„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned”
Karácsonyváró Karácsonyékkal
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Kovács Tibor
Leesett az első hó. Az öt éves Andrist és két évvel fiatalabb öccsét, Áront szinte reménytelen becsalogatni a szennai tornácos ház udvarából. Büszkék arra, hogy sikerült egy hóembert építeniük, de sajnálnák, ha reggelre elolvadna alkalmi játszótársuk. Édesanyjuk szavára mégiscsak elindulnak az ajtó felé. Amikor beérnek s bent letelepednek, a nagyobb gyerkőc puzzle játékot kér, a kisebbik mandarin után sóvárog.
Cserépkályhában pattogó tűz mellett telepszik ránk az este. A feleséggel, Karácsony Tamásné Bajzik Évával beszélgetünk. Párja próbál a színházban, későn várható csak haza. Az otthoni feladatok jelentős része így Évára hárul, de ez sohasem zavarta.
– Mióta családom van, rájöttem, hogy az igazi szeretet az áldozatból születő szeretet – mondja. – Ennél pedig nem kell nagyobb boldogság.
Miért éppen Szennára, a néphagyományairól, népi építészetéről híres, Kaposvár közeli falura esett a választásuk? Mindketten sokat kerekeztek a szelíd zselici dombok között, így egymástól függetlenül megkedvelték a vidéket, ám az is sokat nyomott a latba, hogy a feleség régóta foglalkozik népzenével. Nemcsak tanítja, hanem műveli is. Kiváló brácsás. Muzsikált a Zengő Együttesben és a Somogy Zenekarban is. Megismerkedésük is a zenének köszönhető.
– Bezerédi Zoltán rendezte a Sárga csikó című népszínművet, és megkérte zenekarunkat, hogy írjuk át a betéteket élő népzenére. A darabban is játszott egy zenekar, amelyben Tamás tárogatózott. Így indult a szerelmünk…
Éva azt vallja: a népzene, a néphagyományok olyan állandó értékeket közvetítenek, amelyeket a mai életünkbe is átmenthetünk. Ilyen a jóság, a bizalom, a szeretet, a szerelem, a hit, a hűség, a humor, a megbocsátás.
– Korábban én még jártam olyan helyeken Erdélyben, ahol élik a hagyományt, fontos a közösség, hiszen a hit közösségben virágzik, ezért nagy a megtartó ereje. Szennába kerülve ugyanezzel próbálkoztunk mi is. Szerencsére jó a kapcsolatunk az őslakosokkal éppúgy, mint a „gyüttmentekkel”, amilyenek mi is vagyunk.
Éva a Zselic Művészeti iskolában népzenét tanít, szolfézst és furulyát, s azt tapasztalja, nagyon fogékonyak a növendékei. A helyi értelmiségiekkel hozták létre a Lázi Dombi Kulturális Egyesületet, amelynek tagjai most egy adventi hangversenyt szerveznek a kaposszerdahelyi református templomban. Éva a szennai asszonykórus vezetője. Örömmel vállalkozott e feladatra, hiszen népdalokban rendkívül gazdag e vidék. Gyűjtött itt Vikár és Kodály, de Lajtha László és Olsvai Imre is. Karácsony előtt a művészeti iskolások és a nyugdíjas egyesület tagjai most is egy közös műsorral ajándékozzák meg a szennaiakat.
Amikor arról faggattam a ház asszonyát, a Biblia mellett milyen vezérfonal mentén tervezi-éli mindennapjait, Weöres Sándorral válaszolt: „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned.”
Besétálunk a gyerkőcök szobájába. András ágya felett csíksomlyói Madonna-kép. Ehhez is jár egy történet:
– Amikor összeházasodtunk, bármennyire is szerettük volna, nem kerültem áldott állapotba – meséli Éva. – Közeledett pünkösd, úgy gondoltam, elmegyek a csíksomlyói búcsúba, és imádkozom Máriához. A gyimesközéploki keresztaljával végigzarándokoltam a búcsút, s láttam a napcsodát is. Hamarosan megérkezett Andris…
Karácsonyék várják a karácsonyt. A család rövidesen elindul az erdőbe, fűzvesszőt szednek, tujaágat és szalmát szereznek, majd közösen elkészítik az adventi koszorút. Középre egy keresztet is elhelyeznek szalmából, amelyre – a Szentlelket szimbolizálandó – csipkebogyó is kerül a nagyi kertjéből. A karácsonyfának való fenyőt a srácok édesapjukkal közösen választják ki, és együtt díszítik fel. Andris azt mondta: sok társasjátékot vár, Áron pedig egy sínt szeretne, mozdonnyal, kocsival, s mindkettejük áhítozik egy igazi varázspálcára. Már fogalmazzák a levelet a Jézuskának… Megtudtam: rendszeresen járnak Nyéky Kálmán atya gyermekmiséire. Mivel azonban Szennán nem lesz éjféli mise, így Kaposváron élik át a „gyönyörű szép, titokzatos éjt”.
