Interjú Kisléghi Nagy Ádám festőművésszel
A tisztelet méltó jele
Szerző: Horváth István Sándor
– 2006 nyarának végén két fiatal pap keresett meg azzal a kéréssel, hogy a decemberben kezdődő emlékév megnyitó szentmiséjére szeretne az egyházmegye papsága egy festményt készíttetni. Nagy megtiszteltetésnek tartottam a felkérést, és rögtön észrevettem, hogy komoly előkészület része, hiszen nem az utolsó pillanatban, hanem idejében szóltak az ügyben. Megható volt számomra a papság áldozatvállalása, amellyel paptestvérük iránti tiszteletüket akarták ily módon kifejezni. Egy ilyen festmény gondolata és elkészítése mindenképpen a Brenner János iránti tisztelet méltó jele azok után, hogy személyéről évtizedekig hallgatni kellett, és az állami hatóságok többször elkobozták képeit a hívektől.
– Egy ilyen alkotásnak nem lehet vaktában nekivágni. Miként készült fel a munkára?
– Korábban hallottam már a közel 50 évvel ezelőtti esetről, de csak nagyon keveset. Most alkalmam volt alaposan megismerni a fiatal káplán személyét, életét és halálának körülményeit. Mindenekelőtt a Brenner Jánosról készült fellelhető képek gyűjtését és tanulmányozását kell megemlítenem, de életrajzának olvasása is nagyon sokat segített jellemének megismerésében. Ezen kívül sok információt gyűjtöttem azoktól a még élő személyektől, akik ismerték őt. Mind a felkészülésben, mind az utolsó ecsetvonások elkészítésében segítségemre volt testvére, Brenner József atya.
– Mi a művész felkészülésének igazi célja?
– A festőművésznek egészen közel kell kerülni az ábrázolni kívánt személyhez. Személyes kapcsolatba kell kerülnöm vele, ha hitelesen szeretném megfesteni. Ebben sokat jelentett számomra a József atyával való találkozás és beszélgetés. Ő mesélte el, hogy a gyilkosságot követően szülei táviratban kérték, hogy siessen haza, mert „Jancsi hirtelen meghalt”. A családon belül Jancsinak szólították János atyát. Az ilyen apró dolgok például nagyon sokat jelentenek a munka során.
– Főként gyermekkori fényképek maradtak meg János atyáról, valamint néhány fotó kispap és pap korából. Melyiket használta a munkához?
– Természetesen csak fekete-fehér fotók készültek abban a korban, s ezek alapján kellett egy színes festményt készíteni. A leginkább egy igazolványkép volt használható, amelyik a jogosítványához készült. De az arc egyes részleteinek kidolgozásához a többi kép is sok támpontot nyújtott. Az igazolványképen szereplő civil ruha helyett egy másik, papi fényképen szereplő reverenda került a festményre.
Egy ragyogó, tiszta tekintetű embert és papot láttam a képeken, akinek a tekintetétől nem tudtam szabadulni. Ez a tiszta arc arra kényszerített, hogy nagy fegyelemmel és tiszta szívvel álljak neki a munkának, és mindvégig ragaszkodjak e fegyelmezettséghez.
– Milyen jellemvonások rajzolódtak ki Ön előtt a képek és az élettörténet alapján?
– Nagyon megrázó János atya arca. Olyan arc ez, amely magában hordozza és mintegy előrevetíti az egykor bekövetkező vértanúságot. Egy határozott és elszánt papról van szó, aki nem mindenáron keresi a vértanúságot, de kész vállalni azt.Rendkívüli személyisége hatással volt a hívekre. Brenner János atya tiszta tekintete üzenetet hordoz a világnak és az embereknek. Példa lehet számunkra, hiszen érintetlen maradt a rossztól és távol tudott maradni a bűnös világtól. A legnehezebb körülmények között is törekednünk kell tehát az életszentségre.
Fontos, hogy egy vidám, mosolygó, sokszor nevető személyt láthatunk képein. A portréfestőnek viszont kerülnie kell a túlzott mosolyt. A száj és környéke festésénél pengeélen járok, nehogy átlépjem a határt.
