölti a magasban, amikor is a termékeny csöndben élete párjával és örök munkatársával, Král Éva képzőművész-restaurátorral vallatják a múltat, s új életre álmodják a régi korok falfestményeit. A restaurátor házaspár legnagyobb munkái az eltelt évtizedben az egyházmegyében a tihanyi apátsági templom, a monostorapáti Nepomuki Szent János-templom és a zirci bazilika tíz évig tartó, rendkívül felelősségteljes belső restaurálása volt.
