Częstochowai beszélgetés Marian atyával a lengyel-magyar lelki rokonságról
Pálosszentkút – ahol kiárad az éltető Lélek
Szerző: Farkas P. József
– Valóban elsősorban történelmi dolgokról kell beszélni. 1382-ben 16 pálos szerzetes indult el Márianosztráról Lengyelországba, hogy itt átvegyék az Opuliai László herceg által alapított kegyhely gondozását. Vigyázzák a ma már világszerte ismert Fekete Madonna csodatévő képet. 1786-tól sorra zárták be a pálos kolostorokat osztrák, porosz és orosz rendelkezések nyomán. Végül az egész pálos rend már csak két lengyel kolostorból állt. 1903-ra újra megerősödtek a pálosok. A megmaradt két lengyel kolostorból terjedt el újra a szerzet. 1934-ben innen érkezett 16 pálos atya Magyarországra, és ezért is van ma a rendi központ Lengyelországban, Częstochowában. A kommunista idők után ismét lengyel földről indult, született újjá társaságunk Magyarországon.
– Szent István Szűz Mária gondjaira bízta országunkat. Kicsit később hasonló fölajánlás történt Lengyelországban is. Van-e különbség a két nép Mária-tiszteletében?
– A különbségekről nagyon nehéz beszélni. A szakrális néprajz és az egyháztörténet is ismer sajátos jellemzőket. Történelmi tény, hogy a magyaroknál sokkal korábban kifejlődött a „nemzeti Szűz Mária-kultusz”, mint nálunk. Nálunk a Szűzanya iránti tisztelet összekapcsolódik a częstochowai kegyhellyel. Aki ide zarándokol, az tudja, nem csak a kegyelmekben részesülhet. Ha elmélyül kolostorunk történetében, a népünk története, lelkisége, hite is érthetőbbé válik a számára. A lengyel nemzet különösen erősen megtapasztalta a Szűzanya segítségét. Ezekből a történelmi élményekből alakult ki a titkos – sok más nép előtt talán érthetetlenül erős – Mária szeretet, ami országunkban oly elevenen él még ma is. Megható tény, hogy évente négymillió ember zarándokol ide. Ez egy nemzeti Mária-kegyhely. Most már van hasonló Magyarországon is: Mátraverebély és Máriapócs; és ilyen hely Csíksomlyó is. Csakhogy Lengyelországban ez nem a püspöki kar döntése nyomán születik, hanem a történelmi viharok, a kegyelmek megtapasztalása, a néplélek erősödése nyomán, spontán módon. Ezért van óriási ereje. Itt van az országuknak a szíve, ez lelki fővárosunk. Szinte mindenki idejön imádkozni, főleg fontosabb időszakokban, szenvedésekben, betegségekben, problémák idején, és itt meg is kapják a segítséget.
Az édesanyánk előtt nincs titkunk
– Mondhatjuk-e, hogy van tradicionális és van korszerű Mária-tisztelet?
– Nincs újítás, nincs modernizmus. Nagyon egyszerű áhítatról van szó. Minden ember ezt tapasztalja meg, amikor elmondja a rózsafüzért vagy a litániákat. A lelki kapcsolat az édesanya és a gyermek viszonyához hasonlítható. Nyilvánvaló, közvetlen, személyes, átélhető, intenzív. Az égi édesanyánkhoz szólva nem teologizálhatunk. Normális embernek az édesanyja előtt nincs titka, neki el tud mindent mondani. II. János Pál pápa is így gondolta, amikor meghívta a fiatalokat ide. Velük együtt imádkozott. Meg lehet érezni ezt a gyermeki felajánlást, amellyel az ember idejön Częstochowába.
– Léteznek e Szűz Máriának újabb kinyilatkoztatásai? Mintha időnként „beleszólna” a kor aktuális vitáiba.
