Szent Balázs mosolya
Szerző: Körössy László
Fotó: Cser István
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!”
A mosoly Babits versében (Balázsolás): felnőtt-gyermek, gyermek-felnőtt szívünk reménye: a bölcsesség vigasztalása.
A vértanú Szent Balázs mosolya élet és halál, szenvedés és fájdalom felett a lélek és a test harmóniáját ígéri: a békét. A tudás és tudatlanság kettősségének feloldását, egyszersmind e kettősség meghaladását.
Paradicsomi állapotra utal Szent Balázs püspök legendája, amely szerint az örmény keresztény közösség vezetője egy barlangban élt, s háziállattá szelídült vadállatok vették körül. A korakereszténység szentjének emlékezete máig elevenen fennmaradt, kultusza széles körben elterjedt, keleten a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól kezdve a torokbajok ellen védő szentként tisztelik. A középkorban keresztbe illesztett gyertyákkal ábrázolták, ünnepét a 12. század óta február 3-án ülik meg Rómában.