Cikkek listázása

Egy jogászból lett hitoktató: Morvai Matild

Isten az abszolút igazság, ôt kell keresni

Szerző: Kozma Adrianna

Fotó: Kozma Adrianna

Amikor Morvai Matild a jogi pályát választotta, senki nem csodálkozott. Annál nagyobb volt a döbbenet, mikor huszonkilenc évvel később hátat fordított ennek a területnek. Jelenleg az adai plébánián, a Cseh Károly Iskolában és a Petar Drapšin Műszaki Középiskolában segíti a gyerekeket az érettebb hitre vezető úton.
– Meséljen a gyermekkoráról!

– Törökkanizsán születtem 1952-ben. Nagyon szép gyerekkorom volt. Esténként mindig az ágyban imádkoztunk. Ezt nem tudom hogyan megköszönni az édesanyámnak… Meleg volt a szobában, luftballonokat fújtunk fel, azok a melegtől felragadtak a szoba mennyezetére, és amikor befejeztük az imát, akkor nyújtófával szedtük le őket. Szerb óvodába jártam, de annyira meghatározó volt az akkori barátnőmmel való kapcsolatom, hogy még ma is abból szoktam meríteni, ami az igazi barátságot illeti. Az elemit is itt jártam. Az első két év volt a legmaradandóbb számomra, mert olyan tökéletes tanítóm volt, aki megszerettette velem a tanulást, és ma már mondhatom, hogy a tanítást is. Az elemi elvégzése után a szabadkai gimnáziumba kerültem. Nagyon büszke vagyok, hogy ott végeztem, mert a hetvenes években a szabadkai gimnáziumnak kiváló tanári kara volt.

– A tanulás mellett mire maradt ideje?

– Az igazság az, hogy én a szabadkai évek alatt nagyon modern életet éltem, akkor jöttek divatba a diszkók, és mi tagadás, alig múlt el olyan diszkónap Szabadkán, amelyen nem vettem volna részt. A jogászkarrier kiválasztásában igen nagy szerepet játszott az akkori nagy magyar rocksztár, Koncz Zsuzsa, hiszen hallottam másodikos gimnazista koromban, hogy ő is jogászhallgató. Annyira tiszteltem és szerettem, hogy magam is beiratkoztam a jogi karra.

– Hogy fogadták otthon a döntését, hogy jogi pályára lép?

– Örültek. Az édesanyámnak nem volt lehetősége annak idején ápolónak továbbtanulni. Háziasszonyként éli az életét, de rendkívül finom lelkű és olvasott asszony, akire nagyon büszke vagyok. Az édesapám közgazdászt volt. Én a törvényben akartam megtalálni az életem lényegét, mert azt hittem, hogy a törvények segítenek emberré válni. Éreztem belül valami késztetést, hogy az igazságot próbáljam majd az életben szolgáltatni, és mindig az volt az elképzelésem, hogy a bírónak az élete csodálatos lehet, mert igazságot szolgáltat az embereknek. A jogi kart négy év alatt 9-es átlaggal befejeztem. Újvidéken kaptam munkát, a Társadalmi Könyvviteli Szolgálatnál voltam gyakornok. 1976-ban férjhez mentem. Van egy harmadikos gimnazista fiunk, egy huszonhét éves lányunk, aki négy éve férjnél van, és egy pici unokánk. Kerestem a helyemet, mert mindig bíró szerettem volna lenni. De volt egy kerékkötője ennek az álomnak: akkoriban szerették volna, ha párttag is az illető.

– Milyen helyet foglalt el az életében a vallás?

– Odahaza vallásos nevelést kaptam, és ez végighúzódott az életemen. Gimnazista koromban is eljártam vasárnaponként a szentmisére, már akkor rendszeresen imádkoztam, de ugyanezt folytattam az egyetemista évek alatt is.

– Mit jelentett ez a gyakorlatban?

– Abban az időben nagyon nagy fordulat állt be Törökkanizsán a vallási élet területén, tudniillik az esperes úr elment Németországba, és a ma már megboldogult főtisztelendő Erős Ferenc érkezett plébánosnak a községbe. Őt magát annak idején Rómában Rahner, a világhírű teológus is tanította, úgyhogy ő már ismerte a teológiáját. Erős atya olyan pap és teológus volt, akivel érdemes volt beszélgetni, mert annyira nagy tudással bírt, hogy valamennyiünk érdeklődését felkeltette. Az ragadott meg benne, hogy élt-halt a teológiáért. Azt mondta egyszer, hogy ha Rahnert olvassuk, akkor három hétre mindent félre kell tenni, mert az ember akkor csak annak él. Huszonévesen ezt hittem is, meg nem is, mára már tudom, hogy ez így működik, mert ha az ember kezébe veszi Rahnert, akkor a stílusa és a feldolgozott témái miatt olyan koncentrációt követel, hogy tény és való: az ember három hétig mással nem igazán tud foglalkozni.

– Milyen konfliktushelyzetek adódtak abból a döntéséből, hogy nem lett párttag?

– Igazából csak a bírói karrieremről kellett ez miatt lemondanom. Az is igaz, hogy voltak később a pályafutásom alatt olyan munkahelyeim, ahol hetente behívott a párttitkár és többé-kevésbé szép, de inkább gorombább kifejezésekkel próbált rábírni, hogy lépjek be a pártba.

– De ez az időszak is véget ért…

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>