Felvidék
Boldogasszony és a boldog asszonyok
Szerző: Jakubecz Márta
Fotó: Vida József
Mária nyilvánvalóan azért boldog, mert célba ért – Isten közelében van. Ő azt az utat járta végig földi életben, amelyen át mi is az égi boldogságba juthatunk. Igenjei mögött a mély hit és a tökéletes Istenre hagyatkozás áll.
Nagyboldogasszony napján, e felemelő ünnepen, mikor Szent István-i módon arra kell kérnünk Mennyei Édesanyánkat, hogy vigyázzon népünkre, oltalmazza nemcsak az anyaországban élőket, hanem a határokon kívülre szakadt vagy a világban szétszóródott magyarokat is, tudatosítanunk kell az aranyigazságot, hogy Mária számunkra a földi élet „útjelző táblája”. Olyan tükör ő, amelybe beletekintve megláthatjuk önmagunkat, mert a személye erőteljes Krisztus-mutató, ami az önmagunkkal való szembenézésre motivál.
Belon Gellért ezt találóan így fogalmazza meg: „Aki látja azt, hogy a kegyelem milyen utolérhetetlen lelki fönséget és erkölcsi tisztaságot munkált ki a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűzben, az sohasem érezheti magát elég jónak, eléggé tökéletesnek ahhoz, hogy megálljon, hogy abbahagyja bensejének nemesítését, szándékainak tisztítását és lelkületének istenibbé tevését.”
Mindennapjaink Krisztus-mutatója
A Máriával való találkozásainkban – bármilyen kacskaringós úton jutunk is el hozzá – ez a nagyszerű, hogy „indikátorként” jelzi, milyen lelki szinten állunk a saját életünkben, s mennyire vagyunk képesek valóra váltani a szeretet parancsát.
Ám e finom „indikátor”, „mindennapjaink Krisztus-mutatója” azt is megvilágítja, hogy mennyire vagyunk boldogok földi küldetésünk megélése közben. (Hiszen nem szeretnénk savanyú arcú keresztényekké válni, kik nem tudnak szívből mosolyogni, mivel ez taszító, s ily módon nem is terjeszthetnénk hatékonyan az evangéliumot.)
Milyen szépnek is tűnik nekünk, laikusoknak, hogy a szentté avatás első lépcsőfoka a „boldoggá” avatás! Az ember ennek kapcsán elgondolkodik, hogy az életszentség útjára való lépés során – ami pedig minden hívő keresztény fő feladata! – hogyan legyen boldog is, minként valósítsa meg úgy a krisztusi parancsokat, hogy az ne rideg, szánalmas erőlködés, külsőségekben megrekedő porhintés legyen, hanem hatékonyan átélt életforma, amelynek mélyén lelki derű és boldog kiegyensúlyozottság honol.
Életmódbeli receptek a ma asszonyainak
Mária életének legnagyobb „aktualitása” (noha egész élete, annak minden mozzanata követendő számunkra) talán éppen ez: „boldogasszonyként” pontosan jelzi számunkra, hogy miképpen legyünk boldogok. Sajnos a napi kihívások közepette, amikor a temérdek gond, megoldásra váró feladat között inkább kifacsart, túlterhelt embereknek érezzük magunkat, és szomorú arckifejezésünk láttán aligha feltételezné rólunk a külvilág, hogy úsznánk a derűs kiegyensúlyozottságban, meg kell találnunk Mária boldogságreceptjeit. De vajon milyen példát, milyen „életmódbeli recepteket” ad nekünk, mai asszonyoknak Égi Édesanyánk, aki olyannyira a szívén viseli a mi sorsunkat is, és azt szeretné, hogy ne csak „ügyes megoldói” legyünk naponkénti életfeladatainknak, hanem annak boldog átélői is?
A sztárok tippjeivel tele vannak a világi magazinok, és bőven ontják a tanácsokat, hogy miként legyünk „sikeresek és boldogok”, de a hívő ember vegye a fáradtságot, és nyúljon vissza a gyökerekhez!
Lássuk tehát inkább Mária Patrónánk nagyon is életközeli útmutatásait, különös tekintettel ránk, agyonhajszolt asszonyokra, akiknek manapság a munkahelyeken a férfiakkal vállvetve kell helytállni, ugyanakkor keresztény kultúránkban a családi tűzhely, a harmónia őrzői, a családi közösségeink összetartói is mi vagyunk.
Ezeket a recepteket hosszan lehetne sorolni. Ilyen például a feltétlen igen kimondása. Máriától megtanulhatunk igent mondani azért is, hogy egyáltalán gyermekek szülessenek a földre, és a magyar fiatalasszonyok inkább a babakocsikat tologassák az utcákon, mint hogy kényelemszeretetből lemondjanak az anyaság örömeiről, és „kutyasétáltató” nép látszatát keltsék nagyvárosainkban. (Ugyan semmi bajom a kutyákkal, de ha egy magyar városban sétálgatunk, mégis úgy tűnik, hogy több a kutya, mint a kisgyermek…) A „receptek” sorát gazdagítja Mária gyermeknevelési igyekezete, majd az a mód, ahogyan végül felnőtt gyermekéről egészségesen levált. Útjára bocsátotta Istenfiát, mert pontosan tudta, belülről érezte, mikor jött el Jézus küldetésének ideje.
Megtanult szenvedni és megtanult örülni. És mindkettőt belső boldogsággal tette. Ez az isteni derű tenne minket is „boldog asszonyokká”, mert csak miután feltételek nélkül elfogadjuk Isten kezéből a ránk mért anyai-asszonyi feladatokat, akkor tudunk elindulni a teljesség felé.
Isteni derûvel, asszonyi feladatokkal
Boldog asszonyokká nem azáltal válunk, hogy az életünkben minden sikerül, hanem az által, hogy azt is el tudjuk fogadni, ha Máriát követjük, ami nem sikerül. A keresztek súlya sem veheti el annak az embernek a boldogságát, akit Isten szeretete hevít és szépít meg belülről. Nem a csúcskozmetikai kezelés hozza el számunkra a boldogság ízét, mert testben-lélekben szépek, boldog asszonyok csak Isten sugaraitól lehetünk. Ez hozza el az igazi belső kiteljesedést!
Boldogasszony Anyánk ezen az úton járt előttünk, és sohasem lehetett kérdés az emberek előtt a belső ragyogása, hiszen a Napba, a Fénybe öltözött!
Talán nekünk is sikerülhet! Követnünk kell az isteni fényt. És akkor boldogok lehetünk.
