Botticelli-freskó Esztergomban
A Mértékletesség allegóriája
Szerző: Prokopp Mária
A nagy jelentőségű felfedezésről, illetve a Vitéz János prímás esztergomi dolgozószobájában található falképről Prokopp Mária írt lapunknak.
Vitéz János érsek nemcsak a hazai ifjakat segítette, hanem az itáliaiakat is. Ezért például Gaspare Tribracus fiatal modenai költő verseskötetét Vitéz érseknek ajánlotta. A címlapon jeles festővel ábrázoltatta jótevőjét és mesterét, Vitéz érseket, akit Lux Pannoniae-nek, Magyarország fényének nevez. Vitéz János érsek saját dolgozószobáját az Árpád-kori, 12. századvégi királyi palota első emeletén alakíttatta ki a királyi kápolna közelében. A közel 300 éves termet illuzionista falfestéssel korszerűsítette. A festett reneszánsz loggia, amely körbefutott a terem falain, tágasabb érzetet keltett. A loggia hátterében a kék ég és tájkép volt látható. Ez utóbbiakra a 2000-ben megkezdett és jelenleg is folyó restaurálás talált bizonyítékokat. Ez a munka megtisztította a Mértékletesség erényét az 1930-as évek óta ott maradt földrétegtől és az 1960-as, 70-es évek restaurálásaikor használt műanyagoktól. Így új, bravúrosan rajzolt vonalak lettek láthatóvá, amelyek kivételesen magas színvonalú művészre utalnak.
Elkezdtük keresni a 15. század második felének firenzei festői között, hogy ki lehet e jeles tehetség?
Korábban Filippo Lippi művészetével találtam a legszorosabb rokonságot, de az új részletek láttán nem tartható a korábbi kutatási vélemény. Filippo Lippi (†1469) ugyanis plasztikusabb alakokat festett, számára fontosabb volt az ábrázolás térbeliségének hangsúlyozása, mint a dekoratív, lírai megjelenítés. Az arcon előkerült új vonások arra utalnak, hogy a figura felvázolása során a festő mélyen elgondolkodott a mértékletesség elvont fogalmának filozófiai jelentésén. S ezt a gondolatsort leginkább a tekintet, a szem ábrázolásának most feltárt különböző felfogása őrizte meg számunkra. Az esztergomi kép ugyanis ecsettel festett első vázlat, amely felett több rétegben tette fel a művész a színeket többnyire a már száraz falra, vagyis ez a kép freskóban indított secco-kép. S mivel a felsőbb rétegek seccóval készültek, ezek az eltelt 340 év alatt, amíg a beszakadt emeletek törmeléke betemette őket – elpusztultak. Tehát az esztergomi allegória jelenlegi képét semmilyen befejezett színes festménnyel nem lehet összehasonlítani, csak a kortárs rajzokkal. S ezek beható tanulmányozása arra az eredményre vezetett, hogy Mértékletesség fogalmát megjelenítő esztergomi kép feltűnő rokonságot mutat Botticelli stílusával, amely könnyen megkülönböztethető a kortársak művészetétől. Elsősorban az esztergomi nőalak rendkívül érzékeny, mélyen kifejező, dinamikusan dekoratív rajza az, amely meglepően rokon Botticelli művészetével. Ezen túl egyes részletek, mint például a nyak vonala, az ujjak és különösen a haj messze kígyózó lobogása az, amely arra késztetett bennünket, a feltárást végző festőművész-restaurátort, dr. Wierdl Zsuzsát és engem, aki az esztergomi falképekkel mintegy 40 éve foglalkozom, hogy e kép csakis Botticelli műve lehet.Megerősítette e feltevésünket az az egymásba kapcsolt két betű, amelyet a képen, a friss vakolatba karcolva találtunk: M és B, az utóbbi két zárójel között. E monogram felfedezésekor mindkettőnk lélegzete elállt! Botticelli apja neve – ma úgy mondanánk, családi neve – ugyanis Mariano. Botticelli ezt használta a hivatalos irataiban. A „botticelli” a beceneve volt, amely hordócskát jelent, s ezért ezt zárójelbe tette.
