Egy jogászból lett hitoktató: Morvai Matild
Isten az abszolút igazság, ôt kell keresni
Szerző: Kozma Adrianna
Fotó: Kozma Adrianna
– Törökkanizsán születtem 1952-ben. Nagyon szép gyerekkorom volt. Esténként mindig az ágyban imádkoztunk. Ezt nem tudom hogyan megköszönni az édesanyámnak… Meleg volt a szobában, luftballonokat fújtunk fel, azok a melegtől felragadtak a szoba mennyezetére, és amikor befejeztük az imát, akkor nyújtófával szedtük le őket. Szerb óvodába jártam, de annyira meghatározó volt az akkori barátnőmmel való kapcsolatom, hogy még ma is abból szoktam meríteni, ami az igazi barátságot illeti. Az elemit is itt jártam. Az első két év volt a legmaradandóbb számomra, mert olyan tökéletes tanítóm volt, aki megszerettette velem a tanulást, és ma már mondhatom, hogy a tanítást is. Az elemi elvégzése után a szabadkai gimnáziumba kerültem. Nagyon büszke vagyok, hogy ott végeztem, mert a hetvenes években a szabadkai gimnáziumnak kiváló tanári kara volt.
– A tanulás mellett mire maradt ideje?
– Az igazság az, hogy én a szabadkai évek alatt nagyon modern életet éltem, akkor jöttek divatba a diszkók, és mi tagadás, alig múlt el olyan diszkónap Szabadkán, amelyen nem vettem volna részt. A jogászkarrier kiválasztásában igen nagy szerepet játszott az akkori nagy magyar rocksztár, Koncz Zsuzsa, hiszen hallottam másodikos gimnazista koromban, hogy ő is jogászhallgató. Annyira tiszteltem és szerettem, hogy magam is beiratkoztam a jogi karra.
– Hogy fogadták otthon a döntését, hogy jogi pályára lép?
– Örültek. Az édesanyámnak nem volt lehetősége annak idején ápolónak továbbtanulni. Háziasszonyként éli az életét, de rendkívül finom lelkű és olvasott asszony, akire nagyon büszke vagyok. Az édesapám közgazdászt volt. Én a törvényben akartam megtalálni az életem lényegét, mert azt hittem, hogy a törvények segítenek emberré válni. Éreztem belül valami késztetést, hogy az igazságot próbáljam majd az életben szolgáltatni, és mindig az volt az elképzelésem, hogy a bírónak az élete csodálatos lehet, mert igazságot szolgáltat az embereknek. A jogi kart négy év alatt 9-es átlaggal befejeztem. Újvidéken kaptam munkát, a Társadalmi Könyvviteli Szolgálatnál voltam gyakornok. 1976-ban férjhez mentem. Van egy harmadikos gimnazista fiunk, egy huszonhét éves lányunk, aki négy éve férjnél van, és egy pici unokánk. Kerestem a helyemet, mert mindig bíró szerettem volna lenni. De volt egy kerékkötője ennek az álomnak: akkoriban szerették volna, ha párttag is az illető.
– Milyen helyet foglalt el az életében a vallás?
– Odahaza vallásos nevelést kaptam, és ez végighúzódott az életemen. Gimnazista koromban is eljártam vasárnaponként a szentmisére, már akkor rendszeresen imádkoztam, de ugyanezt folytattam az egyetemista évek alatt is.
– Mit jelentett ez a gyakorlatban?
– Abban az időben nagyon nagy fordulat állt be Törökkanizsán a vallási élet területén, tudniillik az esperes úr elment Németországba, és a ma már megboldogult főtisztelendő Erős Ferenc érkezett plébánosnak a községbe. Őt magát annak idején Rómában Rahner, a világhírű teológus is tanította, úgyhogy ő már ismerte a teológiáját. Erős atya olyan pap és teológus volt, akivel érdemes volt beszélgetni, mert annyira nagy tudással bírt, hogy valamennyiünk érdeklődését felkeltette. Az ragadott meg benne, hogy élt-halt a teológiáért. Azt mondta egyszer, hogy ha Rahnert olvassuk, akkor három hétre mindent félre kell tenni, mert az ember akkor csak annak él. Huszonévesen ezt hittem is, meg nem is, mára már tudom, hogy ez így működik, mert ha az ember kezébe veszi Rahnert, akkor a stílusa és a feldolgozott témái miatt olyan koncentrációt követel, hogy tény és való: az ember három hétig mással nem igazán tud foglalkozni.
