Cikkek listázása

Sütő András hagyatéka

A nyelvben megőrzött honszeretet

Szerző: Rónay László

Fotó: Haáz Sándor

Amikor 1970-ben megjelent Sütő András talán máiglan legnépszerűbb műve, az Anyám könnyű álmot ígér, valóságos földindulást keltett a honi és az erdélyi magyar irodalomban. Erdélyben akkor már ismert és megbecsült író volt, a Falvak Népe szerkesztője. 1951-ben, követve lapját, Bukarestbe költözött, s meglehetősen viharos éveket élt át: szüleit kuláklistára tették, majd a szerkesztésről történt lemondása miatt a végzést hatálytalanították, ám az osztályharc kiélezésének jelszavával annyira nem értett egyet, hogy ismét, immár véglegesen föladta főszerkesztői posztját, s az Igaz Szó kötelékében dolgozott tovább Marosvásárhelyen. Ekkor még úgy látszott, hogy igazi műfaja a novella és a karcolat lesz, kivált azután, hogy Félrejáró Salamon című színművét, mint ellenséges alkotást, betiltották. Úgy látszott, hogy befejeződik drámaírói tevékenysége. Ám a tiltások elleni küzdelemben megacélosodva egyre-másra írta színpadi műveit, amelyek közül a Tékozló szerelem (1962) maradandó.

Az igazi áttörést naplóregénye, a jó néhány nyelvre lefordított Anyám könnyű álmot ígér hozta meg. Műve bizonyos vonatkozásban műfajteremtő, a szociográfiai alapokra rárétegezte esszéisztikus gondolatait, beszélgetésekből leszűrt tapasztalatait, újságkivágásokat, s ebből olyan egységet teremtett, amelyeknek vezérszólama az anyanyelv és a közösség egybeforrásának szükségszerűségét szólaltatja meg. A nyelv gyönyörűségét, már-már szakralitását fogalmazta meg Engedjétek hozzám jönni a szavakat (1977) című művében, a magyar nyelv mellett tett bensőséges hitvallásában, amelynek román változatát második kiadása előtt a cenzúra betiltotta.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>