A Molnár-C. Pál Baráti Kör kiállítása a Szent István-bazilikában
Országunk titkos ereje
Szerző: Csillag Éva
Ez a Műterem-Múzeum ad ma otthont a Molnár-C. Pál Baráti Körnek, amely valóban baráti körként több évtizedes múltra tekint vissza, ám kezdetben Matzon Frigyes (1909–1986) gellérthegyi műtermében találkoztak a művészbarátok, illetve a művészek leszármazottai.
Kik voltak ők? Aba-Novák Judit, Berki Viola, Bod László, Bodnár Éva, Breznay József, Búza Barna, Csiby Mihály, Csúcs Ferenc, Drecin József, Entz Géza, Fábry Zoltán, F. Apor Noémi, Gánóczy Mária, Hegedűs Géza, dr. Kapuváry Zelma, Kismarty Lechner Kamill, Madarassy Walter, Mattioni Eszter, Pleidell János, Pogány Ö. Gábor, Sinkovits Imre, Szabó Vladimir, Szalatnyay József, Schelken Pálma, Varga Hanna, Volly István, Ybl Magdolna, Visy Lajosné Strobl Éva.
Molnár-C. Pál halála után a művész leánya, Éva az egykori műtermet múzeummá alakította át, és ide meghívta a művészbarátok körét. Ettől kezdve felváltva a Matzon Műterem és a Ménesi úti Molnár-C. Pál Műterem fogadta a kedves művész barátokat. Ahogy az illusztris névsor mutatja, nemcsak képzőművészek, hanem a társművészetek képviselői, írók, színészek, művészettörténészek is együtt voltak, egymás szavába vágva művészetről beszélgettek egy finom pohár bor és kávé mellett.
Így van ez ma is, immár minden hónap első csütörtökjén a Ménesi úti műteremben 11 és 15 óra között. Bármikor lehet érkezni, bekapcsolódni. Folyik a szó, a művészek nagyon szívesen beszélnek műveikről, művészetükről vagy egyéb aktualitásokról.
Az elmúlt időszakban nagy közös téma volt az augusztus 19-én nyíló közös kiállítás: Országunk titkos ereje címmel. Nem ez az első. Hetedik alkalommal állít ki közösen ez a most már 20 éve hivatalosan is jogi személyként bejegyzett Baráti Kör, ám ehhez hasonló volumenű kiállítás eddig nem volt.
A legutolsó kiállítások alkalmával, 2004-ben Keszthelyen, az új kastélyszárnyban kialakított termekben, majd a Székesfehérvárott, a Szent István Művelődési Házban, illetve a 2005-ben a Volksbank Istenhegyi úti Galériájában megrendezett tárlaton alakult ki az a rendszer, hogy a Molnár-C. Pál Baráti Kör művész tagjai meghívtak olyan, a kör hármas alapelvét magáénak valló művészeket, fiatalokat, akik a névadó szellemiségében alkotnak. Ez a hárman követelmény: a humánus üzenet, a technikai felkészültség és a figuralitás. Ily módon növekedett, megfiatalodott a Baráti Kör nemcsak nagyszerű művészekkel, hanem – ahogy a társaság neve sugallja – valóban barátokkal.
A budapesti Városmissziót mintegy a szíveként középen tartva, augusztus 19. és október 14. között nagyszabású kiállításra készül most a művésztársaság. A címet Simon András egyik művétől – az ő engedélyével – kölcsönöztük.
Mi ez a titkos erő?
A válasz egyben a kiállításra küldendő anyag témáját is meghatározza: szentjeink, történelmünk és kultúránk nagyjai, a magyar táj és valóság.Izgalmas a téma, izgalmas a művészek nagy száma, körülbelül 90-en fognak együtt kiállítani, és nagy kihívás a tér, amelyet esztétikusan kell megrendezni, a műveket életre kelteni úgy, hogy egymást is erősítsék, mint ahogy ez szóban megtörténik a baráti összejövetelek alkalmával. Ez a tér a Szent István-bazilika altemploma, óriási terület, ugyanakkora, mint a bazilika, rengeteg hófehér oszloppal megtördelve: gyönyörű, klasszicista tér.
Krisztiáni Istvánnak, a Vígszínház díszlettervezőjének tanácsai alapján 400 méter drapéria segítségével próbáljuk a rendelkezésre álló teret „lakhatóvá” tenni az idekerülő művek: képek és szobrok, kerámiák, szőnyeg, film számára. A rendezés nehéz feladata Tóth Antal és Bizzer István művészettörténészekre hárul. Tóth Antal egyben Baráti Körünk titkára, a Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztályának vezetője.
Molnár-C. Pál unokája és dédunokája, Csillag Péter és Csillag Eszter vállán nyugszik a művészekkel való kapcsolattartás, a művek és a művészvallomások begyűjtése, koordinálása. Katalógus is készül a kiállításról, amelyben minden művész egy műve lesz látható, és életrajz helyett egy vallomás hitről, hazáról és művészetről. Hadd valljanak a művek mellett a szavak is a művészek belső meggyőződéséről, hiszen a misszióban gyakran tapasztalható: a ma embere inkább tanúságtevőkre kíváncsi, mint tanítókra. Igaz, a Molnár-C. Pál Baráti Kör vallomást tevő művészei nagy tanítókon nevelkedtek, és büszkék is rájuk. Aba Novák Vilmos unokája, Kováts Kristóf tervezi a katalógust.
A bazilika plébánosa, Szabó Géza kanonok úr nagyvonalúan biztosította ezt a méltó és elegáns helyet a leendő urnatemetőben, amelynek eddig első és egyetlen „lakója” Puskás Öcsi. Baráti Körünk tiszteleti tagja, dr. Bíró Gáspár az ötletadó, összekötő a bazilika és a Molnár-C. Pál Baráti Kör között.
Egy ilyen nagyszabású kiállításnál sok nevet kellene felsorolni, ám a főszereplő a minden művet megihlető Lélek. Őt illeti a dicsőség ezért a várhatóan páratlanul gazdag és színes, a magyar művészetet méltóképpen reprezentáló anyag létrejöttéért.
Hála és köszönet a művészeknek, akik halló füllel, érző szívvel és látó szemmel alkottak.
Hála és köszönet a fővédnököknek, dr. Erdő Péter bíboros, prímás úrnak és világi részről dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök úrnak.
A kiállítás szakmai megnyitóját augusztus 19-én dr. Prokopp Mária művészettörténész professzorasszony fogja megtartani.
A Városmisszió mottója: Reményt és jövőt adok nektek (Jer 29,11). Országunk titkos ereje, szentjeink, nagyjaink, gyökereink, kultúránk, szép tájaink, de akár a valóság hű ábrázolása ezen a kiállításon jövőt és reményt ígérnek. Bátorítanak és felemelnek, megszólítanak és személyes üzenetük van a számunkra, ha nyitott szívvel állunk eléjük. Molnár-C. Pál szavait idézve: „Kezdetben van a mű, s csak azután következik az elmélet… Bízd magad választott művészedre. Ő tudja és ismeri a biztonságos átkelőhelyeket, nem vezet ingoványos lápok felé, melyek felett tünékeny lidércfények villóznak. Ő egy álomvilág nagykövete. Irányítása mellett elérheted és át is lépheted a horizont világot határoló vonalát, áthaladhatsz a szivárvány hétszínpompájú hídja alatt és utolérheted a Délibáb országát.”