– Milyen konfliktushelyzetek adódtak abból a döntéséből, hogy nem lett párttag?
– Igazából csak a bírói karrieremről kellett ez miatt lemondanom. Az is igaz, hogy voltak később a pályafutásom alatt olyan munkahelyeim, ahol hetente behívott a párttitkár és többé-kevésbé szép, de inkább gorombább kifejezésekkel próbált rábírni, hogy lépjek be a pártba.
– De ez az időszak is véget ért…
–Soha nem fogom elfelejteni, hogy minden áldott este azért imádkoztam: ne jöjjön el az az idő, hogy bezárják a templomokat, hogy legalább vasárnap eljárhassak a templomba. Aztán tizenöt év múlva már ez sem volt probléma. Akkortájt az ügyvédség mellett döntöttem, és megpróbáltam az embereknek segíteni, ahogy tudtam. Törekedtem az igazságra, amit sajnos abban a hivatásban nem tudtam maradéktalanul megvalósítani.
– Miért érezte ezt így?
– Nem tudtam az embereknek azt mondani, hogy nyerni fogunk, hanem elmondtam az igazságot, hogy nincs esély rá! Hát így ügyvédeskedni nem lehet, mert az emberek azt akarják hallani, hogy nekik van igazuk. Emiatt négy év után bezártam ezt az ügyvédi irodát és felhagytam az ügyvédséggel, viszont rendkívül jó munkahelyet találtam, az adóosztályra kerültem, ahol a kihágási osztályt vezettem. A hetedik évben Zentára helyeztek át, de közel ötven évesen ez az utazás nagyon a terhemre volt, ezért feladtam a jogászkarriert.
– Mint kiderült, csalódott a jogi pályában. Nem az történt, amit megálmodott. Mennyiben befolyásolta ez a döntését, hogy teológiát fog tanulni?
– Mikor valaki a teológiai pályát választja, több tényező játszik közre. Mindenesetre a vallásosság az, ami mindenképpen az alapját képezi ennek a döntésnek, de kétségtelen, hogy az az igazság, amit én kerestem a jogi pályán, ebben a hivatásban az én számomra csak utópia maradt. Én fiatalon bíróként képzeltem el a jövőmet, aki majd keresi az igazságot, de akinek egy nap majd egy sokkal nagyobb igazságtevő előtt kell elszámolnia. De nem találtam meg az igazságot, és úgy gondolom, hogy rossz bíró is lettem volna, mert egy ember aligha tud őszintén és tökéletes igazsággal ítélkezni más fölött. Az abszolút igazság az Isten, akire rá lehet feszülni, akit keresni kell, és ezt csak a teológiában tudom elérni.
– Meséljen nekünk arról, hogy milyen út vezetett a Szegedi Hittudományi Főiskoláig?
– Nyolc évvel ezelőtt sikerült hozzájutnom egy pár teológiai könyvhöz. Annyira megtetszett ezeknek a könyveknek a tartalma, hogy hajnali fél háromkor keltem fel miattuk hosszú heteken át. Úgy mentem el a munkára, hogy lelkileg tökéletesen feltöltődtem, és hiszem, hogy senki nem élte meg olyan vidáman a munkanapokat, mint én. Éreztem magamban egy olyan fajta elégedettséget, amit akkor aligha tudott magáról más elmondani. Két év után döntöttem. Bementem az adai plébános úrhoz, főtisztelendő Szauer Miklóshoz, és közöltem ezt vele. Ajánlólevelet kaptam tőle a Szegedi Hittudományi Főiskolára, melynek utolsó mondata így szólt: „Remélem, egyszer plébániánk szolgálatában fog állni az általam jelölt Morvai Matild”. Kicsit hitetlenkedve olvastam ezeket a sorokat, mert minden mást el tudtam képzelni az életemben, csak azt nem, hogy majd egyszer a plébániát is fogom szolgálni a hittudományi ismereteimmel. Négy év eltelte után, lám, mégis ezt csinálom.
