Lisieux-i Szent Teréz ereklyéinek látogatása hazánkban
Isten irgalmát akarom énekelni!
Szerző: Péceli Imre OCD
Az elmúlt évben a Magyar Katolikus Püspöki Kar Nemzeti Imaévet hirdetett meg, és körlevélben nyilatkozott hazánk szomorú helyzetéről: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.” Ebben az évben, Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóján egy olyan magyar szentre figyelhetünk, aki nagyon gazdag volt az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek végzésében. A szintén fiatalon, Szent Erzsébethez hasonlóan 24 éves korában meghalt Lisieux-i Szent Teréz pedig abban segít nekünk, hogy miként fogadjuk be Isten irgalmas szeretetét.
Már önéletrajza elején megjegyzi, hogy életének leírásában Isten irgalmát akarja megénekelni: „Az élettörténetét mesélő virág boldog, hogy kimondhatja: Jézus ajándékul elébe jött, elismeri, hogy benne semmi olyan nincs, ami isteni figyelmét magára vonhatta volna, s hogy ami jó van benne, azt egyedül az ő irgalma tette…”
Ebben az önéletrajzban nem találhatunk semmiféle rendkívüli vagy csodás dolgot, vagy valamilyen magánkinyilatkoztatást, amelyben a fiatal szent megbizonyosodott Isten végtelen irgalmáról. Lelki tapasztalatát a kinyilatkoztatás legalapvetőbb igazságainak megértéséből merítette. Már korán megsebzi Isten szeretete. 11 évesen elsőáldozó. Így vall erről a Jézussal való bensőséges találkozásáról: „Ez a szeretet csókja volt, éreztem, hogy szeretnek, s én is ezt mondtam: Szeretlek, neked adom magam mindörökre”. Teréz tehát már első szentáldozásában megérti ennek az eseménynek a mérhetetlen értékét, Isten iránta való végtelen szeretetét. XVI. Benedek pápa a Sacramentum Caritatis – A szeretet szentsége – kezdetű apostoli buzdításában éppen ezeket a szent által megfogalmazott igazságokat tárgyalja: „A szeretet szentsége, a legszentebb Eucharisztia az önmagát föláldozó Jézus Krisztus ajándéka, aki föltárja nekünk Isten minden egyes ember iránti végtelen szeretetét. (…) Az Eucharisztia szentségében Jézus különleges módon mutatja meg nekünk a szeretet igazságát, ami maga Isten lényege”.
Teréz gyermekkorában édesanyja korai elvesztése miatt nagyon érzékeny természetű, sokszor aggályos volt, és ebből kifolyólag néha egészen beteggé vált. A Jézussal való találkozások az Eucharisztiában mégis erőt adtak a számára. Ezek a találkozások vezették el megtéréséhez 1886 karácsonyán, 13 éves korában. Ez a megtérés, melyet Teréz Isten apró csodájának nevez, a megtestesülés titkának megértéséből született. „Kellett, hogy a jó Isten egy apró csodát tegyen, amitől azután egy pillanat alatt megnövök, s ezt a csodát Karácsony felejthetetlen napján tette; (…) Ezen az éjjelen, amikor gyengévé és szenvedővé vált irántam való szeretetből, engem erőssé és bátorrá tett, rám adta fegyverzetét, s ezen áldott éjszaka óta nem estem el egyetlen harcban sem, hanem ellenkezőleg: győzelemről győzelemre mentem, s úgyszólván az óriás pályafutását kezdtem meg!”
Teréz ez után valóban „az óriás pályafutását” járja. Nem sokkal később egy újabb egészen egyszerű eseményben ismét felismeri Isten végtelen szeretetét. Ez a felismerés a megváltás titkához kapcsolódik. Egy keresztre feszített Jézust ábrázoló képet nézegetve ütötte szíven ez a titok: „Egy vasárnapon egy olyan fényképet nézegetve, mely a kereszten függő Jézust ábrázolja, szíven ütött, hogyan folyik a vér az egyik kezéből, nagyon fájt arra gondolnom, hogy ez a vér a földre hull, anélkül, hogy bárki is fölfogni iparkodnék, és én elhatároztam, hogy lélekben ott fogok állni a Kereszt lábánál, hogy összegyűjtsem az onnan aláhulló isteni harmatot, megértve, hogy ezután a lelkekre kell széthintenem azt… Szünet nélkül visszhangzott a szívemben a kereszten függő Jézus kiáltása is: »Szomjúhozom!« Ezek a szavak eddig ismeretlen és lángoló lelkesedésre gyújtottak… Inni akartam adni Kedvesemnek, s éreztem, hogy engemet magamat is elepeszt a lelkek utáni szomjúság”.
Isten Jézus Krisztusban kinyilvánult irgalmas szeretetének felismerése után Teréz szívében hatalmas vágyak ébredtek, hogy ezt a szeretetet mindenkivel megismertesse, hogy lelkeket mentsen, hogy szent legyen. Hatalmas vágyai mellett rádöbbent kicsiségére és tehetetlenségére is. Ahelyett azonban, hogy önmagában bizakodna, Isten végtelen irgalmában remélve várja vágyai teljesülését. Egész életét Isten irgalmas szeretetének ajánlja fel, és élete végén megvallja, hogy ha az összes lehető bűnöket elkövette volna, akkor is bízna Isten irgalmában, mert vétkeinek sokasága csak annyi lenne, mint a vízcsepp, amely a tüzes serpenyőbe hull.
Lisieux-i Szent Teréz a minden embernek kinyilatkoztatott igazságokon keresztül, a szentségek, főként az Eucharisztia vételén keresztül ismerte fel Isten szeretetét. Élete és tanúságtétele utat mutat számunkra, hogy valóban befogadjuk ezt az irgalmas szeretetet, és másoknak is hirdethessük ennek örömhírét.
