Szakrális néprajzi gyűjtemények, kiállítások a Veszprémi Egyházmegyében
„Istenes életre késztető alkotások”
Szerző: Budai Éva
Fotó: Budai Éva
Ki mindenkor szépen úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél,
Imádd Jézust értünk, akit te szültél.
Szép liliomszál, szüzek virágja,
Könyörögj érettünk Istennek anyja.
Ó, mely ikes vagy, Mária,
Bűnösöknek szószólója.”
E gyönyörűséges szent éneket hallgattam pár éve Csíksomlyón, ahová csángó asszonyok hozták el a hála áhítatával a Szűzanya köszöntésére a pünkösdszombati búcsúba. Máriás zászlók és nemzeti lobogók alatt érkeztek messziről, kezükben rózsafüzérrel, a processzió élén a kereszttel, s honnan, honnan nem, a katrinca (a viseletes szoknya) rejtekéből előkerültek az imakönyvek is. Csontfedelű, fekete és világos kötésű, domború és sima, szentképekkel és Jézus Szent Szíve-ábrázolásokkal.
Boldog emlékű Bálint Sándornak, a szakrális néprajz jeles kutatójának egész munkássága erről szólt. Nem véletlenül említem az ő nevét, hiszen nemrég Veszprémben egy tőle származó idézettel a címében nyílt egy reprezentatív kiállítás a jeles piarista tanár, muzeológus, Laczkó Dezső nevét viselő megyei múzeumban: „Istenes életre késztető alkotások”.
„Múzeum” születik
Ezen a tematikus tárlaton több száz év távlatából összegyűjtött szakrális tárgyak, szentképek, imakönyvek, olvasók, keresztek, miseliturgikus edények láthatók, melyeknek döntő többsége a kislődi esperes úr, Markója László atya több évtizedes, szenvedélyes munkájával létrehozott egyháztörténeti gyűjteményből való. E gyűjtemény egyháztörténeti kiállítóhellyé emelkedett tavaly, miután S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató, a szakrális néprajz kiváló művelője (aki Szent István napján a muzeológusok legmagasabb kitüntetését, a Móra Ferenc-díjat vehette át az idén) leltározta és rendszerezte a hatalmas, gazdag anyagot.
Az immár idős, 82 éves atya elmesélte, hogy egykori paptestvére, a néhai Kátai Géza petőfiszállási plébános nyomdokain haladva – aki egy üres tanyasi iskolában Mária Múzeumot rendezett be – kezdte el a döntően német ajkú Kislődön a plébániai múzeumot megvalósítani. Eleinte kereszteket gyűjtött, aztán bővült a kör különböző szakrális tárgyakkal, érmekkel, misekancsókkal, mise- és imakönyvekkel. Mikor kihirdette a templomban, hogy akinek otthon vannak régi kegytárgyai, ajánlja fel a múzeum számára, olyan feszületek is előkerültek, amelyeket a kitelepített magyarok helyébe érkező svábok hoztak magukkal még az 1700-as évek elején. De maga is, amikor már sikerült útlevelet szereznie, járván a nagyvilágot (Rómában, Egyiptomban, Szentföldön…) vásárolt a gyűjteménybe tárgyakat megspórolt pénzéből. A létrehívott múzeum egykori lelkipásztor elődje, Reőthy Mihály plébános emlékét őrzi a nevében. Senki nem tett a község felemelkedéséért annyit, mint ő, mondja László atya, ám a diktatúra évtizedeiben még a neve is feledésbe merült. Ma már a faluban az iskola, az óvoda és a művelődési ház közös intézménye is felvette az ő nevét.
– A gyűjteménynek reklámot sosem csináltunk – meséli a tisztelendő úr –, mégis egyik látogató a másiknak adta a kilincset, hiszen híre ment a múzeumnak. Tizenöt országból jöttek látogatóink, még Japánból, Uruguayból, Brazíliából is. Egyik magas rangú paptestvérem mondta nemrég: „Tudod, Laci, te már a föld alatt leszel, és a száddal nem tudsz prédikálni, de ezzel a gyűjteménnyel még akkor is hirdetni fogod Isten dicsőségét”.
A gyűjtemény, tájékoztat S. dr. Lackovits Emőke, 2634 tárgyból áll. Ez a tekintélyes létszámú együttes a Közép-Dunántúl római katolikus közösségeinek vallásos ábrázolásairól, szentkultuszáról, vallási életéről, imagyakorlatáról ad áttekintést, ritka és egyedi tárgyakat is tartalmaz (képek, szobrok és keresztek, feszületek, gyertyatartók, könyvek, apró nyomtatványok, klenódiumok, textíliák…).
