30 éves hazánkban a Katolikus Karizmatikus Megújulás
Éltető Lélekkel, a szeretet tüzével
Szerző: Körössy László
Fotó: Kassányi Jenő
Pápai áldás és tanítás
Tavaly pünkösdkor XVI. Benedek találkozott az egyházi mozgalmak és új közösségek képviselőivel a római Szent Péter téren, azokkal, akiket – mint mondta a pápa – a megszentelő Lélek felhasznál, hogy felébressze a hitet sok keresztény ember szívében, és újra fölfedeztesse általuk a keresztségben kapott hivatásukat, segítve őket, hogy a remény tanúi legyenek, telve a szeretet tüzével, amely a Szentlélek ajándéka. A Szentatya egyúttal emlékeztetett arra az 1998. május 30-i találkozóra is, amelynek ugyancsak a Szent Péter tér adott helyet, és felidézte II. János Pál alakját, aki akkor „gondviselésszerűnek” nevezte a megújulás csoportjait és közösségeit.
XVI. Benedek a pünkösdi találkozó alkalmával a Szentlélekről tanítva a következőket mondta: „Jézus által Isten belső világába pillanthatunk. János evangéliumában ezt így fejezte ki: »Istent soha nem látta senki: az egyszülött Fiú, aki az Atyánál van, ő nyilatkoztatta ki« (Jn 1,18). Jézus azonban nem csak Isten belső világába enged bepillantanunk; vele Isten mintegy ki is lépett intimitásából, és elénk sietett. Mindenekelőtt életével, szenvedésével, halálával és föltámadásával, igéjével. De Jézus nem éri be azzal, hogy elénk siet. Többet akar: hogy eggyé váljunk. Ezt jelentik a lakoma és a menyegző képei. Nekünk nemcsak valamit kell tudnunk róla, hanem ő maga által kell Istenbe bevonódnunk. Ezért kell meghalnia és föltámadnia, mert most már nem egy meghatározott helyen van, hanem Lelke, a Szentlélek kiárad belőle, és belép szívünkbe, egybe kapcsolva magával Jézussal és az Atyával: az egy és háromságos Istennel.”
Erre az élő kapcsolatra hívja fel a figyelmet a karizmatikus mozgalom, és ebből a kapcsolatból táplálkoznak a Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségei. Ez a kapcsolat pedig új tapasztalatokhoz vezet, élteti, lángra lobbantja a szívet, megerősíti a hitet, elkötelezetté tesz. Olyan hitélet a gyümölcse, ami a sok helyen megmerevedett, hivatalos egyházi struktúrákba is éltető légkört hozhat. A „vasárnapi keresztények” számára pedig új távlatokat nyit a templom falain kívüli hitvalló élet terén.
Ajándék a hazának
Magyarországon a Katolikus Karizmatikus Megújulás az egyházi élet megelevenedésének jele és eszköze volt a hetvenes évek közepén. A laikus hívek spontán szerveződő imacsoportjai egymást erősítették a hitben, hűségben. A karizmák feléledése, főként a gyógyító imaszolgálatnak (a belső gyógyulásért való imának) a felfedezése nagy ajándék volt, mert a kommunizmus miatt az istentagadás sebei, a paráznaság és az abortuszok életellenessége nagyon mély nyomokat hagyott a katolikusok életében is. A közösségi ima kapcsán sokan felfedezték és megszerették a Szentírást és a dicsőítő ima erejét.
A nyolcvanas évek elejére már mintegy harminc pap volt elkötelezett tagja a Megújulásnak, kialakult a rendszeres papi találkozó, s az illegalitásban élő szerzetesek belekapcsolódásával is erősödött a Karizmatikus Megújulás katolikus identitása.
A közös imák, az egymásért való közbenjáró imák, a hazai és nemzetközi zarándoklatok, találkozók elvezették a Megújulás tagjait a világegyháznak, a szentek közösségének tapasztalatára, a Mária-tiszteletre, az angyalok és szentek tiszteletére.
Ebben az időben a berlini és kelet-németországi karizmatikus találkozók, Michael Marsch német domonkos és M. Baumert jezsuita atya, valamint a német nyelvterület kiadványai segítették a karizmatikus szellemiség kibontakozását. A Megújulás egyes csoportjai elkötelezett nemzetközi közösségek felé kezdtek tájékozódni (Emmánuel Közösség, Nyolc Boldogság Közösség, feléledt a Ferences Világi Rend, a Domonkos Világi Rend, a Szociális Testvérek Társaságának kültagsága), illetve elindult elkötelezett közösségek kialakulása: az Assisi Szent Ferenc Kis Testvérei és Nővérei.
Nagy lendületet kapott a Megújulás II. János Pál pápa Dominum et Vivificantem kezdetű, Szentlélekről szóló enciklikájával, majd a 2000. Évi Nagy Jubileumra való felkészülés Szentléleknek szentelt évével.
A kilencvenes évektől azután lassan kialakult a Katolikus Karizmatikus Megújulás struktúrája, az ország regionális felosztása felelősökkel. Létrejött az ötven fős Országos Tanács, majd a Nemzeti Szolgáló Bizottság, mely soraiból választott vezetőt a nemzetközi kapcsolatok ápolására. Marik József, majd Gorove László és a mögöttük álló közösségek igen sokat tettek a Megújulás kibontakozásáért. A nem régi tisztújítás során választotta meg az Országos Tanács az új Szolgáló Bizottságot és az új vezetőt, Bartha Angéla szociális testvért.
A püspöki kar tagjai is felismerték a Megújulás evangelizációs jelentőségét, és a nagy találkozókon vállalták a szentmisék bemutatását. Az idei jubileumi találkozón Erdő Péter bíboros mellett jelen volt Beer Miklós váci és Spányi Antal székesfehérvári püspök is.
Tíz éve Szabó Tamás püspök a lelkiségi mozgalmak püspökkari referense. Vele beszélgetve már a Megújulás huszonegyedik századi jelenéről is képet kaptunk. A püspök többek közt azt is elmondta a Famíliának, hogy napjainkban a Megújulásnak is megújulás elé kell néznie, és ezt a közeljövőben elsősorban a városmisszióban való tevékeny jelenlét segítheti elő.