– Milyen emlékei vannak a szegedi évekről?
– A SZHTF-re 2000-ben iratkoztam be, jóval a negyvenen túl. Csodálkoztak is az ismerőseim, hogy mi történt velem, főleg jogász társaságban váltott ki igen nagy csodálkozást, hogy hogyan merek vállalni komoly munka mellett ilyesmit. Sokan közülük helytelenítették ezt, persze voltak olyanok is, akik helyeselték döntésemet. Levelező tagozaton folytattam tanulmányaimat, ami annyit jelent, hogy kéthetente voltak előadásaink, reggel kilenctől délután ötig. Kilenc-tíz órát végighallgatni nem könnyű dolog, 34-en indultunk, és az első félév után 12-en maradtunk. Viszont akik megmaradtunk, annyira szívünkön viseltük az iskola programját, hogy igyekeztünk végig helytállni.
– Arról nem beszélt, hogy az évfolyam legjobb tanulója volt. Miben volt más ez a jogi kartól?
– Az Újvidéki Egyetemre a szabadkai gimnáziumból iratkoztam, és nagyon-nagyon nehéz volt, mivel szerb nyelven folyt az oktatás. Amikor Szegedre kerültem, akkor láttam csak, hogy milyen jó, ha az ember az anyanyelvén tanulhat. Nagyon tetszettek a tanáraim előadásai. Már első órán azt mondtam a padtársamnak, hogy ez maga a földi mennyország. Már az első pár mondat után éreztem, hogy olyan szinten kapok majd válaszokat a magamban feltett ezeregy kérdésre, ahogy azt valamikor megálmodtam, illetve elképzeltem. A mai napig vissza tudok emlékezni egy-egy kedves tantárgy vagy tanár mondanivalójára, sőt van olyan fontos rész, amiről tudom, hogy hányadik oldalon található. Sokat jelent az is, hogy már érett hittel és fejjel iratkoztam be a teológiára. Összetörték valamiféleképpen bennem azt a talán téves istenképet, amellyel rendelkeztem, és kialakítottak bennem egy egészen tökéletes, helyes istenképet.
– Milyen veszéllyel járt ez a változás?
– Nálam nem jelentett veszélyt, bár volt, akinél igen. Sokkal, de sokkal jobban elmélyítette a hitemet. Most már tudom, hogy miért vagyok vallásos. Beleszületettem egy vallásos családba, tudtam, hogy van Isten és Jézus, de az ő teológiai értéküket nem ismertem. Sajnálom, hogy az emberek többségének nem adatik meg, hogy kialakuljon bennük: Isten maga a Jóság, a Szeretet, a Szépség.
– Mi volt a kedvenc tantárgya?
– Meghatározó volt számomra a fundamentális teológia, bár rendkívül nehéz és elvont négy tantárgyról volt szó, főleg a fundamentális krisztológiát tartottam nagyon nehéz tantárgynak, de úgy éreztem, hogy tökéletes előadóval négy ilyen tantárgy mégis hozzá tud férni az emberhez. Hiszen alapot nyújtott a többi tantárgyhoz. Múltkor, amikor Szegeden jártam, beültem az első évesekhez, hogy meghallgathassam Hankovszky Tamás tanár úr előadását. Ki szeretném még emelni Sávai tanár urat, akinek nagyon sokat köszönhetek. De épp úgy kiemelném Benyik professzort és valamennyi tanárunkat, mert mindenkinek nagyon hálás vagyok, hogy ilyen szeretettel igyekeztek átadni azt a magas szintű tudást, amivel rendelkeznek.
– Szakdolgozatának címe: Nő a Jézusi környezetben. Mért volt témaválasztásának oka?
– Azért választottam ezt a témát, hogy bemutassam: Jézus éppúgy elismerte a nőket tanítványainak, mint bármelyik férfit. A Lukács evangélium és az Apostolok Cselekedetei alapján dolgoztam ki a munkám. A jézusi tanítás megadja azt a méltóságot a nőnek, ahogy azt a Teremtő a teremtésben megadta Évának meg az utána következő összes nőnek. Teológiáját Jézus is a házasságtörő asszonnyal osztja meg…
