Nagyszebenben tartják a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlést
Krisztus fénye mindenkire világít
Szerző: Lukács János
Fotó: Lukács János
„Ez az év már csak ilyen” – rögzíti a tényállást Maria Keul, a Nagygyűlés katolikus szervezője, amikor arról kérdezem, hogyan bírják a templom szomszédságában szinte folyamatosan dübörgő dobpergést és zeneszót. Mert a zenét – stílustól függetlenül – egyformán hangosan szórják az óriási hangfalak. A szeptemberi nagygyűlésnek viszont csak egy részét tartják a téren. „Európa valamennyi országából összesen 2500 küldöttet várunk, rajtuk kívül természetesen bárki eljöhet, aki szívesen részt venne a gyűlésen” – magyarázza a szervező.
A nagygyűlést egyébként immár harmadik alkalommal szervezik. Első ízben az svájci Bázel adott otthont a rendezvénynek 1989-ben, majd az ausztriai Graz következett 1997-ben.
A szervezők szándéka szerint a nagygyűlés több mint egyszerű tömegrendezvény: „Nem a minimális közös nevezőt keressük, hanem az a cél, hogy valóban megismerhessék a résztvevők a különböző egyházak és felekezetek tradícióját” – fogalmazza meg Maria Keul.
Többek között ezért ígérkezik érdekesnek a szombati zárógyűlés is, hiszen szeptember 8. Kisboldogasszony napja, amely a keleti egyházban különösen nagy ünnepnek számít, míg a protestáns világban jóval kevesebb szokás kötődik hozzá. A szervező nem titkolja: örül annak, hogy így a protestánsok is belekóstolhatnak a katolikus és ortodox tradíciókba, másrészt pedig alkalmuk nyílik mélyebben megismerkedni a Szűzanya személyével.
Előtte viszont három napig munkálatok zajlanak. Szerdán Krisztus fénye és az Egyház, csütörtökön Krisztus fénye és Európa, míg pénteken Krisztus fénye és a világ témakörben hallgatnak előadásokat a résztvevők, majd csoportokban egymás véleményét is meghallgathatják.
A fordítás szimultán tolmácsolással történik a nagygyűlés öt hivatalos – angol, német, olasz, francia és román – nyelvére. A küldöttek többek között olyan kérdésekre keresik majd a választ, hogy hogyan valósítható meg az egymás tiszteletén alapuló ökumené, mit tehetnek az egyházak és azok tagjai abban az Európában, amelynek csak egy része tartozik az Európai Unióhoz, és hogyan lehet evangélium szerinti életet élni és azt hirdetni a szekularizáció által marcangolt világban.
A rendezvény alapját a Grazban elfogadott Charta Oecumenica adja: az itt lefektetett alapelveket a keresztény egyházak többsége elfogadta. A dokumentum lényege, hogy – amint a rendezvény mottója is sugallja – Krisztus fénye minden emberre világít, vallási hovatartozástól függetlenül. A nagygyűlés szervezői – katolikus részről az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa, protestáns, ortodox és anglikán részről pedig az Európai Egyházak Konferenciája – éppen ezért nem a különböző doktrínák ütköztetésétől remélik céljaik elérését, hanem az őszinte párbeszédtől és az egymás iránti nyitottságtól.
Éppen ezért esett ezúttal a választás az ortodox többségű Nagyszebenre, hiszen Bázel protestáns, míg Graz katolikus hagyományokkal büszkélkedhet. (Igaz, néhány évtizede még Szeben is inkább evangélikus volt, mint ortodox.)
A küldötteket szállodákban, panziókban, családoknál szállásolják el. „Igyekszünk arról is gondoskodni, hogy a többiek se maradjanak az utcán” – mondja Maria Keul. A szervezők tudatában vannak, hogy Szebennek mások az adottságai, mint Graznak vagy Bázelnek; ez többek között azt is jelenti, hogy az erdélyi városban – elsősorban a szálláshelyek korlátozott száma miatt – körülményesebbnek ígérkezik a több ezer ember fogadása. „Ezért is voltunk kissé tartózkodóbbak, ami a reklámot illeti – magyarázza a szervező. – Nem lehet felelőtlenül idecsődíteni több tízezer embert.”
Hiszen már így is tele van a város, a kultúrafogyasztók vagy egyszerű bámészkodók tömege, a színpadról hallatszó zajos muzsika is inkább fesztivál, mintsem ökumenikusgyűlés-jelleget kölcsönöz a szebeni Nagypiacnak. Bízzunk benne: Krisztus fénye őket is beragyogja majd!
