Legyünk tiszta tükrök a másik számára
Szerző: Szalontai Anikó
János a család intézményének fontosságát hangsúlyozta elsőként: „A házasság olyan intézmény, amely nélkül nem tudunk létezni. A család a teremtés alaplogikájában született meg, Isten ezzel olyan szakrális intézményt adott, ami ontológiai síkon is mindennek az alapja. Nem csak a társadalomé, de az egyházé is. Nem véletlen, hogy II. János Pál egész pályája során a család fontosságáról beszélt. Sajnos azt mondhatjuk, nagy mértékű öngyilkos tendenciák lépnek fel. Nem köttetnek szentségi házasságok, amelyeken keresztül a társadalmi rend fenntartható lehetne.”
János és Márta nem csak előadásukban, de a mindennapi életben is igyekeznek a teológia magyarázataiból kiindulni. „Jó lenne, ha jobban hinnének a házaspárok a szentségi erőtérben – mondta Márta. – Ez a családot megtartó hit és szeretet alapja. A szentség egy olyan láthatatlan teret hoz létre, amely valóságos segítség, sőt maga a Valóság. A gyermekeink számára nyújtott biztos háttér is ezen alapszik, hiszen a legtöbb, amit adhatunk nekik, hogy mi ketten szeretjük egymást.”
Sokszor azért nem kötnek házasságot a fiatalok, mert féltik szabadságukat. „Holott ez a hozzáállás nem hozza meg a szabadságot, hanem börtönbe zár – mutatott rá János. – A keresztény ember számára a szabadság a valósághoz, a léthez tartozás energiája, s ez kapcsolódást jelent egy másik emberhez, aki beteljesíti és növeli ezt az energiát. Csak egy másik ember mutathatja meg, hogyan válhatok azzá, amivé Isten elgondolt engem. A családon belüli szeretet nem más, mint hogy tiszta tükör vagyok a másik számára, amelyben megláthatja ezt.”
Fontos, hogy e különleges kapcsolatnak a gyermekek is részei legyenek. Ugyanakkor – ahogyan más előadók is – János és Márta hangsúlyozták, a gyermek nem célja a házasságnak, hanem gyümölcse.
„A szentségi erőtér és a kegyelem a természetesre épül. A teológia magyarázatait mindig igyekeztünk az adott kor, illetve a gyerekek nyelvére lefordítani, a mindennapi életünkbe beépíteni – mondta Márta. – Természetesen minden családnak megvannak a saját szokásai, ünnepei. Nálunk például a mindennapok legfontosabb kegyelmi pontjai a közös esti imádságok voltak. Kis oltárt építettünk a gyerekek szobájában, s a legkisebbtől a legidősebb felé haladva, mindenki a saját szavaival mondott imát. Ez egyben jó alkalom volt arra is, hogy jobban megismerjük egymást.”
János és Márta előadásuk végén újra hangsúlyozták: a család alapját a férfi és a nő közötti kegyelmi kapcsolat adja. „Ideális esetben életünk utolsó két-három évtizedét a gyerekek nélkül töltjük, hiszen kirepülnek a családi fészekből – mutatott rá Márta. – Jó, ha nem úgy nézünk ekkor a párunkra, hogy ki ez az ismeretlen ember. Ezért állandóan dolgozni kell, hogy a szerelem megmaradjon.” János hozzátette: „A szerelem nem rózsaszín köd, amely vakká tesz, hanem kegyelmi állapot, amikor meglátom azokat a nagyszerű dolgokat, amelyek a másikban valóságosan megvannak. Újra és újra tudatosítani kell a szerelmet, hogy azt soha ne törölhesse el egy-egy rossz tulajdonság felismerése.”
