Cikkek listázása

Fény és árnyék

Szerző: Bertha Éva

Mikor e sorokat írom, tombol a nyár. Több évtizedes hőmérsékleti rekordok dőlnek meg, szinte kibírhatatlan a forróság. Felüdülésre vágyik az ember, keresi az árnyat adó lombok védelmét, a hűsítő tavakat, folyókat. És persze szeretne lelkileg-szellemileg is felfrissülni, feltöltődni, kiszakadni a mindennapok fárasztó taposómalmából, felülemelkedni a megoldhatatlannak látszó gondokon, meríteni a lelki forrásokból. Gyűjtögetem az élményeket és tapasztalatokat, hogy a nyár elmúltával majd legyen tartalékom, amely a következő nyárig kitart, erőt ad, éltet. Persze az élmények, tapasztalatok vegyesek, akad jó is, rossz is.

Egy forró vasárnap délelőtt, a szentmise után betérek az egyik elegáns soproni kávézóba. Egy idős férfi nagy hangon invitál befelé, kellemes hűvös van itt, mondja. A pincér ismerőse, eddig ő volt az egyedüli vendég. Miután megkapom a megrendelt kávét, a pincér visszaül a férfihoz, és folytatják a félbeszakadt beszélgetést. Nem zavartatják magukat, továbbra sem tompítják le hangjukat, röpködnek a cifra, trágár kifejezések – mintha egy ócska kocsmában ülnék. Én szégyellem magamat, bennük talán fel sem merül, hogy a vendégre való tekintettel visszavehetnének a hangerőből s megválogathatnák szavaikat.

Mindennapos a durvaság világunkban – beszédben, viselkedésben. Különösen fájó, hogy a bárdolatlanságot az anyaországban fokozottan tapasztalja az ember, hogy híresek vagy inkább hírhedtek lettünk mi, magyarok trágár szóhasználatunkról. Elszomorító, hogy ezzel együtt jár az – elsősorban keresztény és nemzeti – értékek megkérdőjelezése és semmibevétele, ami oly sokszor tapasztalható a médiában is. Semmi sem szent, mindent lehet ócsárolni, mindent szabad gúny tárgyává tenni. Illetve csak majdnem mindent! Mert vannak dolgok, amelyeket propagálnak, amelyekkel kérkednek, amelyekkel provokálnak. Ami nem természetes, ami a normálistól eltérő – az mind jöhet! A gyerekek ebben nőnek fel, ezt fogadják el természetesnek. Van mit tennie a szülőnek, a családnak, hogy a környezet káros lelki hatásait megpróbálja ellensúlyozni. Hogy megértesse velük például, nem kigúnyolandó, szégyellnivaló „magyarkodás” az, ha büszkék vagyunk nemzetünk hagyományaira, ha egészséges nemzeti öntudattal tekintünk eleinkre, mindarra, amit a magyarság képviselői alkottak és alkotnak. Hogy megtanítsuk nekik azt: a korszellem ellenére ma is lehet és érdemes tenni a közjóért, a nemzet szellemi gyarapodásáért. Hogy felmutassuk nekik a példát, egykor volt nagy emberek, szentek példáját, de sok kortársunk példamutató életét is.

A példákról szólva nem hagyhatjuk ki első szent királyunkat, akinek ünnepét évről évre megünneplik mindenütt, ahol magyarok élnek. Ő az, akinek életéből, művéből erőt meríthetünk, akinek példájára tekintve, minden nehézség ellenére derűlátással fordulhatunk a jövő felé, s nem kell keseregnünk a mai kor pogánysága miatt. Éppen Szent István királyhoz, illetve az első szent magyar családhoz kapcsolódik egy másik, pozitív nyári élményem. A Balaton partján, amely újra és újra lenyűgöz, Almádiban, az ezer évvel ezelőtt született Szent Imre tiszteletére szentelt plébániatemplom homlokzatán a pápai és a magyar zászló s a jubileumra utaló felirat fogadott bennünket. A szentmise végén megtudhattuk a plébánostól, hogy egy zarándokcsoporttal másnap Passauba indulnak, hogy az ottani püspöknek köszönhetően elhozzák Boldog Gizella ereklyéjét, amelyet augusztus 19-én helyeznek majd el a templom melletti Szent Jobb-kápolnában, s így együtt lesz az első szent magyar család. Hiszem, hogy az ilyen ünnepi események kisugárzása jótékony hatással van lelki életünkre. A lelki kincsek forrásából merítve, Szent István királyhoz hasonlóan a Nagyboldogasszony oltalmára bízva a hazát, családjainkat s magunkat, a Gondviselésbe vetett töretlen bizalommal és ráhagyatkozással induljunk tovább életünk útján! Hogy a nyár végén nemcsak fizikailag, hanem lelkiekben is megújulva és megerősödve nézhessünk szembe az új kihívásokkal.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>