A Comunione e Liberazione (magyarul: Közösség és Felszabadulás) egyházi mozgalom Milánóban született meg 1954-ben, amikor Luigi Giussani atya a Berchet Gimnáziumban tanítva, a diákok között a keresztény jelenlét hangsúlyozására közösséget hozott létre. A diákok egyre nagyobb csoportját eleinte Gioventú Studentescának, vagyis Tanuló Ifjúságnak nevezték. A Comunione e Liberazione (CL – ejtsd: csielle) név 1969-ben jelent meg, ezzel foglalva össze azt a meggyőződést, hogy a közösségben megélt kereszténység az ember valódi szabaddá válásának alapja. A CL mozgalom vezérgondolata szerint a kereszténység egy „esemény”, amely az egész életet meghatározza, ahogy azt II. János Pál pápa is kijelentette pápai programját megfogalmazó enciklikájában, a Redemptor Hominisban: „Az ember Megváltója, Jézus Krisztus a középpontja a világegyetemnek és a történelemnek”; vagyis a hit ad megfelelő okot cselekedeteinknek, és ugyanakkor megítélésük forrása és kritériuma is.
A CL azért nevezi magát mozgalomnak, mert nem szervezetként jelenik meg, nincs tagsági igazolványuk, s nem szakosodik a hitélet egyetlen konkrét részére vagy tevékenységre sem. Ehelyett a hagyományos keresztény tapasztalat jelenben való megélésére figyelmeztet. A CL Krisztus jelenlétét javasolja egyetlen igaz válaszként minden idők emberének vágyaira. Bár iskolai környezetben, fiataloknak szóló javaslatként született, a CL ma mindenkihez szól, korra, foglakozásra, társadalmi helyzetre, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Valamennyi földrészen, több mint hetven országban van jelen. Magyarországon a mozgalom a 80-as évek második felében kezdett gyökeret verni magyar fiatalok közösségében olasz barátaik révén. Jelenleg egy körülbelül huszonöt főből álló (családosok és egyedülállók) felnőtt- és egy tizenöt fős egyetemista közösség működik hazánkban, valamint két olasz missziós atya van jelen a budapesti Krisztus Király Plébánián. Egyikőjüket, Mario Tomát Erdő Péter bíboros úr szentelte pappá tavaly nyáron Rómában. Ők a A Fraternitá San Carlo Borromeo (Borromei Szent Károlyról nevezett papi Fraternitás) tagjai, amely közösség 1985-ben jött létre a CL-én belül. A mozgalomhoz tartozó papok célja egy olyan közösség létrehozása, amelynek tagjai támogatják egymást hivatásukban, megélik a CL karizmáját, különös tekintettel a misszióra, amelynek vállalására tudatosan készülnek.
A találkozás élménye abból a megrendítõ ténybõl ered, hogy Isten emberré lett
A Krisztus Király Plébánia plébánosát, Alessandro Caprioli atyát a CL karizmájáról, a közösségben megélt szabadság valóságáról kérdeztük. Az atya a szabadság és közösség kapcsolatát alapvetően a találkozás eseményében értelmezte. Elmondta, hogy a keresztény ember számára az alapvető találkozás élménye abból a megrendítő tényből ered, hogy Isten emberré lett: „Az Ige testté lett és miköztünk lakozik” (Jn 1,14). Ez a tény – amit a CL olyannyira hangsúlyoz – azt jelenti, hogy a megtestesülésében, abban, hogy kisdedként eljön közénk, Isten mintegy meglep minket. Ebből ered az, hogy a kereszténység alapélménye a rácsodálkozás erre az eseményre. A mindennapi igaz kapcsolatok is tartalmaznak valamiféle meglepetést és rácsodálkozást, és ezen eseményben feltárul az ember közösségben megélt szabadságának valósága, amely a mozgalom szellemiségének másik meghatározó jegye. Ezt a valóságot gyökerében tárja fel a kereszténység, és ebben „életre is kel”, e nélkül a kereszténység csak ideológia.
A találkozás és a szabadság kapcsolatát a szerelem példájával érzékeltette az atya: „A szerelmes ember nem a televízió előtt ülve éli meg szabadságát, nem akkor, amikor független mindenkitől, mert ő a vágyakozás állapotában van. Akkor válik szabaddá, amikor bekövetkezik a szeretett lénnyel való találkozás. Valamiképpen Istenbe is lehet szerelmesnek lenni”.
A teljes cikk >>>
