A Hit és Fény közösségekről
Minden ember értékes ajándék
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
Alapítói a francia Marie-Hélene Mathieu gyógypedagógus és Jean Vanier, aki 1964-ben a franciaországi Trosly-Breuilben megalapította a Bárka közösséget (L’Arche) család nélküli, intézetben élő sérültek számára.
A Bárka, illetve a Hit és Fény közösségek középpontjában – noha más-más módon – ugyanaz áll: a sérült ember, akit embersége teljességében szemlélnek, olyan személyként, aki nemcsak elfogadni, hanem adni is képes.
„A testileg és értelmileg korlátozott, sérült emberek gyakran sokkal jobb érzelmi adottságokkal és kapcsolatteremtő készséggel rendelkeznek, mint a többiek. Titokzatos módon képesek arra, hogy hazavezessenek szívünk otthonába. Értelmi sérüléseiket valamiféle különös nyitottság és bizalom ellensúlyozza. Számukra semmit sem jelent a hagyományos társadalmi felfogás arról, hogy mi a fontos. Közelebb élnek ahhoz, ami valóban lényeges” – így ír Jean Vanier a sérült emberekről, a velük való kapcsolatából eredő tapasztalatok alapján Hazatérésünk című könyvében. Ez az alapvető tapasztalat és az erre adott válaszból születő szellemiség alapvetően meghatározza a Hit és Fény közösségek életét.
Jelenleg hetvenkét országban működnek közösségek. A 20-30 fős csoportokban a sérültek, szülők és segítők ideális esetben azonos arányban vannak. (Hazánkban léteznek intézeti sérültekből és segítőkből álló, szülők nélküli csoportok is.) A közösségek rendszerint országokon belüli régiókba szerveződnek (így Magyarországon is), az országok zónákba, amelyeket összefogja a párizsi székhelyű nemzetközi Hit és Fény.
A közösségekben segítők és fogyatékosok együtt haladnak Krisztus útján, szeretetteljes légkörben. Rendszeres, havi-kétheti alkalmaik kapaszkodót jelentek a sérült embereknek nehézségekkel teli életükben. A közösségek vezetői vallják, hogy minden ember értékes – úgy, ahogy van. Sőt azt tapasztalják, hogy sérült testvéreink előtt Isten sok titkot felfed, mert ők különösen kedvesek számára. „Ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket” – olvashatjuk a Szentírásban (1Kor 1,27).
A Hit és Fényben tehát a sérült emberek különös jelentőségű kapcsok Isten és a segítők közt. Egyikük így vall: „Megtanítanak felismerni és vállalni emberi fogyatékosságainkat, fájdalmainkat, sérültségünket, hogy ezekkel együtt tudjunk állni embertársaink és Isten elé.” A Hit és Fény célja tehát nem pusztán karitatív segítségnyújtás. Megmutatja az Egyháznak és a világnak a sérült emberben rejlő adományokat, szépségeket, valamint megismerteti a sérülteket a bennük lakó Jézussal, úgy, hogy baráti közösséget teremt számukra és családjuk számára.
Magyarországon 1984-ben jött létre az első Hit és Fény csoport. A közösségek életében fontos szerepe van a papnak is, aki nem pusztán a szentségek kiszolgáltatója, hanem lelkivezető és kísérő is egyben. A közösség volt nemzeti pap-felelőse, Gáspár István atya mondja:
