Süveges Gergő, az MTV Híradójának műsorvezetője
Békés, nyugodt, gyerekzsivajos élet
– Békés, nyugodt reggel a feleségemmel, a gyerekekkel, amikor mindenki kipihente magát, és nem kell határidőre futni, órát lesni, csak ülhetünk az asztalnál, a gyerekszobában, a nappaliban: játszhatunk, beszélgethetünk – együtt lehetünk. Nemcsak egy térben, hanem valóban, lélekben is együtt. Közhelyes a válasz? Lehet: de a boldogság – kívülről nézve – mindig unalmas. Szeretnék ilyen értelemben „unalmas” családban élni.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság?
– Mindig tenni a másik felé még egy lépést. És aztán megint, és mindig még egyet.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– A gondolkodás vágyát és képességét. A nemcsak érzelem-, indulat-, vágyvezérelt létezést, hanem az önreflexió, a tudatosság és a logika ajándékát. És akkor „be más lenne itt az élet…”
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?
– Nehéz ezt általánosságban megfogalmazni. Azt viszont nagyon is tudom, mi az, amit nagyra becsülök a feleségemben. Mindenekelőtt azt, hogy nem akar férfi lenni. Tisztában van elsődleges hivatásával – hiszem, hogy világi nőként és férfiként, nemünktől függetlenül ugyanaz az elsődleges hivatásunk: családanyává és családapává válni. Becsülöm benne a lemondani tudást – egyetemet végzett; szereti, amit tanult; szívesen dolgozna – mégis félretette, hogy családanya lehessen. Ez a legnagyobb dilemma, amelyet a mai korban a nőknek el kell dönteniük: hivatás és család aránya az életükben. Nagyon hálás vagyok a feleségemnek, hogy minden fájdalom, nehézség, lemondás ellenére képes jó szívvel kimondani: most anya vagyok, később meglátjuk.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Hogy olykor kibújok egy-egy kérdés alól.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Sem szerénytelen, sem önostorozó nem akarok lenni. A kérdésre a feleségem tudna igazán válaszolni, én inkább csak azt mondom: senkit ne tévesszen meg a kép, amelyet a nyakkendős, udvarias fiatalemberről lát a képernyőn. A személyiség ennél jóval összetettebb…
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– Az értékrendemből következik a válasz: Isten, család, haza. Számomra ez a helyes sorrend, a kincsek is ebben a sorrendben fontosak. A hitem nélkül – mint levegő nélkül – elképzelhetetlen az életem. A családom az elsődleges földi hivatásom: szeretni a feleségemet és egységben maradni vele; s ajándékként, gyümölcsként, ránk bízottakként elfogadni a gyermekeinket, a három és fél éves Borkát és a kétéves Marcit. S most legfrissebben a harmadikat, akit még nem ismerünk, hiszen csak 2007 márciusára várjuk, de már most nagyon örülünk neki. S fontos a „haza” fogalma alatt értett minden más: hivatás, munka, feladat, kihívás. De igazi kincsnek mégis az első kettőt tekinteném.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– A napokban ért véget életem harmadik évtizede. Visszatekintve magam is elámultam: egyik igazán fontos, életmeghatározó döntésemet sem bántam meg. Ez persze nem a saját zsenialitásom bizonyítéka, épp ellenkezőleg: nagy-nagy hála és köszönet van bennem, hogy a jó Isten – az őrangyalom, a mellettem álló segítők és szeretteim közvetítésével – ott volt velem minden fontos pillanatban, és kegyelmeivel támogatott.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