Karácsony Tamást a színházban találjuk meg. Rusznyák Gábor viszi színre az Úri murit. Ebben alakítja majd estéről estére a polgármestert. A remek színészt egyébként láthattuk már polgármesterszerepben, de volt szerzetes a Marat halálában, politikai elítélt a Kihallgatásban, Ferdinánd nagyherceg a Csárdáskirálynőben, Meggyesorrú a Pinokkióban. Most pedig Derelyét, a gonosz főszakácsot játssza Fésűs Éva, Kaposvár meseíró díszpolgára Palacsintás királyában. Szerepeinek száma szinte végtelen, hisz jövőre lesz harminc éve, hogy a kaposvári teátrumba szegődött.
A szusszanásnyi szünetben beszélgettünk családról, hitről, tehetségről, amit természetesen Istentől eredeztet.
– Ezen túl kulturális kérdés is – állítja. – Ha az ember finoman, szelíden, nyitottan él a világban, akkor cselekedeteivel „meg tudja hívni” a tehetséget, de van, amikor maga „kopogtat”.
Nem rejti véka alá: megesett már többször is, hogy egy-egy szerep jó megformálásához szükség volt fohászra. Mint mondta: folyamatos belső monológ ez, és Isten meghallgatja. Ha létrejön a párbeszéd, akkor viszont nem szabad visszaélni vele, ugyanis nem vágyaink kielégítésére kell használnunk, csupán arra kell törekednünk, hogy Isten maradjon számunkra mindig megszólítható.
Úgy érzi: életének jelentős szakaszát éli. Harmónia veszi körül. A családban és a színházban is, bár azt szeretné, ha a politikai közélet nem férkőzne be a színház falai közé, különben más értelmet kap a művészet. Él-hal a gyerekeiért, és örül, hogy első házasságából született, divattervezőnek készülő Lonci lányának is remek a kapcsolata a fiúkkal.
A sarokban falnak támasztott szaxofon. Gazdája szívesen veszi kézbe; színpadon és templomi koncerteken is, ám – mint megjegyzi – élete végéig tanulnia, gyakorolnia kell. Talán a karácsonyi ünnepek alatt gyakrabban csendül majd fel a hangja, hiszen a család nem élhet zene nélkül. A gyerekek csörgőhangszerekkel alapoznak, Andris fuvolázni szeretne tanulni, de van a házban ütőgardon, amit a gyimesi csángók használnak, s egy egyiptomi hangszer, az ud is gyakran van „forgalomban”.
Karácsony Tamás hangjával egyébként nemcsak a színházban találkozhatunk, hanem a Kaposvár főterén felállított betlehemnél is. Azoknak ugyanis, akik nem ismerik a bibliai történetet, egy végtelenített CD-lemez segít ebben. E zenés betlehem nemcsak a szemre, hanem a szívre, a lélekre is hat. Az igényes hangzó anyag összeállításában hat éve a színész is közreműködött, csakúgy, mint felesége. Elég volt telefonon meghallania a hangját dr. Rumszauer Miklós atyának, a CD szerkesztőjének, s máris tudta: Éva lesz az angyal hangja.
Tamást arról is kérdeztem, van-e kedvenc idézete. Azt felelte, sok is, de legutóbb olvasott egy interjút dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbival, aki azt nyilatkozta: Az igazán jó rabbi olyan, hogy az egyik kezében a Szentírást tartja, a másikban pedig a napilapot.
Azt már csak Karácsony Tamás tette hozzá: az idézetbe bátran behelyettesíthető a rabbi szó a polgárral.