– Az elkészült képet szemlélve azt érezhetjük, hogy valamiképpen felülmúlja a fotókat. Mi ez a festményben rejlő többlet?
– A festmény nem egy pillanatot rögzít, mint általában a fényképek. A festő munkája más, mint a fényképészé. Festőként a személyiség egész életét igyekszem megragadni, s egyetlen képbe sűrítem egy személy minden életszakaszát.
Egy szentképet hoztam létre egy szent életű papról. Életének és halálának mélyebb megismerése során igen erős bizonyosság alakult ki bennem, hogy valóban szent életet élt. Számomra az életszentség bizonyítéka elsősorban nem abból származik, hogy papi reverendát visel, vagy egykori hívei úgy vallottak róla, mint egy igazi szentről. Hiteles életszentségének tudata azáltal bontakozott ki bennem, hogy közelebb kerültem személyéhez. Aki megismeri az életét, láthatja, hogy hivatásáért élt és hitéért halt meg. Egy vértanú arcot festettem, amelyről sugárzik, hogy Krisztusért áldozta fel életét. Igen, ő valóban a papi hivatás vértanúja.
– Fontos-e egy művész számára az alkotás folyamata során, hogy mi lesz a kép sorsa?
– Természetesen. Ez a kép elsősorban a híveknek, a nagyközönségnek készült. Nem egy bútordarab, amely egy folyosót díszít sok más kép között, s amelyet csak kevesen láthatnak. E portréról nagyobb mennyiségben nyomtatott képek készültek, melyek a hívek kezébe kerülnek János atya élettörténetével és a boldoggá avatásáért mondandó imával. Éppen azért a festmény elmélkedésre, meditációra alkalmas. Lehetőséget ad a szemlélőnek, hogy elgondolkodjon egy olyan papról, aki életét áldozta hivatásáért. Fontos számomra, hogy e szent pap arcát szemlélve az emberek közelebb kerüljenek Istenhez.
– Mit üzen Brenner János személye többek között e képen keresztül is?
– Először is talán a papsághoz szól. Azokhoz az idősebb papokhoz, akik az ő korában kezdték papságukat, s akik mára talán megfáradtak a szolgálatban, és azokhoz a fiatal papokhoz is, akik hiteles példaképeket keresnek. János atya áldozata új erőt adhat nekik hivatásuk hűséges és tiszta gyakorlásához. A hivatásukat lelkiismeretesen teljesítő papok személyén keresztül az emberek valóban közelebb kerülnek Jézushoz.
Emellett talán minden emberhez is van üzenete: Isten és erkölcs nélkül nem lehet élni. E vértanú példája az életszentségre és a Jézussal való személyes kapcsolatra hív. A keresztény hívő ugyanis e kapcsolatból él. Brenner Jánost a Jézus iránti szeretet arra vezette, hogy odaadja életét érte. Krisztusért élt és halt meg. Ugyanakkor az emberekért is élt, értük fáradozott papként, és egy beteg emberhez sietett az Oltáriszentséggel, amikor megtámadták és kioltották az életét. Krisztust vitte az állítólagos beteghez. Mindannyiunk hivatása és feladata, hogy Jézust vigyük közelebb embertestvéreinkhez, és általunk Istenhez kerüljenek közelebb. De napjaink fiataljaihoz is szól Brenner János, akik keresik életük igazi értelmét és hivatásukat, s akik talán foglalkoznak a papság gondolatával. Szól azokhoz, akik azon gondolkoznak, hogy milyen pályát válasszanak. János atya élete és vértanúsága egy fiatal, pályakezdő káplán tanúságtétele. Ő a nehéz időkben nagy buzgalommal és hivatástudattal végezte szolgálatát. A papi hivatás elfogadása ma sem könnyű, de a várható nehézségek ellenére is érdemes vállalkozni Isten és az emberek szolgálatára. Brenner János személyén keresztül maga Jézus szól a fiatal fiúkhoz: Jöjj, kövess engem! Ha meghallod a hívást, vállald bátran a papi hivatást!
