„Már az első napokban kiderült, hogy az ittenieknek idegenül hangzik a nevem – mosolyodik el a mindössze harminc esztendős verbita atya –, így az egyszerűség kedvéért elkezdtek József atyának hívni. Így lettem Father Joseph!” Igazi inkulturáció, ha eleinte zavarba ejtő is. Bár Zoltán atyát a missziós rend alaposan előkészítette a külföldi munkára, kisebb-nagyobb külföldi tartózkodás után mégis most kóstolt bele alaposabban a tartós külföldi kiküldetés ízébe.
„Nagyon hirtelen omolhatott össze Írországban a népegyház, vagyis a tisztán megszokásból templomba járók egyháza – gondolkodik el Zoltán atya írországi tapasztalatain. – A papság ma sincs igazán elöregedve, hiszen az utolsó erősebb szemináriumi évjáratokból kikerült atyák még csak középkorúak. De az utóbbi időben nincs utánpótlás. A nyolcvanas évek vége felé apadtak ki a szemináriumok és a szerzetesi kiképző házak, jelenleg pedig a mi városunkban működik az egyetlen (!) papnevelő intézete annak az Írországnak, amelyet még húsz éve is katolikus mintaországnak tartottak…” Még láthatóak tehát a korábbi virágzó katolikus élet nyomai, de eltűnőben vannak. Mi lehet ennek az oka? „Biztosan itt is a vallási relativizmus játszik fő szerepet. Sokan kijelentik: Nekem ne mondják meg, hogyan járhatok Isten kedvében… De kiváltó okként a papi pedofíliák, szexuális eltévelyedések leleplezése sem hanyagolható el – tavalyi érkezésem óta több ilyen botrány is kirobbant. Nem múlik el hét, hogy az újságok valamivel ne akarnák lejáratni az egyházat – talán nem is csak a szenzáció miatt, hanem mert az egyház még mindig fontos az íreknek... Amennyire megszerettem az ír embereket, annyira elszomorít ez a jelenség.”
Zoltán atya átélt néhány változást Magyarországon is. Egy Budapest környéki községben, Veresegyházon nőtt fel, mely azóta várossá vált. Hittanos gyermekként élte át a rendszerváltást. „Már alig ismerem az embereket Veresen – mondja –, hiszen a sok betelepülő miatt teljesen megváltozott a város településszerkezete. Magyarországon másutt bezárják az iskolákat, nálunk újat építenek.” Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte nyomdaipari szakközépiskolában. „A családomtól kapott keresztény értékrendet itt sokszor sárba tiporták” – emlékezik vissza. Talán ezért is lett számára a hit, az egyház a szegények és elesettek szolgálata is. Rendtársával és jó barátjával, Varga Jánossal sokat törték a fejüket azon, hogy mely távoli vidékre menjenek majd. A három éve pappá szentelt János atya el is jutott a trópusokra. Ma az indiánok apostola egy félreeső argentin tartományban. Zoltánt azonban papnövendék korában súlyos betegség támadta meg. Világossá vált, hogy Európát hosszabb időre sohasem hagyhatja el, mégsem gondolt arra, hogy missziós papi hivatását feladja. Isten is így gondolta! 2001-ben pappá szentelték a hatalmas kőszegi plébániatemplomban. Azóta betegsége, szenvedése révén sok sorstársával ismerkedett meg. Szeretetével, kedvességével sok szenvedőt vezetett Istenhez. Figyelme kiterjedt más hátrányos helyzetűekre is: rendszeresen végezte a börtönlelkészi szolgálatot.
A teljes cikk >>>
