Cikkek listázása

Keresztutat jártak a debreceni diákok

„…elfelejtettük mondani…”

Szerző: Kovács Ágnes

Fotó: Kovács Ágnes

A menet elején két oldalon a két katolikus intézmény zászlóját, középen pedig a nyírfából készült keresztet vitték. A debreceni Szent József Gimnázium kollégiumának, és a Svetits intézmény kollégiumának diákjai és nevelői mintegy 250–300 fővel imádságos, csöndes légkörben vonultak végig Debrecen főutcáján gyertyákkal, fáklyákkal a kezükben. Március 18-án délután mindannyian arra vállalkoztak, hogy tanúságot tegyenek a hitükről. A hajdú fővárosban első alkalommal történt ilyen tanúságtétel, amit hagyományteremtő szándékkal kezdeményeztek a szervezők: Csilla nővér, a Svetits intézmény kollégiumának vezetője, Gincsai Zoltán, a Szent József Gimnázium kollégiumának vezetője és Kirilla Pál  nevelőtanár.
A keresztút különlegessége, hogy állomásainak színhelye a város négy temploma volt, beleértve a református Nagytemplomot és a Miklós utcai evangélikus templomot is. Negyedik állomásnak – amikor Jézus találkozik édesanyjával – Debrecen főterét, a Kossuth teret választották a diákok.

Ahol a templom falai nem védenek

A bevezető elmélkedést a Szent Anna utcai görög katolikus templomban tartották, ahol Csilla nővér arra biztatta a gyerekeket, hogy belülről aktívan vegyenek részt ezen a tanúságtevő keresztúton. A nővér a jeruzsálemi keresztúthoz hasonlította ezt a tanúságtételt, ahol rögös utakon kell végigvinni a keresztet.

– Ezen az úton a templom falai már nem védenek – mondta a nővér. – Debrecen utcáin a járókelő, vásárló emberek között kell végigvinni a keresztet és a zászlókat, lesznek, akik csodálkozni fognak rajtunk, vagy éppen megjegyzéseket tesznek.

A nővér kérte a gyerekeket, hogy figyelmüket próbálják függetleníteni a város, a forgalom zajától, és igyekezzenek megteremteni önmagukban a belső csöndet. Majd Szepesi Szilárd görög katolikus káplán atya a templom házigazdájaként köszöntötte a diákokat, és Németh János atya, a Szent József Gimnázium lelkivezetője gondolati útravalót adott a gyerekeknek.

Tanúságot tudtok tenni, ha akartok…

– Talán lesznek diákok, akik jót nevetnek majd rajtuk, hiszen az utca más. Ez egy igazi tanúságtétel – hívta fel a figyelmet Németh János atya azokra a jelenségekre, várható kellemetlen megjegyzésekre, a járókelők fürkésző tekintetére, amivel az utcán találkozhatnak. – Biztosan vannak, akik legszívesebben nem vennének ebben részt, hanem inkább máshol lennének, hiszen ez a keresztút is olyan, mint az életünk – folytatta az atya, majd hozzátette, hogy a keresztények élete nem mindig úgy alakul, ahogyan szeretnék.

– A keresztet kétféleképpen lehet hordozni – folytatta János atya –, elfogadással, vagy elutasítással. Te döntesz, ezt nem lehet erőltetni.

Majd az iskola lelkivezetője példaként említette Sziszüphosz legendáját, aki arra volt kárhoz­tatva, hogy egy nagy követ görgessen fel a hegy tetejére. Éjjel-nappal ezen fáradozott, de a kő mindig visszagurult. Sokszor a mi életünk egy-egy napja is ilyen, a kő mindig visszagurul.

– Tényleg a sors által görgetett kövek vagyunk? – tette fel a kérdést. – Hogy mit hozol ki a mindennapos keresztek hordozásából – ami lehet egy tanár, egy rosszul sikerült dolgozat, egy barát –, az a te akaratodtól függ. Fogadd el a keresztet! Jézus nem a szép szavak, a csodatételek, a holtak feltámasztása által, hanem keresztre feszítése és szenvedése által váltott meg minket. Van értelme a szenvedésnek? Igen, de csak akkor, ha vállalom.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>