Cikkek listázása

A Schönstatti mozgalom összefogásának gyümölcse

Gondviseléssel a házaspárok útján

Szerző: Budai Éva

Fotó: Budai Éva

„Ez az út emlékeztet a keresztútra is, melynek kezdetén Jézus átöleli a keresztet, elfogadja az Atya akaratát. A házasság szintén egy szerető ölelésből indul. Ez az út is találkozásokból áll, gyermekekkel, siránkozókkal és bátorító cireneiekkel való találkozásokból, elesésekből és felállásokból, és végül a szeretetből odaadott élet a feltámadás fényében ragyog előttünk – érdemes életünket másokért adni.”
Bíró László családpasztorációs püspök atya, akinek szavait idéztük, ez év június 8-án Óbudaváron megáldotta és felszentelte azt a különleges zarándokutat, amelynek a magyarországi Schönstatti családmozgalom közössége A házaspárok útja nevet adta.

Nem működik „csak úgy magától”

A faluban két éve felépült családszentélytől, kápolnától indul és oda tér vissza a 15 kilométeres erdei sétaút, amely a közösség összefogásával, szellemi és fizikai munkájával valósult meg. Az úton kilométerenként egy-egy tábla áll, előtte egy kis paddal, ahol megpihenhetnek és elmélkedhetnek, együtt gondolkodhatnak a párok az állomástáblán felvetett gondolatokról, melyek a házasság fontos eseményeit, feladatait, nehézségeit és korszakait jelenítik meg. Utalnak például a gyermekvállalás és a gyermekek születésének eseményére, s a házasfelek kapcsolatának megerősítését szolgálják egy-egy szentírási idézet kíséretében. A stációk feladatot, ösztönzést adhatnak arra, hogy a házasok elgondolkodjanak életük fordulóin, és beszélgessenek egymással és közösen is Istennel.

– Ez az út mindazoknak szól, akik ráébredtek arra, hogy a házasságuk, a családi és a személyes életük, a világgal való kapcsolatuk nem működik „csak úgy magától”– mondja Gódány Róbert és Rita, akiknek révén eljutott Magyarországra a Schönstatti mozgalom.

– Kőműves vagy orvos se lesz senki „csak úgy” – mondja Róbert –, előbb meg kell tanulnia a szakmát. A legígéretesebb, de talán a legnehezebb „szakma” pedig maga az élet. A nehézségek végigkísérnek bennünket a bölcsőtől a sírig, és felhívást jelentenek a helyes megoldás keresésére.

– Ma, amikor a házasság válságban van, segítséget szeretnénk nyújtani abban, hogy a párok tudatosan ápolják kapcsolatukat, életútjukon újra és újra egymásra találjanak, felfedezzék közös hivatásukat, gyermekeiket helyesen neveljék és otthonaikban boldog családi életet éljenek – teszi hozzá dr. Sallai János pszichológus, aki a közösség családnapjainak rendszeres előadója.

– A párokat arra bíztatjuk, hogy először külön-külön, személyesen mélyüljenek el az egyes állomások mondanivalójánál, majd a padon megpihenve osszák meg gondolataikat egymással – egészíti ki Rita a gondolatsort.

Egy mindenkinek ajánlott útvonal

Az alaposabb elmélyüléshez készült egy könyv is egyébként, amely minden állomással kapcsolatban egy rövid elmélkedést tartalmaz, és a családi életben fölmerült nehézségek sikeres megoldásához nyújthat segítséget. Ebben imádságok, versidézetek, valamint tanúságtételek is találhatók.

Az út gondolata Beller Tilmann schön­satti atyától jutott közösségükhöz, aki lelki elöljárója a közösségnek – tájékoztat Róbert. Családjaik nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a megvalósításhoz. Sok szellemi, művészi és fizikai munkát igényelt annak elkészítése. Ozsvári Imri festőművésznő fatáblára festett gyönyörű képei díszítik az egyes állomásokat.

