Pápai levél a kínaiakhoz
Egységre buzdító üzenet
Szerző: Bókay László
Éppen ezért olvasták és elemezték sokan olyan nagy figyelemmel azt az ötvenkét oldalas, június 30-án megjelent pápai levelet, amelyet XVI. Benedek, amint címe is jelzi „a Kínai Népköztársaságban élő püspökökhöz, papokhoz, Istennek szentelt személyekhez és világi hívekhez” intézett.
A pápa a kínai egyházhoz intézi levelét, és elsődlegesen vallási témákkal foglalkozik, meghatározott kérdésekre válaszolva, amelyeket egy idő óta a kínai püspökök és papok a Szentszékhez intéznek. Tehát nem politikai dokumentum, és még kevésbé vádirat a kormányhatóságok ellen, bár nem hagyja figyelmen kívül azokat az ismert nehézségeket, amelyekkel az ottani Egyháznak naponta szembe kell néznie.
XVI. Benedek pápa levelében utal a több ezer éves kínai civilizációra, majd megállapítja, hogy az utóbbi időben az országban végbement gazdasági-társadalmi haladás az egész világ érdeklődését felkeltette. A modernség keresését azonban két egymással ellentétes jelenség kíséri. Egyrészt egyre nő az érdeklődés – főleg a fiatalok körében – a személy spirituális és természetfeletti dimenziója, a vallás, különösen a kereszténység iránt. Másrészt Kínában is érezteti hatását a materializmus, az élvezetek keresésének tendenciája, amely a nagyvárosokból terjed az ország belsejébe is.
A Szentatya emlékeztet elődje, II. János Pál erőteljes szavaira: az új evangelizálás azt jelenti, hogy hirdetni kell az evangéliumot a modern kor emberének azzal a tudattal, hogy az első keresztény évezredben a keresztet Európában, a második évezredben Amerikában és Afrikában állították fel, a harmadik évezredben pedig a hatalmas ázsiai földrészen várható a hit termésének betakarítása. Kína is arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen a keresztre feszített és feltámadt Krisztusról – írja levelében a Szentatya.
A pápa tudatában van annak, hogy a kapcsolatok normalizálásához időre van szükség, és feltételezi mindkét fél jóakaratát. A Szentszék továbbra is nyitottsággal törekszik a jelenlegi nehéz időszak leküzdésére, mivel a félreértések, a pillanatnyi nehéz helyzet nem kedvez sem a kínai hatóságoknak, sem az ország katolikusainak. A pápa nem keresi az összeütközést senkivel. Derűs és tiszteletteljes hangnemet őriz meg akkor is, amikor a szabadság korlátozásáról, a nem elfogadható magatartásformákról vagy az Egyház belső feszültségeiről kell beszélnie; arról az Egyházról, mely a pápával való mély egységre vágyik, és amelyet mindig egyetlen Egyháznak tekintünk akkor is, ha látszólag megosztott. Az egységre, a kiengesztelődésre, a kölcsönös megbocsátásra való buzdítás az egyik legfontosabb üzenet, mely átjárja az egész dokumentumot.
Az egyházi közösség természetének és a püspökök szerepének világos bemutatása elkerülhetetlenül érint olyan kritikus pontokat, mint a püspöki kinevezés, illetve az állami szervezetek kérdése, mely utóbbiak a kínai egyházban olyan elvek megvalósítására törekszenek, melyek összeférhetetlenek a katolikus felfogással, mint például a függetlenség, az autonómia és az önirányítás. Az állam, mint általában, az ország belső életébe való külső beavatkozástól tart, míg az Egyház annak a veszélyét érzi, hogy az állam illetéktelenül avatkozik bele belső életébe. Ezért a pápa megpróbálja a lehető legjobban elmagyarázni, mi a pontos különbség a politikai szint és a vallási szint között, a világi hatóságok és az Egyház felelőssége között, és bizalommal nyilvánítja ki az Egyház készségét a párbeszédre, hogy túllépjenek a meg nem értésen és megoldják a vitatott pontokat a püspöki kinevezések terén is.
Július 16-án, alig egy hónappal azután, hogy XVI. Benedek közzétette a kínai katolikusokhoz írt levelét, a Pekingi Egyházmegye közössége püspökválasztási eljárást indított el, a 43 éves Li Shant jelölve az április 20-án elhunyt Fu Tieshan helyére. Kínai katolikus források tájékoztatója szerint Li Shant független szavazással választották ki, és kinevezéséhez még a nemzeti püspökök tanácsának jóváhagyása hiányzik.
Míg elődje, Fu Tieshan, pekingi érsek és a Katolikusok Hazafias Szövetségének elnöke kormánypárti volt – akit halála után állami temetéssel búcsúztattak, több politikus, mint hívő részvételével –, addig Li Shant mindenki „jó embernek és igazi lelkipásztornak” tartja. A pekingi Szent József-templom plébánosaként félreérthetetlenül mutatta ki mindig függetlenségét a Katolikusok Hazafias Szövetségétől, megvédve a plébániája területén található egyházi tulajdonokat a Hazafias Szövetség kisajátítási kísérleteitől. A püspöki kinevezéssel kapcsolatban a vatikáni reakciót tömören így lehet jellemezni: figyelemmel követi, de nem kommentálja az eseményt.
