Gyógyulást és életet adó Ige
Szerző: Papp Tamás
Azon az első, betlehemi éjszakán szótlanul mondta ki mindazt, amit évszázadokon át próféták és szent írók feljegyeztek róla, tudniillik, hogy szeret minket. Világossága olyan alapvető társadalmi problémák között is képes mindnyájunknak eligazítást adni, mint amilyen a szegénység terjedése, a szolidaritás hiánya, a család válsága.
Szegényen és végtelenül egyszerűen jött közénk karácsonykor az Isten. Igen, a szegénység jézusi gondolat, de a nyomorúság nem az. És sajnos ma Magyarországon a nyomorúság jobban látható, mint tavaly ilyenkor. Hiszen sokan érzik úgy, hogy elfeledkeztek róluk, megérdemelt járandóságuktól megfosztották őket. A betlehemi jászolban megszülető hajléktalan Jézus különösen közel áll a társadalom peremére szorult és elkeseredett emberekhez. Azokhoz, akiknek főgondja nem az, hogy mi kerül a fenyőfa alá, vagy hogy milyen fogásokból álljon az ünnepi ebéd, hanem az, hogy visszakapcsolják-e a villanyt, és lesz-e fűtés karácsonyra.
Nemcsak nekik ad új reményt a mindnyájunkhoz közel hajló, szerető Isten, az apró, szinte csak a hit szemével látható Betlehemi Láng, hanem mindazoknak, akik ismerik a szegény családok aggodalmát, és akarnak is segíteni rajtuk. Kemény, rideg világunkban apró fények, világító mécsesek ők. És mennyire reményt keltő, hogy a mai közgondolkodás ellenére, amely se vallásosnak, se kereszténynek nem mondható, sok olyan elkötelezett fiatallal találkozhatunk, akik ápolják magukban a testvériség és a felebaráti szeretet lelkületét; akik megsegítik a szegényeket, tisztelik az időseket és a betegeket; akik Krisztus törvényei szerint akarnak élni. Pásztorok vagy királyok lesznek, ha felnőnek és elfoglalják majd helyüket a társadalomban? A lényeg, hogy a felülről jövő szót befogadták, teljesítették, mint ahogyan nekünk is hallgatnunk kell a fölülről jövő szóra.
Karácsony ünnepe figyelmünket a családok helyzetére is ráirányítja. Jézus, akiről Szent Pál azt mondja, hogy kiüresítette önmagát, szinte mindenről lemondott, de ahhoz ragaszkodott, hogy családba szülessen. Mert ha egyre nyilvánvalóbb, hogy minden hanyatlás a család válságával kezdődik, akkor az is egyre világosabb kell legyen, hogy minden megújulás a családból indul ki. És ha a család válsága legtöbbször a hitélet válságából fakad, a gyógyulás sem jöhet máshonnan, mint Isten és a család kapcsolatának megszilárdulásából. Sőt, annál határozottabban képviseljük ezt a meggyőződésünket, minél inkább tapasztaljuk, hogy a szentségi, de még a polgári házasságot kötők száma is csökken, növekszik az együttélések, az élettársi kapcsolatok aránya, a törvényhozás pedig fájdalmasan rövidlátó szempontokhoz, nem pedig az egyének és a társadalom hosszú távú érdekéhez igazodik.
Karácsonyi készületünk tehát nagyon is időhöz és helyhez kötött itt és most a Kárpát-medencében, mint ahogy az elkövetkező esztendő is az. Az angyalok békeszózatát oly sok minden elnyomhatná szívünkben, ha nem törekednénk folyamatos közösségben maradni Istennel, aki nagyobb a szívünknél. Hogyan ápolhatjuk ezt a közösséget? Az előttünk álló év folyamán naponta vegyük kézbe, olvassuk és hirdessük Isten Igéjét, mely gyógyulást és életet adó Ige!