A 15 állomás a következő:

 1. Egymásra találtunk – életre szólóan
 2. Az otthonunk a mi birodalmunk
 3. Életet adunk, életet kapunk
 4. A szeretet fájhat
 5. A nehézségek által növekszünk
 6. Erős gyermekeket nevelünk
 8. Az emberélet útjának felén
 7. Másokkal együtt erősebbek vagyunk
 9. Küldetésünk van!
10. Hűek maradunk
11. Elengedjük gyermekeinket
12. Gondoskodunk időseinkről
13. Megöregszünk, aratunk
14. Mindennek értelme van
15. Hálát adunk

A zarándokút nemcsak a Schönstatti családok számára kínálja fel a páratlan lelki kirándulást, az út végigjárásának, végigelmélkedésének tisztító lehetőségét, hanem minden házaspárnak és házasságra készülőknek, zarándokoknak, kiránduló csoportoknak, hogy ápolják kapcsolatukat Istennel és egymással.

Haladjunk most mi is, és néhány állomáson időzzünk el kicsit, hogy egy kis ízelítőt, lelki ráhangolót szerezzünk az út lelkiségének hangulatából!

Felelősséggel – Élni – Egymásért

3. állomás: Életet adunk, életet kapunk

Az ember sokszor el van telve önmagával, milyen csodálatos dolgokat tud alkotni, megelégedettség tölti el a művei láttán. Házakat épít, hidakat emel a folyók fölé, szuperszonikus repülőgépeket gyárt. Azonban ezek egyike sem olyan hatalmas alkotás, mint amikor átélhettük, hogy az Isten teremtő munkatársai vagyunk. Gyermekeket kaptunk Tőle ajándékba. Érezhettük, hogy használ minket. Nagyon szép és mély érzés volt, hogy egy új emberi életet adott nekünk… Nem magunknak neveljük őket, nem a mi tulajdonaink. Vissza kell, hogy vezessük gyermekeinket Istenhez. Azt szeretnénk, ha boldogok lennének, ez pedig csak úgy lehetséges, ha Istent megismerik és megszeretik.

4. állomás: A szeretet fájhat

„Ne nyugodjék le a nap haragotok felett!” (Ef 4,26)

Mindig újra megterheljük egymást. Nemcsak a bűneinkkel, hanem a hibáinkkal, a rossz szokásainkkal, az érzéketlenségünkkel… Csalódást és fájdalmat okozunk. Ez hozzátartozik az emberi élethez, de ezt időnként rendbe kell tenni. Minden szentmisében megbocsátást kérünk és kapunk Istentől, mert nagy szükségünk van rá. Otthon is. Magunknak is meg kell bocsátanunk, bár lehet, hogy nehezünkre esik. Megbeszéljük, mivel bántottuk meg egymást.

(„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, / Hiányosságom váljék jósággá benned.” – Weöres Sándor)

6. állomás: Erős gyermekeket nevelünk

Feladatunk az Élet szolgálata. A gyermekeinket ajándékba kaptuk a Jóistentől, ezért felelősséggel tartozunk értük… Néha úgy tűnik, hogy a Jóisten megviccel minket a ránk bízottakkal. Olyan személyiséggel áldja meg egyiket-másikat, amely nagyon más, mint a miénk, és ezt nehezen éljük meg. Ez nem véletlen. Rácsodálkozunk Istenünk gazdagságára, fantáziájára. Nem értjük gyermekünk reakcióit, viselkedését. Kamaszkorban szinte minden gyermek meglepetést okoz a szüleinek. Ilyenkor annyi sok veszély leselkedik rájuk. Mit tegyünk, mi lesz ebből a gyerekből? Átéljük tehetetlenségünket, és ez alázatra indít minket… Add, Urunk Jézus, hogy ne feledkezzünk meg nap mint nap imádkozni értük, hogy ne essünk kétségbe…

13. állomás: Megöregszünk, aratunk

Eljött a visszatekintés, a számadás ideje, vajon elvégeztük-e a nekünk szánt feladatokat? Azokat az ajándékokat, melyeket a Jóisten nekünk adott, felismertük-e, és hálát tudtunk-e adni értük? Egyre gyakrabban jut eszünkbe az elkerülhetetlen vég, a földi valóság megszűnése. Időnként furcsa „kíváncsisággal”, félelemmel gondolunk arra, hogy a halhatatlan lélek számadásra, ítéletre készül.

(„A »Készen vagy?«-ra ezt felelni: - Készen.” – Áprily Lajos)

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>