Úgy érezzük tehát, hogy a figura stílusa és a szignatúra elég bizonyság, hogy kimondjuk, Botticelli a kép festője!
Az esztergomi kép 1465–66-os évekre történő időbeli meghatározását már több korábbi tanulmányomban behatóan megindokoltam, és cáfoltam az 1947-ben felmerült 1490 körüli datálását, amelynek egyetlen alapja egy adat, mely szerint egy Albertus pictor fiorentinus, vagyis egy firenzei Albert festő 1490 körül Magyarországon dolgozott. Ismerve a tényt, hogy számtalan építész, szobrász, festő, intarziamester, ötvös, textilművész, miniátor stb. dolgozott Magyarországon az Anjou-kortól kezdve, nem meglepő, hogy volt egy Albert nevű is. Hogy mit csinált, arról sajnos nincsen adatunk.
Szerencsére azonban Esztergomban fennmaradt egy csodálatos képsor, amelynek egyik alakja, jóllehet töredékesen, de már eredeti vonásaiban látható. Természetesen várjuk a világ Botticelli-specialistáinak látogatását, és látogatásuk után a hozzászólásukat, véleményüket. Sajnos hazánkban nincs Botticelli-kutató. Jómagam csak az utóbbi években mélyedtem el művészetének tanulmányozásában. Mindazok, akik itthon ellenvéleményt nyilvánítottak, nem jártak a helyszínen, nem látták az elmúlt hét évi restaurátori munka eredményeit. A tévében a 40 évvel korábbi fényképet mutattak be, és arról állították, hogy közepes színvonalú munka. 2000-ig, azaz amíg a most folyó kutatás meg nem indult, mi sem gondoltuk kiemelkedő művészi alkotásnak.
Végül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Vitéz János után az esztergomi érsekek sorában a 15. század végén egyet sem találunk, aki ilyen nagy műveltségű lett volna, és aki számára olyan fontos lett volna az erények hangsúlyozása. S ezt nemcsak Vitéz János érsek fennmaradt levelei bizonyítják, hanem az őt meglátogató kortársak, barátok megnyilatkozásai is. A jeles humanista, Callimachus így ír Vitéz érsekről: „Nem tűrt különbséget szó és tett között! Ő és barátai napról napra tudósabbak és jobbak lettek.” Galeotto Marzio Az Emberről szóló művét Vitéz érseknek ajánlja, mint aki a legméltóbb erre. Johannes Argyropylos, a medici udvar jeles görög filozófusa, Arisztotelész első hű fordítója az Égről szóló négy könyvét így ajánlotta Vitéz János érseknek: „Te, Atyám, kitűnő és tökéletes vagy, ennek híre eljutott hozzánk is… Mértékletesnek, Állhatatosnak, Igazságosnak és Bölcsnek magasztalnak Téged. Dicsőítik bőkezűségedet, nagy szellemedet és ritka szeretetreméltóságodat. Egyszóval az összes erényeket és az emberiség minden jelességét feltaláljuk Benned!”
Az esztergomi Mértékletesség-allegória szembefordulva áll az árkádsor íve alatt. Jobbjával magasra emeli a csodálatosan ívelő, dekoratív rajzú füles kancsót, és óvatosan önt belőle a baljában tartott, ugyancsak lendületesen ívelő, dinamikus ritmusú körvonalakkal megjelenített kancsóba. A mértékletesség az ókori értelmezés szerint magába foglalja a folytonosságot, a kegyességet és a szerénységet is. A most feltárt esztergomi kép magas művészi fokon, követésre sarkallva jeleníti meg ezeket az ember boldogulásához oly fontos tulajdonságokat, erényeket.
A négy sarkalatos erény ábrázolását minden bizonnyal kiegészítette a három teológiai erény, a Hit, Remény és a Szeretet. Ezeknek az erényeknek az elmélyítése volt Vitéz János érsek tevékenységének legfőbb célkitűzése. Erre alapozta az általa szervezett új magyar egyetemet, az esztergomi Accademia Istropolitanát is, amely 1467. június 20-án nemzetközi ünnepség keretében nyílt meg palotájában. Dolgozószobájának falán erre az eseményre készültek el az erények képei is.
