Kérdéseinkre válaszol: Szemkeő Judit rektorhelyettes
Egy kis betekintés a végtelenbe
Szerző: Körössy László
– Igazi örömet jelent számomra az igazság elemeinek felismerése, egy-egy probléma megoldása. Fiatalon nagyon élveztem a matematikai feladatok végiggondolását, megoldását, egy-egy összefüggés felismerését. Munkám során is alapvetően a felmerülő problémák megfogalmazása és a megfogalmazás alapján talált megoldás szerez örömet. Ma már a matematikai megfogalmazások kevéssé foglalkoztatnak. A valóság leírása, összefüggések felismerése, egy-egy új elmélet megértése, továbbgondolása jelent valódi szellemi örömet.
Emellett nagy öröm számomra gyarapodó családom. Élvezem, ahogy nyílik a kicsik értelme, ahogyan rácsodálkoznak a világra, megfogalmazzák a saját világképüket. Örülök, ha együtt lehetünk, örülök, hogy szeretetteljes légkörben élünk együtt. Örülök, hogy gyermekeim a házasságot fontosnak tartották, hogy vállalták a gyermekeket, és azt, hogy szeretetben élnek a párjukkal.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Az igazi irgalmasság lényege számomra az, hogy a rászoruló embertársam helyébe tudjam képzelni magam, hogy úgy tudjak segíteni neki, hogy ne a magam vállát akarjam veregetni; úgy segítsek, hogy őt ne bántsam meg, úgy segítsek, hogy ő maga is változni akarjon. Az igazi irgalmasság megbocsátó, képes leválasztani a bűnt a személyről. Képes arra, hogy a másikban meglássa a szenvedő Krisztust, ugyanakkor nem csak azért segít, nem csak azért bocsát meg, hogy önmaga üdvözüljön.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– A hűség erénye és a szeretet hiányzik a legjobban a mai életből. Hűségen nem a változatlanságot értem, hanem az aktív részvételt az élet, a kultúra újrateremtésében. L. Giussani a Nevelés kockázata című könyvében a következő elveket fogalmazza meg: A hagyományokat át kell adnunk gyermekünknek, akinek azt a saját életében meg kell élnie. Lehetővé kell tennünk, hogy képes legyen sajátjaként befogadni a hagyományokat. Úgy legyen hűséges, hogy mindazt, amit kapott, be tudja építeni a saját életébe. Ragaszkodjon a hagyományokhoz, de ne pusztán kötelességből, hanem azért, mert megtanult szeretni, és képessé vált arra, hogy örökségét továbbvigye.
A hűség ugyanakkor nem jelent kritika nélküli elfogadást sem. A hűség a megértés, az elfogadás alapja, amely éppen a biztonság, a szeretet adta emberi kapcsolatokra építve egyúttal a kritika, a megújulás alapja is. A hűség, amely szeretetkapcsolatokra épül, lehetővé teszi az ember fejlődését és biztonságát. A hűség kapaszkodókat, védelmet biztosít a kiszolgáltatottság ellen.
Az Alpokban van egy olyan növény, amely 2000 méteres magasságon virágokat „tart fenn”. Látszatra apró fűcsomó. Az Alpok természetvédelmi múzeumában azonban látható, hogy 10–12 méter mélységig hatol a gyökere: addig, ameddig vízre talál, ami szükséges ahhoz, hogy a fagy ne pusztítsa ki. A kis növény felfogja a virágok magvait, csodálatos virágcsokrok megtartására képes ott, ahol nélküle már nem lenne növénytakaró. A havasok mélyre nyúló anyanövényei és a befogadott színes virágocskák jól példázzák azt a hűséget, amellyel Istenbe kapaszkodva képesekké válunk a befogadó szeretet gyakorlására.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Talán a kitartást és a nyitottságot a világra, azt, hogy nemcsak saját magamat akarom megérteni, hanem általában értelmezni szeretném Isten teremtett világát. Rá tudok csodálkozni arra a világra, amelynek részese lehetek, és hálát tudok adni azért a sok szépért, amely körülvesz. Igyekszem a gondokban is a jót észrevenni, a nehézségeket megoldandó problémának fogom fel.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Sok problémám fakad abból, hogy érzelmi megközelítés helyett kívülről nézem az ügyeket. Nő létemre nem érzelmileg viszonyulok személyekhez (kivétel a családom), ügyekhez, ez sok emberben azt a képzetet kelti, hogy hideg ember vagyok. A dolgokat, ügyeket, problémákat nézve az egyes emberek felé nem mindig mutatok elég empátiát.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– Egyértelműen az, hogy Istenhez kapcsolhatom az életem. Van kapaszkodóm, van értelme az életnek. Itt a földön pedig van családom. A párom, a kettőnk kapcsolata, gyermekeink, unokáink. Az a szeretet, amely Isten segítségével összeköt minket.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Nem tudom, ez a kérdés nem foglalkoztat. Arra szoktam keresni a választ, hogy ha valami másképp sikerült az életemben, mint ahogy terveztem, az hogyan szolgálta a javam. Azt keresem, hogy mit vár tőlem Isten, hogyan tudom teljesíteni az életemben azt, amiért itt vagyok a földön. Hogy képes legyek elfogadni: „legyen meg a Te akaratod”.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Azt, hogy az életem nem öncélú, hiszen Isten tervének része vagyok. Azt, hogy tartozom egy közösséghez, amelyért tennem is kell. Meggyőződésem, hogy a vallások külső átalakulása szükségszerű, de az emberek vágya Isten felé csak közösségekben kaphatja meg a kiteljesedés lehetőségét. A katolikus vallás jelentősége globalizálódó korunkban akkor fog felértékelődni, ha az egység és a közösség élményét is nyújtja. Ha befogadóan, a szeretet parancsát megélve képes nyitni a keresők felé.
A katolikusság ragaszkodása az Istenanyához, Máriához véleményem szerint a nemek közötti esélyegyenlőség valódi kifejezése. A gyermeket elfogadó, a gyermekéért szenvedést is vállaló nő, az igazi anya, akinek valódi tekintélyét, tiszteletét az Egyház hirdeti, a nők tiszteletének, megbecsülésének szimbóluma is.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a férfiakban?
– Bevallom, nem tudok ilyen tulajdonságot kiragadni. Becsülöm bennünk, mint minden emberben, ha őszinték, hűségesek, tisztességesek, ha képesek a saját érdekeiken túl nézni és látni.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?
– Nincsenek kiragadott kedvenceim. Avilai Szent Teréz hite és akarata, tettereje számomra példamutató. Bosco Szent János példája, elvei, pedagógiája nagyon közel áll hozzám. A Szent István király intelmeiből áradó bölcsesség csodálattal tölt el. A szentek élete számomra azt jelenti, hogy Istenbe kapaszkodva, parancsait betartva nem bezárul, hanem kitárul, mások számára is utat mutathat az életünk.
– Melyik a legkedvesebb evangéliumi részlete, imája?
– Miért aggódtok? Nézzétek a hollókat, nem aratnak, nem vetnek… (vö. Lukács 12,24–31) A Miatyánk pedig a legkedveltebbnek tekinthető imám.
– Ki a kedvenc történelmi alakja, és miért?
– Nincs kedvenc történelmi személyiség, akinek személyisége, élete egyértelmű példa lenne a számomra. Nagyon sok történelmi regényt olvastam fiatal koromban. Köteteket olvastam sok művész és tudós életéről. Kedvenc történelmi alakjaim az egyszerű emberek, akik tették a dolgukat, akik vállalták, felnevelték gyermekeiket, akik hitet és erőt adtak nekik. A politikai hősöknél közelebb állnak hozzám a tudósok, akik nem adták fel az elképzeléseiket, akik kutatásaikkal képesek voltak mások javát szolgálni. Talán Simonyi Károly fizikatörténetét olvasom a legszívesebben, mert ott szembesülhetek leghitelesebben a történelmi idők valóságával.
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Nem tudom. De azt tudom, hogy sok-sok üres papírt és tollat vinnék, hogy leírhassam a gondolataimat, tervezhessek. Talán egy latin vagy görög nyelvű Szentírást vinnék még, hogy tanulhassam azokat a nyelveket, amelyeket a középiskolában nem tanultam.
– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?
– Nagyon szeretek beszélgetni az élet értelméről, a jövőről, feladatokról, szeretem a különböző nézetek ütköztetését, a valódi diskurzust. Nem biztos, hogy egy vacsora adná ehhez a megfelelő környezetet. A virtuális valóságban szívesen látnám egyszer egy jó hangulatú beszélgetésre mondjuk Freund Tamás agykutatót, Simon András grafikust-költőt, egy-két ókori filozófust és Goethét.
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– A jó száraz vörösbort kedvelem, és egy kis sajtot is elfogadnék hozzá. A gyümölcsöket – frissen, fáról szedve – szeretem a leginkább.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– Az élő virágot szeretem, amelynek van gyökere, és amelynek célja az élet továbbadása.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Az unokáimmal. Ha pedig sikerül a nyárból kiszakítanom egy kis időt, akkor hegyet mászunk az Alpokban. Élvezem az erőfeszítést és azt a csodát, békét, amely a végtelenbe ad egy kis betekintést.
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– Bevallom, hogy Bartók zenéjénél megálltam. Nagyon kevés mai szerzőt vagyok képes megérteni. A művészet számomra több, mint az egyéni érzések kivetítése a művészet eszközeivel. Szeretem a 19. és a 20. század első felének művészeit, talán ők állnak hozzám a legközelebb.
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– Régebben a kedvenc sportolóm Balczó András volt, a maiak közül nem tudnék választani. Ennek oka részben az, hogy nem nézek versenyeket. A sport számomra az élet része, de nem cél. Szeretek gyalogolni, hegyet mászni, tornázni, úszni.
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– Talán a türkizkék vagy világoskék.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Arra, hogy az emberek képesek legyenek szeretni és békében élni, arra, hogy képessé váljanak a boldogságra. Arra, hogy ne a hibákat keressék egymásban, hanem nézzenek magukba. Tegyék a kötelességüket, és tudjanak hálát adni.
– Melyik országot tartja a legszebbnek?
– A világ gyönyörű. Sokfelé jártam, sok szépet láttam. Számomra a hegyek felfelé nyúló tisztasága jelenti a megnyugvást, az igazi szépséget.
– Hol érzi igazán otthon magát?
– A családom körében.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Hálát adnék mindazért, amit Istentől kaptam, kérném a feloldozást és megpróbálnék a családom számára minden tőlem telhetőt megtenni, hogy az ő életük kiteljesedjen.
