Cikkek listázása

Karakán keresztények kellenek a közéletbe

Egy főorvos, aki megtagadta az abortuszt

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Lőrincz Attila

„Én nem arra tettem esküt, hogy gyilkoljak” – dr. Kárpáti Kálmán nyugalmazott kaposvári főorvos fakadt ki így az ötvenes évek elején egy kórházi dolgozóknak szervezett tanácskozáson, amelyen Ratkó Anna, a szövőnőből lett népjóléti, majd egészségügyi miniszter volt a vendég. Az ifjú orvos a művi terhességmegszakítások kapcsán volt kénytelen hallatni a hangját, mert tudta: „vétkesek közt cinkos, aki néma”. S amit mondott, azt komolyan is gondolta; szülész-nőgyógyászi praxisa során egyetlen alkalommal sem végzett abortuszt, s még csak nem is asszisztált a beavatkozásoknál. Míg a szakma furán és elutasítóan fogadta a hívő orvos karakán kiállását – a terhesség­megszakításokat így mások végezték el –, addig páciensei felnéztek rá. A most nyolcvan esztendős főorvosnak sok tisztelője van, hiszen asszonyok ezrei köszönhetik neki, hogy életerős gyermeket szültek.
Fésűs Éva, Kaposvár meseíró díszpolgára is áldja dr. Kárpáti Kálmán nevét, aki megmentette harmadik gyermekét. Krisztinával iszonyú görcsök közepette, túl a félidőn került be a kórházba 1954-ben. Az ügyeletes azt mondta: nincs mit tenni, készüljön a koraszülésre. Ekkor lépett oda hozzá a fiatal orvos, s megkérdezte: „Mondja, erős a maga szíve?” „Soha nem volt bajom vele” – hangzott a válasz. „Akkor én most adok magának egy injekciót, amitől ugyan nagyon remeg majd, de ne féljen, hatni fog.” És úgy lett. Néhány hónap múlva Temesi Krisztina meglátta Isten szabad egét. Így aztán Kárpáti doktor ez esetben nemcsak egy csecsemőt mentett meg, hanem további ötöt, hiszen Krisztina öt gyereknek adott életet…

– Példaképem dr. Mészáros Ferenc, Kaposmérő egykori orvosa volt – meséli a nagyatádi születésű főorvos. – Felnéztem rá már gyerekként is, mert nagyon nemes tettnek gondoltam-éreztem mások szolgálatát. A Kossuth-díjas Takáts Gyula író, költő, műfordító testvére, Emil Nagyatádon volt szolgabíró; ő ugyancsak nagy hatással volt rám. Ám azt, hogy elvégeztem az orvosi egyetemet, Isten gondviselő szeretetének köszönhetem. Meg azt is, hogy két alkalommal is megmentett az Úr a vízbefúlástól. A két infarktusról nem is beszélve…

Csökölyben, a fehér gyász és az ízletes földi eper falujában gyerekeskedtem, és végeztem el öt elemit. Ide került apám körjegyzőnek, ám 1944 végén el kellett hagyni a falut. Olajhegyre, majd Zsippóra mentünk, s mivel Szennán nem fogadták be családunkat, Bőszénfán próbálkoztunk, ahol tisztességes szobát kaptunk a plébánostól. A háború idején mindenünk elveszett; még a szénakazal alá elásott ruhánkat is megtalálták. A hitünket azonban megőriztük.

A csökölyi községháza, ahol korábban lakott az öt gyerekes Kárpáti família, ajtó-ablak nélkül tátongott; csak egy elárvult sezlon rugói jelezték, hogy élet lengte be a jegyzőlakot egykoron. Hányattatásokkal, nélkülözésekkel teli időszak következett. A csökölyi körjegyzőségből egy helybéli alkoholista vallomására alapozva – egyebek mellett azért, mert a családi könyvtárban megvoltak Tolsztoj művei és a polcon ott állt a Tanuljunk könnyen, gyorsan németül! című könyv is – eltávolították az apát. Az 1944/45-ös tanév A Kárpáti fiú számára „elveszett”, ám a következő két évet a legendás magyar-latin szakos tanáregyéniségnek, Papp Antalnak köszönhetően a kaposvári Táncsics, korábban Somssich Gimnáziumban végezte el. Kacsintgatott ugyan az orvosi egyetem felé, ám arra gondolt, jegyzőgyerek felvétele reménytelen, s ha mégis bejutna, vajon miből fizetnék az utazást, a kollégiumot… Diáktársai ösztönzésére mégiscsak jelentkezett Pécsre, ám nyár végéig nem érkezett válasz. Előbb arról értesítették: felvették a kollégiumba, de még bizonytalan volt minden. Ezért utazott le Pécsre; az egyetemen csak a pótfelvételisek között fedezte fel a nevét.

– Szeptember közepén 60 forinttal indultam el hazulról. Ebből 30 volt az útiköltség, 15 pedig a kollégium – jegyezte meg. – 15 forint maradt élelemre. Mondanom sem kell, sokat éheztem, és egyre kilátástalanabb volt a helyzetem. A ciszterci gimnázium igazgatója azonban befogadott bennünket, és két társammal díjtalanul lakhattunk a rendház egyik szobájában, és élelmet is kaptunk. Ekkor ismerkedtem meg dr. Cserháti József egyetemi lelkésszel, a későbbi püspökkel.

Dr. Kárpáti Kálmánt 1953-ban avatták orvossá. Hiába töltötte szigorló évét a kaposvári kórházban, első munkahelye Nagykanizsa lett, majd onnan két hónap után a somogyi megyeszékhelyre került. A szülészeten dolgozott, később körzeti orvosként és üzemorvosként kereste kenyerét. Szép feladatnak tekintette az onkológia létrehozását, majd vezetését, ám tizenkét év után megkérdezése nélkül megszüntették az osztályt.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>