– Częstochowában sosem volt Mária-jelenés, mégis tud hatni. Itt ugyanis másról van szó. Ide vonz évszázadok óta számlálhatatlanul sok lelket. És aki eljön: nem csalódik. Szegényen jön, gazdagon távozik. Titok, hogy a pálosoknak hajdan Magyarországról miért pontosan ide kellett jönniük. Mária már itt várt rájuk. II. Ulászló itt helyezett el egy ikont a templomban, és meghívta a fehér ruhás atyákat, hogy őrizzék, és imádkozzanak a kép előtt. Persze – ismerve a ház történetét – azt kell mondanom: véres, fájdalmas, hősies vállalás volt ez, de a helytálláshoz mindig megadatott nekünk az erő. Szerintem ezt a „Valamit”, a megnyílt egek áradó malasztját érzi ma is az, aki eljön. Felkeresi a kegyképet, és imádkozik előtte. Sokszor ilyenkor megváltozik az ember élete. Van valami titok, melyet megismerve az emberek újra talpra tudnak állni. A kegykép előtti imádság után új élet kezdődik. Erről II. János Pál is elmélkedett. Ha a gyóntatószék tudna beszélni, elmondaná nekünk a legnagyobb csodákat, amelyek itt történtek.
Töltekezni, kitárulkozni, megerősödni
– Nagyon sok magyarral is találkozunk itt…
– Érdekes dolog ez. Ide jönnek messze földről, és itt keresik a segítséget az élet elviseléséhez. Ahhoz, hogy ki-ki tovább tudja vinni a maga keresztjét. Híres, a világban rangosan jegyzett kegyhely ez. Mert különösen is erősen működik a Szűzanya közbenjárása. Vannak, akik csak épületeket, kerteket, emlékeket, történelmet keresnek itt. Persze ezek is megtalálhatók, büszkék is lehetnénk rájuk, de ez számunkra valójában lényegtelen. Ha művészetet keres valaki, menjen inkább Krakkóba. Częstochowába imádkozni jön a lélek. Töltekezni, kitárulkozni, fölajánlani. Majdnem egész nap tele van a kegykápolna emberekkel. Reggel 6-kor kezdődik az első mise, de addigra már megtelik a kápolna, és ez így történik minden áldott nap, este 9 óráig. Ez számunkra, pálosok számára is csodálatos. Ezt nem lehet közömbösen fogadni, nem lehet megszokni. És megérteni sem.
– A Szűzanyának is köszönhető, hogy a rendszerváltozás után immár másodszor is visszakapta Magyarország a pálosait…
– A rendi központ évszázadokkal ezelőtt alakult ki, erősödött meg Częstochowában, és ma is itt működik. Ezen ma már nem vitatkozik senki sem. Persze azon sem, hogy az ősiségünk bölcsője, a társaság szülőhelye, a misszió első otthona Magyarország.
A magyar pálosok és a remeteélet
– Önökhöz évente négymillió zarándok érkezik. Szentkútra csak a töredéke. Hogy tekint innen, a rend szívének nevezett kolostorból a szentkúti atyák szolgálatára?
– A búcsú a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Biztos, hogy ebben az évben is több ezer hívő vett és vesz részt az alföldi lelki találkozókon, jó reménnyel! Sok kegyelmet kínál a lelki megújulásnál a pálos kolostor imádságos lelkülete, az élő Mária-tisztelet, az elnyerhető karizmák pazar gazdagsága. Isten áldja meg az oda érkezetteket, kedves testvéreimet! A magyar pálosok mindig különlegesen vonzódtak a remeteélethez. Jól kifejeződik ebben az, hogy mi egyedül az Istennek akarunk szolgálni. Ez – vagyis ő – az életünk. Sajnos nincs annyi hivatás arrafelé, mint nálunk, Lengyelországban. Ezért az atyáknak a világi papi munkát is el kell vállalni. Ezeket a szolgálatokat azonban csak úgy végezhetjük, ha tudjuk, mi mindenekelőtt szerzetesek vagyunk. Másféle programunk, küldetésünk is van. A szentkúti testvéreket különösen is a szívembe zártam a pusztájukért, a csendjükért, és innét, a Fekete Máriától küldöm testvéri jókívánságaimat, áldásomat rájuk és az oda zarándokló hívekre is.
