MegjeleNt XVI. Benedek pápa motu propriója
„A pápáknak mind a mai napig…”
Szerző: Verbényi István
Hogyan kell tekinteni a Római Misekönyv két kiadására, a tridenti misekönyv 1962. évi és a II. Vatikáni Zsinat rendelkezése alapján kiadott 1970. évi kiadásra? Ezek a könyvek a szertartások kettős használatáról szólnak. Az előző, Tridenti Zsinat után kiadott könyvek használata sohasem lett megszüntetve. Az új könyvek megjelenése után azt lehetett látni, hogy továbbra is van igény azok használatára is. A II. Vatikáni Zsinat után kiadott összes liturgikus könyvet nagyon sok nyelvre lefordították, és ezek bekerültek az egyházak használatába. Ezért azt kell mondanunk, hogy ezek a normál, rendes liturgiát (liturgia ordinaria), míg a tridenti liturgikus könyvek a rendkívüli liturgiát (liturgia extraordinaria) tartalmazzák. Ebben a megvilágításban érthető, hogy 1988-ban már II. János Pál is megoldást keresett erre a problémára, amely a püspököknek adott engedély alapján lehetséges volt (Ecclesia Dei rendelkezés). Most azonban ezek köre kitágult, és a Szentatya az alábbi rendelkezéseket hozta:
1. a Boldog XXIII. János pápa által kiadott úgynevezett tridenti Misekönyv 1962. évi kiadása nem jelenti a hitbeli megosztást, ezért – érvényét vesztve minden eddigi rendelkezést – az alábbiak szerint használható;
2. a nép részvétele nélkül végzett szentmise formáját a miséző pap maga választhatja meg, sőt ezen olyan hívők is részt vehetnek, akik ezt igénylik;
3. ugyancsak a szerzetesközösségek számára is fennáll a szabad választás lehetősége;
4. a választás lehetősége azonban nem áll fenn a Húsvéti Szent Háromnap esetében, amikor az 1970-ben kiadott Misekönyv szerint kell a liturgiát végezni;
5. el kell kerülni az ebből adódható széthúzásokat, amelyek az Egyház egységét veszélyeztetik (megyés püspök felelőssége);
6. e rítus szerint lehet misézni köznapokon és egy vasárnapi misén, sőt lehetséges különleges alkalmakkor, mint esküvő, temetés esetében; az olvasmányok a nép nyelvén végezhetők;
7. ugyancsak használhatók a korábbi rituálék, sőt a püspökök is a régi Pontificale (Főpapi szertartáskönyv) szerint szolgáltathatják ki a bérmálás szentségét. Ugyancsak használható a Boldog XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott Breviarium Romanum;
8. azok a papok, akik az ünnepléseknek ezt a rendkívüli formáját használják, gondosan felkészüléssel biztosítsák az Isten méltó dicsőítését.
A fenti rendelkezések 2007. szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén lépnek hatályba. Az előforduló problémák megoldására az eddig is ezzel foglalkozó Ecclesia Dei Bizottságot bízta meg a pápa.
Joggal tesszük fel a kérdést, hogy mit jelent számunkra e számos rendelkezés. Lehmann bíboros úr, a német Püspöki Konferencia elnöke már a motu proprio megjelenésének napján nyilatkozott, hogy szeptember végén tartandó konferenciájukon foglalkoznak a kérdéssel. Nálunk Bosák Nándor püspök úr, a Liturgikus Bizottság elnöke is kiemelte ezen apostoli irat jelentőségét. A Magyar Püspöki Konferencia őszi ülésén foglalkozik majd a témával. Ugyanis számos kérdésben az általános rendelkezést pontosítani kell. A püspök atyák bizonyára felmérik a hazai helyzetet, és ennek megfelelően meghozzák döntésüket, amelynek szellemében helyi egyházunknak el kell járnia.
