Cikkek listázása

Hatvan éve találták meg az első holt-tengeri tekercset

Szavak a pusztából

Szerző: Szalontai Anikó

Fotó: Szalontai Anikó

A holt-tengeri tekercseket méltán tartják a 20. század legfontosabb régészeti felfedezésnek. Az egész tudományos világot felbolygatta a hír, mikor 1947-ben beduin pásztorok rátaláltak az első pergamentekercsre a Wadi Qumran kiszáradt folyómedre feletti egyik barlangban. A lelet kalandos körülmények között, többszöri eladás után jutott el a Palesztin Régészeti Múzeumba, majd az Izraeli Múzeumban kialakított Könyv Szentélyébe.
A tudományos vizsgálatokat és a barlangok feltárását nehezítette az akkori instabil politikai helyzet. Ennek ellenére a következő években újabb és újabb íratok bukkantak elő – az egyik leggazdagabb leletegyüttest például 1952-ben találták meg.

Körülbelül nyolcszáz pergamen, illetve papirusz irat került elő a Holt-tenger partvidékén található barlangokból – tizenkét szinte teljesen ép tekercs, a többi kisebb-nagyobb szövegtöredék.

A tekercsek felfedezésével párhuzamosan a parthoz közeli Khibet Qumranban ókori település romjaira bukkantak. Flavius, Philón és az idősebb Plinius írásai alapján a történészek az esszénusokkal azonosították a település lakóit. A tekercsek és a zsidó vallási közösség között egyértelműnek látszik a kapcsolat, bár az évek során napvilágot láttak olyan elméletek is, miszerint a településen egyszerű fazekasok laktak, és csupán az írásokat őrző edényeket készítették ők, illetve, hogy az értékes ősi írásokat csak sebtében rejtették el a rómaiak elől menekülő zsidók a második szentély lerombolásakor. Ám az iratokat rendszerezve találták meg, ami azt bizonyítja, hogy az esszénusok könyvtárként használták a barlangokat.

Tematikáját tekintve a holt-tengeri tekercsek igen változatosak: ószövetségi szentírástöredékek, bibliakommentárok, a közösség belső, tanító jellegű iratai, liturgiai anyagok, a közösség szervezeti szabályzatai és néhány egyéb irat került elő, például naptárak, leltárak, őrszolgálatok beosztásai.

A több évtizedig elhúzódó vizsgálatok után született tudományos konszenzus szerint a tekercseket zsidók írták héber és arámi nyelven. Találtak néhány görög emléket is, de ezek mind fordítások. A legtöbb a Krisztus előtti 2. és 1. században készült.

Eszter könyvét kivéve az Ószövetség minden könyvéből kerültek elő részletek Kumránban. Újra és újra szárnyra kapnak olyan hírek, miszerint e leletek nyomán át kellene írni a Bibliát. Azonban hitbeli kérdést érintő különbség nincsen a holt-tengeri tekercsek szövege és a ma is használt Szentírás között. A tekercsek, illetve az első teljes ószövetségi kézirat (Kr. u. 9. század) születése között csaknem ezer év telt el, s bámulatos, hogy ennyi idő alatt szinte semmit sem változott a szöveg. A Biblia másolásában ugyanis mindig is alapvető követelmény volt a szöveghűség, azaz „egy jottányit sem szabad elvenni vagy hozzátenni”.

Egy másik újra és újra felröppenő elmélet szerint Jézus kapcsolatban állhatott az esszénusokkal, sőt tulajdonképpen ők az első keresztények. A zsidó közösség messiásvárása, az igazi Izrael eljövetelébe vetett hit, illetve a közösség életmódja (vagyonközösség, közös étkezések) kelthet keresztény asszociációkat. A holt-tengeri tekercsekben azonban semmilyen utalás nincsen Jézusra, aki – mint Istenember mindentudásában ismerte e közösséget – azonban semmilyen kapcsolatban nem volt a kumráni közösséggel, s tanításában nagyrészt szemben is állt e zsidó szekta doktrínáival.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>