Balzsam a családoknak
Szerző: Papp Tamás
Áldott vakáció, amikor a családoknak arra is van idejük, hogy táplálják azt a gyakran szunnyadó tüzet, amely az általános társadalmi létbizonytalanság és értékvesztés közepette meleget és világosságot ad.
Persze, sajnos sokan már hónapokkal ezelőtt félelemmel tekintettek a nyárra. A csonka családokra gondolok, ahol a szülő egyedül tartja el és neveli gyermekeit. Komoly fejtörést jelent ilyenkor a nyári hónapok időbeosztása. Mások félve az elbocsátástól nem vagy csak rövid időre tudnak szabadságra menni, és családjukkal közösen feltöltődni. Bizonyos társadalmi rétegekben pedig egyre gyakoribb, hogy az iskoláskorú gyermekek nemcsak zsebpénzszerzés céljából, hanem a család szűkös anyagi körülményei miatt kényszerülnek akár egész nyáron munkát végezni. A házastársi és a felebaráti szeretet szentje, a nyolcszáz éve született Szent Erzsébet példája ébressze fel mindnyájunkban az egymás iránti, különösen a nehézségekkel küzdő családok felé megnyilvánuló szolidaritás lelkületét.
Reméljük, azért legtöbben mégiscsak pihenéssel és testi-lelki felüdüléssel tölthetik a nyári hónapokat, vízparton, árnyas erdőkben, hegyek között vagy múzeumokban megtalálva a feltöltődés számukra legmegfelelőbb helyszínét. Sőt, a keresztény családok közül egyre többen vesznek részt a mozgalmak, vagy a plébániai közösségek által szervezett nyári lelkigyakorlatokon. Érzik, hogy a mindennapi családellenes kihívások között nem elegendő csupán a maguk erejére támaszkodniuk. A megújuláshoz mindnyájunknak szüksége van a kegyelmi háttérre.
A nyári pihenés a találkozások ideje is. A rokoni vagy baráti szálakat ilyenkor ismét szorosabbra fonjuk, és úgy érezzük, mintha soha el nem váltunk volna egymástól. Persze a találkozás, a párbeszéd, az emberi kapcsolatok kiépítésének művészetét is tanulni és tanítani kell. Mennyire hiányzik sokszor egy Baden-Powell, aki az Isten, haza, család iránti felelősség eszményével nemzedékeket nevelt az igazmondás, a becsületesség, a tisztaság erényeire. Bárcsak idehaza is lendületet adna a cserkészmozgalom alapításának mostani centenáriuma, hogy a fiatalok hitükben és hazaszeretetükben megerősödjenek. Mert gyakran egyedül ténferegnek, tervek, barátok nélkül. Nem érdekli őket semmi, közönyössé válnak. Az unalom perceit a számítógép vagy a televízió képernyője előtt próbálják elűzni, és ez még inkább elmélyíti magányukat, tehetetlenségüket.
Ilyenkor is látjuk, mekkora szükség van a katolikus iskolákra és a jól működő plébániai közösségekre, amelyek nyáron is értelmes kikapcsolódást és szórakozást tudnak nyújtani a felnövekvő nemzedéknek. Lelkipásztorok és hitoktatók a személyes példa erejével igyekeznek a közös túrákon vagy éppen a tábortűz mellett beszélgetve átadni az ifjabb nemzedéknek azt a bizalmat fakasztó örömhírt, hogy Isten a boldogságra hívott minket, és hogy igazában a másoknak nyújtott boldogság által tehetjük értékesebbé a világot. Ha erre mindnyájan egy kicsit jobban odafigyelnénk, akkor nemcsak a nyári szabadságot, hanem a munkás hétköznapokban felkínált döntések szabadságát is helyesen fogjuk felhasználni.
