Cikkek listázása

M. Győrffy Anikó az ikonfestés misztikus világáról

Mindannyian Isten ikonjai vagyunk

Szerző: Bodnár Zita

Fotó: Bodnár Zita

Az ikonokból mindig valami különleges titokzatosság árad. Az ikonfestészet misztikus világ, csak kevesek kapnak meghívást arra, hogy megpróbálják ábrázolni az ábrázolhatatlant. M. Győrffy Anikó ezen kevesek közé tartozik. Hivatása egy baráti látogatással kezdődött, s mára hazánk egyik legkiválóbb ikonfestője lett. Számos kiállítást rendezett itthon és külföldön, állandó tárlata Gödön, az Olajfa Művészházban látható. Hosszú évek óta tart ikonfestő tanfolyamokat. Hivatásáról, az ikonokról, az ikonfestő kurzusokról beszélgettünk.
– Az ikonok mennyiben kapcsolódnak az ortodox kultúrához?

– Sokszor megkérdezték már egy-egy ikonkiállításomon, milyen vallású vagyok. Igen elcsodálkoztak, amikor azt válaszoltam, hogy római katolikus. Azt hiszem, amikor a Jóisten megszólítja az embert, nem nézi, milyen vallású az illető. Kétezer évvel ezelőtt még egységes volt a kereszténység. L. A. Uszpenszkij a következőket írja Az ikon teológiája című könyvében: „Az Egyháznak ugyanis e képpel, illetve e kép keletkezésével kapcsolatban egyetlen nézete van, amely a kezdetek óta napjainkig változatlan. Az ortodox egyház azt hangsúlyozza, és azt tanítja, hogy a Szent kép Isten megtestesülésének következménye, és ezért a kereszténység lényegéből fakad, amelynek a kép egyszersmind elválaszthatatlan részét is képezi.” A neveltetésünk folytán mindenki azt gondolja, hogy az ikonok az ortodox kultúrához tartoznak, pedig ez nem így van. A Jézus Krisztus arcáról készült első lenyomat Veronika kendőjén, illetve az Abgar királynak visszaküldött vásznon látható. Ettől az ősképtől vált ábrázolhatóvá Krisztus. Az Ószövetség azt tanítja, hogy nem szabad Istent ábrázolni. Amint azonban megtestesült, Jézus Krisztus képében földre szállt, emberré lett, attól a pillanattól kezdve igenis ábrázolható, de csak és kizárólag úgy, ahogyan az ikonokon megjelenik. Nem igazán emberformájában, vonásait nem szabad realisztikusan ábrázolni, hanem arcán az égi fénynek, tündöklésnek kell átragyognia.

– Saját tapasztalatából tudja, mit jelent, amikor Krisztus tekintete találkozik az emberi tekintettel. Hogyan történt ez a találkozás?

– Nyolcnaposan ugyan megkereszteltek, és bár nagy szeretetben, de nem vallásosan neveltek a szüleim. Huszonhat éves koromban egy magyar származású hölgy, Mária hívott meg magukhoz Helsinkibe. A nappalihoz egy folyosón keresztül mentünk, ahol legalább hat-nyolc nagyon szép ikon függött a falon. Teljesen elbűvöltek. Nem tudtam elsétálni mellettük, mert annyira megragadott a látvány. Megálltam, és hosszasan néztem őket. Vendéglátóm, látva csodálatomat, felajánlotta segítségét, hogy kimehessek Olaszországba, és ott részt vegyek egy ikonfestő tanfolyamon. Így kerültem a Padovától nem messze fekvő Montericcóba, ahol 1986-ban kezdő, majd 1990-ben a haladó ikonfestő tanfolyamot végeztem el. Mestereim – Paolo Orlando és Fabio Nonesmai – ismert ikonfestők. A családunkban történt sorozatos tragédiák után kerültem ki Olaszországba. Teljes fizikai és lelki törést éltem meg, amikor is találkoztam Isten szeretetével, és születő hivatásként megkaptam az ikonfestést. Ezután már a Jóisten tényleg kézen fogott, és úgy éreztem, nincs olyan teher, amit az ő segítségével ne tudnék elviselni.

– Hogyan képezte magát, miután hazajött?

– Egyértelmű volt számomra, hogy mindenképpen folytatni szeretném a tanulást, de azt is tudtam, hogy egyedül nem megy. Több úton is elindultam, de zárt kapukat döngettem, míg nem rátaláltam Jónás Ilonára, aki abban az időben a legnagyobb magyar ikonfestő volt. Ilona nagy-nagy segítséget jelentett számomra. Két éven keresztül minden áldott kedden hozzá jártam Biatorbágyra, ahol csodálatos napokat töltöttem. Fokozatosan mélyült a hitem – a budai cisztercieknél voltam katekumen – és a technikám. Harmadik gyermekünk megszületése után az óvónői pályát elhagyva egyre többet foglalkoztam az ikonfestéssel. Az ikonok a csend világába vezettek el. Elmélyülésre, belső imádságra hívtak. Megtanítottak az egyedüllétben az elcsendesedésre. Engem az ikonkép látványa vitt el Jézus közösségébe. Isten az én megtérésemhez az ikonokat választotta eszközül, meghívását azokon keresztül juttatta el hozzám. Ez a meghívás egy életre szól. A legszorosabb kapcsolatot Jézussal festés közben érzem, Isten ereje számomra az ikonképen keresztül mutatkozik meg.

– Évek óta folyamatosan szerveznek kurzusokat. Hogyan épül fel egy ilyen művészeti hét?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>